7.Rész -Furcsa Természetű Ember-

2015. Augusztus 29. (szombat)
Reggel mikor felkeltem még Cam aludt. 
Kb. 10 percig csak néztem ahogyan alszik. Szinte csodálattal bámultam a tökéletes arcát. Hogy lehet valaki ennyire szép? Merthogy ő már a 'helyes' fogalmat mérföldekkel meghaladta..

- Jóreggelt - mosolygott rám Cam széles vigyorral
- Neked is. - mosolyogtam rá félénken
- hogy aludtál?
- Nagyon jól. Azt hiszem napok óta most aludtam először nyugodtan. Te?
- Egy ideje nem alszok jól, többször felkelek este és nagyon nehezen alszok vissza, de már 2 napja nyugodtan végig alszom az éjszakát. Lehet azért mert itt vagy mellettem.- nézett mélyen a szemembe, aztán ránézett a kezemre. - Fáj?
- Nem. És már a bokám se fáj annyira.
- Örülök

Cam felült az ágyon, és akkor vettem észre, hogy nincs rajta felső... Huuuhhhhh szia gyomorgörcs...
Szálkás, gondosan kidolgozott felsőtest. Miért nem lepődök meg ?

- Elmegyek lezuhanyzok. - szakítottam félbe a nyújtózkodását.
- Jólvan. Anya tegnap átment hozzátok és hozott még tiszta ruhát neked. Anyukád itt hagyta a kulcsodat.
- Ó okés. És merre vannak?
- Be hozom jó?
- Oké, köszi.

Cam kiment a szobából én pedig felültem és nyújtózkodtam egyet...

Amikor visszajött pont elcsípett nyújtózkodás közben, de úgy tett mintha nem látta volna.
- Itt vannak a ruháid. Segítek bemenni a fürdőszobába.
- Oké, az nem lenne rossz.
- Na gyere.

Cam segített feltápászkodni az ágyból, de nem igazán tudtam ráállni a lábamra. Nem nagyon kéne még erőltetnem a járkálást. Röhögve visszaestem az ágyra, aztán Cam hirtelen felkapott az ölébe, és úgy kezdett el vinni.
- Hé tegyél már le, inkább ugrálok féllábon, naaaa. - kacagtam Cam ölébe.
- Nem. Nem teszlek le mert akkor holnapig se jutunk el a fürdőszobáig.
- jó jó, de fürödni egyedül is tudok.
- kár - nevetett Cam, én pedig röhögve beleütöttem a vállába.
- Vigyázz mit mondasz nagyot tudok ütni
- Ajaj attól félek én is.

Cam lerakott a mosógép tetejére,és így pont vele szemben voltam. Még mindig nevettünk. A lábam között állt, és jóízűen nevetett, aztán magához húzott és megölelt.

- Szeretek veled lenni. - suttogta a fülembe.
A hideg végigfutott mindenemen, elhunytam a szemem, és szorosan megöleltem.
- Na megyek. Fürödjél. Boldogulsz egyedül?
- Persze, menj csak.
- Oké, akkor a szobában leszek.
- Oké, én meg majd megyek.

Annyira jól esett a meleg víz a bőrömnek. Kétszer is hajat mostam, aztán kiszálltam valahogy. Féllábon törölköztem, aztán felvettem a ruháimat. Dórinak nagyon jó stílusérzéke van. Felvettem a fehér atlétát, a fekete pamut rövid gatyámhoz, plusz egy fehér hosszabb zoknit ami kb. a térdemig ért aztán megszárítottam a hajamat. Hajvasalót nem találtam, ezért a maga kis természetes hullámosságával hagytam. Összeszedtem a ruháimat, aztán az ajtófélfába kapaszkodva elindultam a szoba felé.

Beléptem a szobába. Cam éppen az ágyon ült és telefonozott. Amikor észrevette hogy bejöttem felnézett.

- Húha.. Jól nézel ki.
- Köszönöm, igyekszem törött fejjel is jól kinézni.
- Tényleg.. Így hogy mostál hajat?
- Hát már nem fáj. Összehúzódott vagy nemtudom. Kicsit érzékeny még ha hozzáérek. Nem vészes.
- Akkor jó. Gyere menjünk kész a reggeli.
- Oké.

