11.Rész -Káosz-

2015. Szeptember 3. ( csütörtök  )

Negyed 7 körül kimásztam az ágyból, majd a fürdő szobában készülődtem. Szokásos reggeli smink, és ma kivételesen begöndörítettem a hajamat. Mivel állítólag ma is jó idő lesz, fekete bőrállagú szoknyát vettem fel egy világos kék pántos toppal. Észrevettem hogy már mankó nélkül is tudok járni. Igaz hogy még egy kicsit fáj, de nem vészes. Már nem is bicegek. Mindenesetre, amikor Cam bicebócának hívott az nagyon tetszett, találó volt.
Kocsiba még nem ülök, mert az kockázatos lenne. Összedobtam a cuccaimat és lementem a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, hogy anya elvigyen suliba. Meglepetésemre, egy árva lélek se volt a házba. Találtam egy cetlit az asztalon, amin anya kézírása szerepelt:

,Iza kicsim. Nem tudunk elvinni, mert korán be kellett jönnünk dolgozni. 7-re érted megy Barbi. Puszi, anya.'

Ránéztem az órára és 6:58-at mutatott. Felkaptam a fekete félcipőmet, kézbe fogtam a kulcsomat és a táskámat, majd kiléptem az ajtón, és megvártam Barbit a ház előtt.
Kicsivel 7 után megérkezett, Klauval.
- Szia Barbi, köszönöm hogy elviszel.- szóltam oda a szöszinek, mire ő csak legyintett egyet.- Úristen, Klau te még élsz?- pattantam be visítva a hátsó ülésre.
-Szia Iza. Annyira örülök hogy látlak. Akartam írni hogy csinálhatnánk valamit, de így hogy találkoztunk megbeszélhetjük itt is. 
- Okés, nekem a hétvégén bármikor jó. Elmehetnénk valahová 3-an. Mit szóltok?
- Nekem jó - lelkendezett Barbi
- Nekem is - helyeselt Klau
- Oké, akkor pénteken nálam alszotok, szombaton pedig majd csinálunk valamit.
- Király. 
- Egyébként most hova megyünk?
- Eldobjuk Klaut suliba, mert Pisti nem tudta elvinni. - fordult félig hátra Barbi.
- Pisti ? 
- Ja, Földi. Vele szoktam menni reggel, csak most a héten mindig elaludtam és addigra ő már elindult. -duzzogott Klau.
- Értem. - kuncogtam halkan.

