9.Rész -Első nap-

2015. Szeptember 1. ( kedd )

SZEPTEMBEEEEEER! Vagyis hivatalosan is a tanév kezdete. Szerencsére nem maradok ki egy napot sem így hogy a doki kölcsönadott egy mankót. Anya elmegy helyettem az orvoshoz a papírokért, így késni se fogok a suliból, tehát előtte el tud dobni engem suliba. A tükör előtt állva próbáltam életet vinni az arcomba egy kis sminkkel. Napok óta most érzem magam először izgatottnak a suli miatt. Felraktam egy kis szemhéjfestéket hogy egy kis füstös hatást keltsen, aztán felkentem egy kis világos barna rúzst. Felvettem egy koptatott farmernadrágot és egy ezüst színű 'BROOKLYN' feliratú pólót, plusz a fekete Vansemet és kész is voltam.

Mikor kiszálltam a kocsiból a suli előtt  a mankómra támaszkodva fordultam anya felé.

- Köszi hogy elhoztál. Hívlak ha végeztem.

- Vigyázz magadra Iza. Lehet hogy nem tudok érted jönni de akkor elküldöm érted apádat. Szeretlek nagyon és ne izgulj szuper lesz minden.

- Én is szeretlek anya. Remélem minden jól alakul majd.

- Efelől kétségem sincs drágám. Na menj mert elkésel. Szia!

- Szia anya!

Becsaptam a kocsi ajtaját aztán a vállamra vettem a táskámat és a két mankót kézbe fogva elkezdtem 'menni' a suli felé. Elég kényelmetlen a táska,húzza a vállam és ezáltal nehezebb menni a mankóval is de hát nincs mit tenni. 

 Bebicegtem a portára és eligazítást kértem.

- Jó reggelt. Új diák vagyok a 10.b-ben. Meg tudná nekem mondani hogy hol találom az osztályfőnökömet?

- Azonnal megnézem kiről van szó és megmondom merre kell menned.

- Köszönöm

- Meg is van. A tanári az első emeleten van balra pont ahol felmész és Hajnal Mariann tanárnőt keresd.

- Rendben, köszönöm. Szép napot.

-  Neked is. 

Valahogyan fel kell jutnom egy nagyon magas lépcsősoron a tanáriba két mankóval a kezembe.

Hirtelen egy magas, nagyon helyes és szőke hajú fiú állt meg mellettem a lépcsőnél.

- Szia, segítsek felmenni? - mosolygott rám szélesen

- Szia, igen az nagyon jó lenne. Senkit sem ismerek itt, ráadásul rászorulok erre a mankóra is. 

- Add a táskád. Hova indulsz? 

-A tanáriba. Beszélnem kell az osztályfőnökömmel.

- Oké na gyere. 

Odaadtam a kezébe a táskámat és esküszöm sokkal könnyebb lett a testem. A korlátba kapaszkodva elég ügyesen felmentem a lépcsőn. A titokzatos szőke lovagom végig csak mosolygott rajtam és támogatott. Amikor felértünk megköszöntem hogy segített.

- Nincs mit. Még újonc vagy de hamar belerázódsz a suli ritmusába. Az első év a legkönnyebb.

- Hát ezt jó tudni. Köszi, szia.

- Szia. 

Nyilván kilencedikesnek nézett. Pedig májusban 18 leszek. Könyörgöm nem lehetek ennyire béna. 

Bementem a tanáriba és hamar meg is találtam az osztályfőnökömet. 

- Szia Izabella! Hajnal Mariann vagyok az osztályfőnököd és az énektanárod is egyben. Szerencsére ma csak 4 osztályfőnöki óra lesz szóval mehetünk együtt órára. Ha bármi kérdésed van akármikor fordulhatsz hozzám és segítek ahogy csak tudok. 

- Köszönöm tanárnő. Élni fogok a lehetőséggel.

- Na gyere, menjünk mert már becsengettek. Ezen az emeleten van az osztálytermed. Remélem hamar beilleszkedsz. Nagyon jó kis osztály ez. 16-an lesztek így már egy osztályban. 

