10.Rész -Egyszer lent, máskor fent-

2015. Szeptember 2. ( szerda ) Arra keltem reggel 6-kor, hogy valami nedves és érdes dolog mozog a kezemen. Amikor kinyitottam a szememet megláttam magam mellett az én drága kiscicámat aki éppen a kézfejemet nyalogatta. - Szederke. Hát neked nincs jobb dolgod mint hogy alvó emberekre hozd rá a frászt korán reggel? Erre a kis szőrgombóc csak nyávogott egyet aztán mintha értette volna amit mondok neki lemászott az ágyamról és kiment. Negyed 7 körül kikúsztam az ágyból és elmentem készülődni. Cam nem írt, nem hívott. Semmi. Általában amikor Camre gondolok beáll a hasamba egy kellemetlen görcsféle. Ez biztos annak a jele hogy egyáltalán nem érdekel. Igen. Ez biztos. Fogat mostam, aztán felraktam egy 'másodiknapasuliban' sminket ami azért kapta ezt a nevet mert szerintem ettől egyedi. A valóságban ez mindössze egy kis szemhéjtus, szempillaspirál, szájfény kombináció. Állítólag még marad a jó idő ezért megkockáztattam egy koptatott rövid nadrágot. Felvettem egy V kivágású fehér rövidujjút, hozzá pedig a fehér Conversemet és indulásra készen álltam...volna. De se anya se apa nem tudott elvinni engem suliba mert sietniük kellett dolgozni. A húgom iskolája két saroknyira van innen, tehát neki egyszerű. Ellenben az én sulim a város közepén van. Kétségbeesetten doboltam a kezemmel az ebédlőasztalon és gondolkodtam hogy mit kéne most csinálni. Hirtelen felkaptam a telefonomat és tárcsáztam. - Szia Iza mizu? Régen beszéltünk. - Szia Pisti. Egy szívességet szeretnék kérni. Ráérsz most? Nem tudnál elvinni suliba? - 2 perc múlva ott vagyok érted. - okés köszi. Pisti nem hazudtolta meg magát. 2 percen belül tényleg ott volt a házunk előtt. Kiléptem a kapun, és az egész napom abban a pillanatban el is romlott. Az anyósülésen ugyanis Cam ült. - Sziasztok.-köszöntem a lehető legnyugodtabb hangon, majd el helyezkedtem hátul. - Szia Iza. Mi történt? Miért kell elvinni? - kérdezte Pisti. - Mivel a lábam még nem gyógyult meg, és mankóval bicegek így én még vezetni nem tudok. Anya meg apa meg korán elmentek dolgozni. - Ja értem. Akkor gyorsan kidobunk mert nekünk is sietni kell. - Oké. Egy suliba jártok? - Igen. Így legalább tudok együtt járni reggel ezzel a barommal. - biccentett röhögve Cam felé, mire ő is felnevetett és belevert egyet Pisti vállába. - Jut eszembe, Iza. Délután Kriszéknél leszünk. Mondta hogy szóljak neked is. Ugye jössz? - Persze. Ki nem hagynám. - Oké, akkor jó. 10 perccel később Pisti leparkolt a suli előtti parkolóba. - Kiszállunk mi is. Szívjunk el egy cigit. - Oké. A suli felé nézve kiszúrtam Márkot, és odaintettem neki, mire ő elkezdett felénk jönni. - Szia Iza, sziasztok. Márk megölelt, majd kezet fogott a srácokkal. Pisti olyan idióta fejet vágott hogy muszáj volt röhögnöm. - Most mi van mit nevetsz? - nézett rám Pisti halál komolyan, de azért láttam a szemében a jókedvet megcsillanni. - Téged nevetlek. Vicces fejet vágtál. - Én mindig, tudod. Rámosolyogtam, majd oda fordultam Márkhoz. - Iza menjünk be, mert tesivel kezdünk és még át kell öltözni. - Oké, egy pillanat. Visszafordultam a srácokhoz, gyorsan megöleltem Pistit és már mentem is volna Márkkal de Cam utánnam szólt. - Mivan nekem nem jár ölelés bicebóca ? Mindezt olyan édes arckifejezéssel mondta, hogy muszáj voltam mosolyogni. Odabicegtem Camhez és átöleltem. Az illata felszaladt az agyam egy olyan részébe ahol megbénított valami ideget, és megszűnt hirtelen minden körülöttem. A hasam görcsbe rándult szokás szerint, és legszívesebben egész nap egy fogyatékosságot sejtető vigyor kíséretében mászkáltam volna. Cam szorosabban megölelt. - Ne haragudj a tegnapiért. Tényleg nagyon sajnálom. -mondta halkan. Elhúzódtam tőle és a szemébe nézve rá mosolyogtam. - Nem történt semmi. Csak kérlek ne legyél velem olyan távolságtartó. Én próbállak megismerni de nem engedsz közel. - Igyekszem. Rámosolyogtam aztán mentem is be a suliba Márkkal. Tesivel kezdtünk. Az év első tesije, balesetvédelem bla bla bla.. Szempillantás alatt kicsengettek. Nem kellett átöltözni, nem értem Márk miért mondta. A terembe felfelé menet beszélgettem az egyik lány osztálytársammal, azt hiszem valami Fanni.. Aranyos csajnak tűnik. Vállig érő szőke haja van, aranyos arca és mogyoróbarna szeme. Szimpatikus. Második óra angol volt. Erről nem tudok nyilatkozni. Angolból jó vagyok, de az nem azt jelenti hogy az órák érdekesek. Bemutatkoztam