Kb 10 perc elteltével befordultunk egy nagy épület elé, ahol millió diák lófrált. A szememmel végigfutottam az embereken, majd megállapodott egyen. Cam ott állt Pisti mellett. Éppen akkor gyújtott rá, majd miután elrakta a gyújtóját, a fél karjával átkarolt egy szőke hajú lányt. A szívem hirtelen óriásit dobbant, a szám kiszáradt és egyből könnyek szöktek a szemembe. Ez csak egy dolog jele lehet. Halálosan beleszerettem Cambe. És ezek szerint viszonzatlanul. Az a sok üres szó amikkel dobálózott.. Még hogy szeret velem lenni. Legyen a szőke kis barátnőjével. Eközben Klau és Barbi már kiszálltak a kocsiból, és kérdőn néztek felém. 
Erőt vettem magamon, megtöröltem a szememet óvatosan, majd kiszálltam én is. 
Pisti egyből kiszúrt minket, és mosolyogva jött felénk. Fél szemmel odanéztem Camre és láttam hogy már nem öleli a lány derekát, hanem engem néz, és le van fehéredve.
Hát sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Így járt. Főjön csak a saját levében. Arra mérget vehet hogy én biztos hogy nem fogok hozzászólni.
Mindeközben Pisti odaért hozzám és nagy meglepetésemre felkapott a nyakába és megpörgetett, mire én hangosan felnevettem.
Láttam, hogy Barbi és Klau vigyorogva nézik a jelenetet, majd megláttam hogy Cam már nem áll ott, hanem megy befele a suliba, mögötte pedig a szőke csajszi baktat. Ismételten annak a bizonyos gödörnek a legalján éreztem magam, amit az ilyen összetört szívű tinilányoknak ástak ki. Vettem egy mély levegőt és mosolyt erőltettem az arcomra. 
- Miujság hercegnő? - kérdezte tőlem Pisti.
- Hercegnő?
- Ja, igen. Mert úgy nézel ki. Meg úgy is élsz. Hé! Hol a mankód?
- Tényleg Iza. Miért nem hoztad? - szállt be a beszélgetésbe Klau is.
- Nem vészes. Már anélkül is tudok járni. Már csak picit fáj. 
- Azért vigyázz magadra, nehogy megsérülj megint. - lépett oda hozzánk Cam, mire én tágra nyílt szemmel néztem rá.
Ezt most remélem nem gondolta komolyan. Az előbb törte össze a szívemet, most meg ide jön és figyelmeztet hogy vigyázzak magamra nehogy bajom legyen. Mit képzel magáról?
- Kösz, Cam hogy szólsz. Majdnem elfelejtettem hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Végül is folyamatosan csak hibákat követek el, ugye ? - szerintem a mondat végére már a fejem vörösebb volt mint egy paradicsom, a hangom pedig már megüthette a magas c-t, merthogy mindenki néma csendben állt, és engem meg Camet nézték.
- Iza, neked mi bajod van? Miért ordibálsz velem? 
Láttam Camen hogy szégyelli magát, mégis annyira kifejezéstelen arcot vágott hogy az már szinte nevetésre kényszerített.
- Hogy mi bajom van? Az égvilágon semmi. De komolyan. Minden a legnagyobb rendben. És azért ordítottam veled mert egy barom vagy. 
Abban a pillanatban rezgett egyet a telefonom, és láttam hogy üzenetet kaptam Márktól, hogy valami Bence engem keres a sulinál.
- Úr isten... - suttogtam magam elé, majd egy kellemetlen érzés költözött a mellkasomba. 
- Iza, mi a baj? - nézett rám Barbi aggódva.
- Azonnal oda kell mennünk a sulihoz. Siessünk. 
- Oké, de baj van? 
- Majd odafele elmondom.
- Oké. Menjünk.
- Odaintettem a többieknek, aztán túl nagy lendülettel próbáltam elindulni. Teljes testsúllyal a fájós lábamra támaszkodtam, majd a fájdalomtól térdre estem. 
- Hé! - kapott utánam Cam. - jól vagy? 
Felnéztem a szemébe, és láttam hogy  aggódva néz rám. Könnyek szöktek a szemembe, és a fejemet csóválva felálltam a földről.
- Nem, Cam. Nem vagyok jól. - suttogtam magam elé, de olyan hangnembe hogy meghallja. - először ott ment tönkre a napom mikor kiszálltam a kocsiból és megláttalak azzal a lánnyal. Utána meg megint feltűnik ez a nyomorék.. Sietnem kell, nem érek rá itt sajnáltatni magam. 
- Milyen nyomorékról beszélsz? Ki tűnt fel? 
Cam arca a normálisból vörösre váltott, és láttam hogy ha nem mondok semmit akkor nagyon ideges lesz. Ez kell nekem.
- Mennem kell. Ne avatkozzatok bele. Megoldom.
- Iza! Mondd már el az isten szerelmére. Ne idegesíts fel.
- Hagyjál már Cam! Nem a te dolgod. Foglalkozz a barátnőddel. Engem már nem érdekel.
- Iza. Ne csináld ezt. Veled megyek.
- Nem, Cam. Nem jössz. Ezt nekem kell lerendeznem Bencével.
- BENCE??? Az a Bence ????
Abban a pillanatban Cam sarkon fordult és elkezdett futni a kocsija felé.
- Ajaj.. Barbi menjünk gyorsan.
- Én ezt még mindig nem értem, de jó.
- Csak kérlek siess. Majd a kocsiba elmondom.
Beszálltunk a kocsiba, és láttam ahogyan Cam előttünk elhajt. A feje lángolt. Nagy vonalakban elmondtam Barbinak hogy Bence itt van, Cam begőzölt ezért és hogy tegnap Cam elém jött és milyen jól elvoltunk ma meg megláttam azzal a csajjal és bla bla bla.  Folyamatosan csak beszéltem, szegény Barbi pedig próbálta feldolgozni a sok információt amit rázúdítottam. 
Nemsokára megérkeztünk a sulihoz. Szerencsére Barbi tudott egy rövidebb utat ezért hamarabb odaértünk mint Cam. A suli előtt pedig megláttam Bencét.
Kiszálltam a kocsiból és oda fordultam Barbihoz. 
- Várj meg itt. Ha baj van szólok. Nincs első órám most írt Márk, szóval ráérek. Neked van?
- Van, de nem érdekel. Megvárlak. Csak vigyázz magadra és siess.
- Jó vigyázok. És ha látod Cam-et mondd meg neki hogy ne aggódjon, sietek. 
- oké.