- 16-an ? Csak?

- Igen. Tudod így könnyebb bánni a gyerekekkel, ha kevesebben vannak. 

Amikor beléptünk a terembe 2 dolgot vettem észre. Az első, hogy a 16 emberből velem együtt van 4 lány. A második pedig hogy a titokzatos szőke lovagom aki segített az előbb most a hátsó padban ül és nyomogatja a telefonját. Amikor észrevette hogy csend lett ő is abbahagyta a tevékenységét és felnézett, majd mikor látta hogy én vagyok az új osztálytárs elmosolyodott. 

- Gyerekek ő itt Molnár Izabella. Ő lesz az új osztálytársatok. Szeretném ha segítenétek neki hogy minél hamarabb beilleszkedjen. Mint látjátok pillanatnyilag korlátozott a mozgása ezért kérlek még jobban segítsétek őt. Izabella kérlek mondj magadról néhány szót, és ha szeretnéd elmesélheted mi történt veled ami miatt mankóval jársz.

Na már csak ez hiányzott. Hogy elkezdjek itt mesélni az életemről. Szerintem amúgy se érdekli őket, de mindegy. Nem akarok már az első nap lázadni a tanárok ellen.

- Mint ahogyan a tanárnő már elmondta Izabellának hívnak de a legtöbben csak Izának szólítanak. Debrecenből költöztünk ide, mert apát áthelyezték a munkahelyén. Röviden ennyi. 

- És mi van a lábaddal? - szólalt meg egy barna, göndör hajú lány az első padban.

Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem.

- Hát.. Az igazság az hogy megvertek. Vagyis a volt barátom. A részletekkel nem szeretnélek untatni titeket, a lényeg annyi hogy kábítószer hatása alatt állt és addig ütött ameddig el nem ájultam, de aztán két barátom pont arra járt és egyből segítettek. 

Nem gondoltam volna hogy így kimondva ennyire izgalmasan hangzik . Mindenki tátott szájjal bámult rám.

- Köszönjük szépen Iza. Keress magadnak egy helyet és kezdjük el az órát. - szólalt meg végül az osztályfőnök.

- Rendben.

A teremben 8 kétszemélyes pad van berakva, gondolom a kis létszám miatt. Gondolkodás nélkül elindultam a legutolsó pad felé a szőke sráchoz, mivel csak ott volt már szabad hely.

- Szia - mosolygott rám kedvesen

- Szia - mosolyogtam vissza - szabad ez a hely?

- Persze, ülj le. 

Leültem az új helyemre, majd a srác felé fordultam.

- Köszönöm a reggeli segítséget.

- Nincs mit. Örömmel segítettem. Egyébként Márk vagyok.

- Örülök:) - mosolyogtam rá.

A nap további részében össze ismerkedtem az osztállyal. Mind a 3 lány nagyon aranyos. 12 fiú van rajtunk kívül. Sajnos a neveiket még nem tudtam megjegyezni, csak a Márkét. Hihetetlen hogy mennyire hasonlítunk egymásra. Neki is a Three Days Grace a kedvenc bandája, és egész nap csak azokat hallgattuk. Utolsó osztályfőnöki órán kopogtak. 

- gyere be! - szólt oda az osztályfőnök

Abban a pillanatban egy szőke hajú lány lépett be aki nem volt más mint Barbi.. Na neeee. Ez komoly ??

- Jó napot tanárnő, sziasztok - fordult felénk is majd mikor meglátott ledermedt és egy idétlen vigyor kíséretében elkezdett hátrafelé futni hozzám. - Izaaaaa. Úristen. Mit keresel itt?????

- Ide járok mától! - ugrottam fel én is (már amennyire tudtam a lábam miatt)  és a nyakába borultam.

- Nem hiszem el, miért nem mondtad hogy ide fogsz járni?

- De hát Pisti mondta mikor először mentem Kriszékhez.