a tanárnak, mondanom kellett pár mondatot magamról és le voltam tudva. Harmadik óra földrajz volt. Unalom unalom unalom és unalom. De tényleg. Negyedik óra rajz volt. Le kellett rajzolnunk a képzeletbeli világunkat. Hát nálam volt egy kis Cam figura, egy repülő macska, én, mint híres énekes és sok értelmes dolog. Kreatív vagyok. Kaptam is rá egy ötöst. Na jó igazából majdnem mindenki kapott, csak azok nem akik nem is dolgoztak. Ötödik és hatodik óra ének volt. Hajnal Mariann tanárnő belépett a terembe, és kérte hogy álljunk fel. Kicsit bemelegítettük a hangszálainkat, aztán elkezdtük az ének óra legjobb részét. Az éneklést. Mivel én vagyok az új nyílván mindenki kíváncsi volt rá hogy hogy tudok énekelni. - Izabella kérlek mutasd meg nekünk hogy hogy tudsz énekelni. A zenét te választod ki. Itt egy laptop. Gyere ide, keress egy számot. Rá van kötve a hangfalra. Odamentem és beírtam YouTube-ra az első számot ami eszembe jutott: Rihanna- Stay Elindítottam, és elénekeltem. Hatalmas tapsot kaptam aminek nagyon örültem. Szeretem ha elismerik az emberek hogy jó vagyok benne. Ez nem beképzeltség, szimplán én ebben vagyok jó. Más meg a matekot érti...na igen. Visszaültem Márk mellé, és óra végéig énekeltünk. Egyszer Márk is jelentkezett hogy énekelne egyet kint az asztalnál. Gyönyörű kristálytiszta hangja van. Az egész előadása közben rázott a hideg. Egyszer rámnézett éneklés közben, mire én küldtem neki egy bátorító mosolyt. Mivel dupla ének volt szünet után visszamentünk és folytattuk tovább. Felháborítóan tehetséges emberekkel vagyok összezárva. Az egyik srác, azthiszem Benedeknek hívják, gitározott és mellé énekelt egy számomra ismeretlen dalt, de nagyon tetszett. Eltelt a nap. Kimerítő volt, de nagyon jó. Mikor kimentem a suliból elköszöntem Márktól mert sietnie kellett valahova, de nem is volt baj hogy nem maradt, mert a parkolóban egy ismerős terepjáró mellett egy ismerős arc mosolygott felém. Cam. - Hát te? - kérdeztem mosolyogva - Jöttem érted. Szóltam anyukádnak hogy nem kell jönnie. Éhes vagy? - Hát mondhatjuk igen.. - Akkor menjünk. Tudok egy jó kis kajáldát. Itt van nem messze. - Okés. Életem legjobb napja. Cam értem jön ÖNSZÁNTÁBÓL, elvisz kajálni, és folyamatosan csak mosolyog. Beültünk a kocsiba és Cam felé fordultam. - De nem kell menni Kriszékhez? - Még ráérünk. Szóltam hogy később megyünk. - Ja jól van.. - Na és milyen napod volt? - fordult felém mosolyogva, miközben kötötte be magát. - Fárasztó, de jó. Nagyon jó. Tetszik a suli. - Látod. Én megmondtam hogy nem kell félni. Beilleszkedsz hamar. - Igen, én is úgy érzem. Tényleg nagyon aranyos mindenki. Ezután nem beszéltünk többet, mert Cam bekapcsolta a rádiót és jobbnál jobb számokat adtak amiket előszeretettel énekeltem. Tipikusan nem tudtam egyiknek sem a címét. Valahogyan, ha szól a rádió mindig a legjobb számokat adják, de a címe soha nem derül ki. Leparkoltunk egy kajálda előtt, és bementünk. Cam vett kettő gyros tálat, és leültünk egy asztalhoz. Rajtunk kívül nem sok ember volt. Nem tűnt felkapott helynek, de a kaja nagyon finom volt. Amióta beszálltam az autóba a sulinál, egy kérdésen forgattam magam. - Cam. - Hmmm ? - nézett fel a tálból teli szájjal. - Miért jöttél elém igazából? Erre letette a kezéből a villát, lenyelte a falatot és a szemembe nézett. - Emlékszel mikor valamelyik nap amikor nálunk voltál a vállamra felkapva bevittelek a fürdőbe ? Bólintottam. - Amikor felraktalak a mosógépre és megöleltelek, azt mondtam szeretek veled lenni. - Igen, ez így volt. - Ezzel meg is válaszoltam a kérdésedet, de te olyan vörös lettél mint egy rák. Csak nem elpirultál bicebóca? - mosolygott rám a lehető legédesebben ahogy csak emberi lény tud. - Nem pirultam el, csak melegem van. - Persze. Akkor maradjunk ennyiben. Miután megettük a kaját, Cam hazavitt. Kiszálltam a házunknál és behajoltam a kocsi ablakán. - Köszönöm hogy elvittél kajálni, nagyon jól éreztem magamat. Viszont nem hiszem hogy megyek ma Kriszékhez, mert a szobám még mindig nincsen kész. Anya mondta tegnap este hogy ha hazaértem pakoljam össze. Megmondanád a többieknek, hogy legközelebb megyek? - Persze, jó pakolást. Jó legyél bicebóca. Holnap találkozunk. Mi lesz holnap? Csütörtök. Biztos lesz megint bandázás Krisznél. Bementem a házba, felhúztam a szobámba, és estig csak pakoltam. Miután kellőképpen kifulladtam, elmentem fürödni, aztán szó szerint beestem az ágyba.