Elindultam a suli felé és Bence pedig megindult felém. Egy kicsit sántítottam még, de nem volt vészes.
- Iza... Beszélhetnénk?
- Mit keresel itt Bence?
- Beszélni szeretnék veled. 
Láttam rajta hogy egy hamar biztos nem adja fel. Úgy gondoltam meghallgatom.
- Rendben. Mondd mit szeretnél.
- Oké, köszi. Szóval csak bocsánatot szeretnék kérni a múltkori miatt. Kérlek szépen hallgass végig.

Bence nagyon őszintének tűnt. Úgy döntöttem nem mondok inkább semmit, csak bólintottam, mire ő folytatta.

- szóval...tudom hogy nincs mentség arra amit tettem, de nagyon sok minden történt velem az elmúlt hónapokba mióta nem vagy az életem része. Anya lelépett egy pasival és külföldre költözött.. Apa teljesen kibukott és elkezdett inni. Egyfolytában velem ordibált, többször el is ment otthonról és majd csak hajnalba került elő. Engem folyamatosan bántott ez az egész. Teljesen összeroppantam. Nem láttam kiutat a depresszióból, így a kábítószer után nyúltam. Napról napra jobban lettem. Amikor nem voltam magamnál, nem éreztem anya hiányát és nem érdekelt hol van apa. Amikor feljöttünk Pestre, a szállodában beszúrtam magamnak egy újabb adagot és azután jöttem rá hogy te itt vagy Pesten. Gondolkodás nélkül eljöttem hozzád. Hidd el nem azzal a szándékkal jöttem hogy lefeküdjek veled, csak miután annyira bunkón fogadtál a drog megtette a hatását és már nem voltam önmagam. Miután mindez megtörtént apával elmentünk innen. Azóta terveztem hogy eljövök és megmagyarázom neked. Mióta benned kárt tettem végérvényesen is lemondtam a drogokról. Te nyitottad fel a szememet. Nem kérem hogy bocsáss meg, csupán annyit szeretnék hogy megértsd a problémámat. Hogy miken mentem keresztül. 

Ekkor Bence a kezébe vette a kezemet és kifolyt egy könnycsepp a szeméből. 

- jaj Bence... Soha nem bocsájtom meg azt amit velem tettél viszont hihetetlenül sajnálom hogy ez történt veled..ha szóltál volna időben, tudtam volna segíteni. 

Hirtelen a suli előtt leparkolt a BMW és Cam pattant ki belőle, mire Barbi odaszaladt és visszatartotta. Odanéztem és láttam ahogyan Cam mereven bámul ránk. Hirtelen elrántottam a kezemet Bence kezéből és visszafordultam hozzá.

- Most mennem kell mert indul a vonatom vissza Debrecenbe. Örültem hogy láttalak Iza. Ja és azt még el akarom mondani, hogy még mindig nagyon szeretlek.. Persze nem várom el hogy viszont szeress, csak akartam hogy tudd. Remélem még találkozunk.
- Szia Bence. Vigyázz magadra és ha van valami baj, írj és segítek.
- Látod..pont ezért szeretlek. Azok után ami történt, így állsz hozzám.

Erre én csak mosolyogtam egyet, és integetve visszamentem Barbiékhoz.

- Na mi volt? - kérdezte Barbi.
- Semmi. Megbeszéltük.
- Te megbocsájtottál annak a senkinek? - mordult rám Cam. - Iza gondolkozz már mit tett veled az a barom. 
- Cam. Nem tudsz semmit. Nekem elmondta hogy mit miért tett és kész. Ő a volt barátom. Ő volt az első szerelmem, és eléggé régóta ismerem már ahhoz hogy meghalhassam ha van valami baja, függetlenül attól amit tett velem.
- Iza ez komoly? Te komolyan ennyire hülye vagy? Szerinted komolyan gondolta?  - Cam már szinte fortyogott a dühtől.
- Egyébként is te mit keresel itt? Minek jöttél ide? Menj vissza a kis barátnődhöz és engem hagyj békén. 
Cam nem mondott semmit, csak sarkon fordult beült a kocsiba és elment. 
A napom hamar elszaladt ugyanis nem volt első órám utána pedig volt 2 tánc egy matek és egy irodalom. Nem szóltam senkihez. Márkkal váltottam néhány szót, de különösebben ő sem érdekelt ma. Két ember körül forogtak a gondolataim. Akit szeretek, és akit szerettem.

Suli után Barbi hazavitt és a nap további részében a szobámba zárkózva gondolkodtam és újrajátszottam a nap eseményeit. Újra és újra. Amikor eszembe jutott Cam meg az a lány, mindig rám tört a sírás.
Kis idő múlva álomba sírtam magam.