Lepakoltam a cuccaimat az ágyra, aztán elindultunk reggelizni. Ez így mind szép és jó, csak annyi volt az akadály hogy egy lépcsőn kellett lemenni. Megkapaszkodtam a korlátba, Cam pedig megfogta a derekamat és segített lépkedni. Amint hozzámért végigfutott rajtam a hideg és el is pirultam egy kicsit szerintem.
Amint leértünk az étkezőbe, Dóri felpattant az asztaltól

- Iza, mit csinálsz? Ágyban kéne lenned.
- Már nem vészes annyira. Kicsit sántítok de tudok menni nagyjából.
- Hát jól van rendben. Ja! Majdnem elfelejtettem..anyukád hívott és már jönnek hazafele. Olyan 1 óra körül itt lesznek érted.
- Ó ez jó hír, köszi hogy szóltál.
- Nincs mit. Na gyertek enni.

Reggeli után Cammel kimentünk a kertbe, és leültünk egy padra.

- Köszönöm hogy vigyáztál rám. - mosolyogtam rá
- Nincs mit. Semmiség. Mire valók a barátok. - mosolygott rám ő is.

Barátok..barátok vagyunk. Király. Nagyszerű. Szeretek a barátja lenni. Hogyne.

Abban a pillanatban Ati bukkant fel, és bejött.

- Sziasztok. Hű Iza nagyon jól nézel ki.
- Köszi Ati. Te se vagy rossz - nevettem rá, mire ő is elnevette magát. Egyvalaki viszont nem nevetett. Cam. Ült a padon és nézett maga elé.
- Minden okés? - nevettem rá Camre és beleütöttem egy picit a vállába.
( BARÁTOK VAGYUNK!!!!! Szóval mondhatom Atinak hogy jól néz ki és beleüthetek Cam vállába mint egy 'haver' )
- Persze. Nincs baj. - nézett rám, aztán felállt. - Iza.
- igen ?
- Elugrok Kriszhez, majd jövök jó?
- Oké. Menj csak.
- Ati jössz?
- Aha megyek, szia Iza gyógyulj.
- szia Ati - integettem neki oda aztán felálltam és bebicegtem a házba.

Cam nem ért haza mire anyáék értem jöttek ezért nem tudtam elköszönni tőle. Dóri felszaladt a cuccaimért, mert én végig a nappaliba voltam, aztán elköszöntem.

- Köszönöm hogy itt lehettem. Nem tudom hogy háláljam meg.
- Iza drágám az a fontos hogy nincs semmi bajod. Örülök hogy megismertelek.
- Én is nagyon. Szia!

Megöleltem Dórit aztán apu segített kimenni a kocsihoz. Anya bent maradt még beszélni Cam anyukájával, és aztán elindultunk haza.

Otthon édes otthon. Vagyis... Egy hét alatt lehet ilyet mondani? Akkor legyen csak "végre otthon" .
Felmentem a szobámba nagy nehezen, aztán anyu bejött hozzám.
Nagyon sokat beszélgettünk. Nyilván az elmúlt napokról. Bence és az apja felszívódtak. Bence anyukája külföldön van(?). Ezért nem találták őket sehol. Anyu nem akarja belevonni a rendőrséget, mert ismeri Bence apukáját, és tudván hogy mindenhova elér a keze, nem sok esélyünk lenne ellenük. Apa is kezd ebbe beletörődni, de hát ő férfi.. Nyilván el fog tartani egy ideig.

Este 7 fele csengettek.
Pont a nappaliba tévéztem, anyu meg apu elmentek bevásárolni, a húgom pedig ott maradt Debrecenbe az egyik barátnőjénél, és majd vasárnap jön haza.
Odamentem az ajtóhoz. Cam volt az.

- szia..mit csinálsz itt?
- szia. Csak áthoztam a kabátodat mert otthagytad nálunk.
- oké, köszi..
- nincs mit, szia
- szia..

Okéé... Ez érdekes volt. Na mindegy. Fiú.. Majd megnyugszik vagy ilyesmi..gondolom. Egyébként egész nap Pistivel telefonáltam, folyamatosan beszéltünk és nagyon sokat nevettem rajta.

Az este további része lényegében lényegtelen mert csak ültem meg feküdtem és hát ugyebár arra nem sok mindenki kíváncsi...