- Úú akkor nem nagyon figyelhettem mert nem emlékszek. 

Egy pillanatra kizökkentem a nagy ujjongásból és körbenéztem. Igen...mindenki minket nézett.

Egy pillanat múlva Barbi is feleszmélt és mondta hogy majd beszélünk de most odamegy a tanárhoz mert beszélnie kell vele.

- Elnézést tanárnő, csak önkívületi állapotba kerültem mikor megláttam Izát, tudja mi ismerjük egymást és nem tudtam hogy ide jár.

- Semmi baj Barbikám, miért jöttél?

A további beszélgetést nem hallottam mert Márkkal kezdtem el beszélgetni.

- Szóval ismered a szöszit ?

- Igen, egy társaságba vagyunk egy kis ideje.

- Te egy társaságba lógsz Barbival? És hallottam valami Kriszről, csak nem Béres Krisz? 

- De.. De te honnan ismered ?

- Iza..őket mindenki ismeri. A legmenőbb banda a környéken. De komolyan. Ezek szerint mindenkivel jóba vagy onnan?

- Hát igen. Fogjuk rá.. Vagyis egy emberrel labilis a kapcsolatom. Nem tudok rajta eligazodni. Egyszer kedves, utána meg bunkó.

- Ki az?

Láttam Márkon hogy nagyon érdekli a dolog, de nem nagyon akartam már az első nap a személyes ügyeimet megtárgyalni egy osztálytársammal. Pláne nem egy fiúval. Ráadásul egy nagyon helyes fiúval... Ahh igen.

- Alexnek hívják. De mindegy hagyjuk a témát nem nagyon akarok róla beszélni.

- Rendben, ahogy akarod de tudd hogy emiatt elég népszerű leszel a suliba. Legalábbis szerintem.

- Remélem nem. 

Amikor kicsengettek az utolsó osztályfőnöki óráról, Márkkal együtt mentem ki a suliból. Ő hozta a táskámat, benne a frissen kapott tankönyvekkel én pedig mellette bicegtem. Amikor kiléptünk a kapun egyetlen egy dolgot szúrtak ki...Camet.

Cam ott állt a suli előtti parkolóban nekitámaszkodva egy nagy BMW terepjárónak. Amikor észrevett elkezdett jönni felém.

- Cam te mit keresel itt? - kérdeztem olyan meglepett hangon ami már megütötte a 'gáz kategória' legmagasabb fokát.

- Jöttem érted.

Na jó...ebben a két szóban benne volt minden amire nem számítottam. 

- Értem? -kerekedett el a szemem

-Igen. Anyukád megkért hogy jöjjek érted mert se ő se apukád nem tud hazavinni. 

- Értem.

- Indulhatunk? 

- Persze.

Oda fordultam Márkhoz, elvettem a cuccaimat és megöleltem mert miért ne?!

- Megyek. Holnap találkozunk.

- Jó legyél vigyázz magadra. Este beveszlek az osztály csoportba. 

- Köszi. Szia! - integettem, mert közbe Márk már indult is elfele, aztán Cam elvette a cuccomat és mentünk a kocsihoz.

- Milyen volt az első nap? - mosolygott rám Cam kicsit erőltetetten.

- Nagyon jó volt. Jó az osztály is. Aranyosak.

- Igen azt észrevettem. - nézett rám majd egy gunyoros mosolyra húzta a száját.

- Ezt hogy érted? - háborodtam fel

- Sehogy. Menjünk. 

Beszálltunk a kocsiba és hazáig egy szót se szóltunk egymáshoz. 

- Köszi hogy hazahoztál.-nyúltam a kilincshez és már szálltam is ki, de Cam kiszállt velem együtt.

- Csak nem gondolod, hogy hagyom hogy egyedül cipeld be ezeket a tonnás tankönyveket? 

- Boldogultam volna valahogy, de ha már úgy is itt vagy nem árt a segítség.

Cam megfogta a cuccaimat és bementünk a házba. Soha nem járt még a szobámban, és nem tudom miért de először a húgom szobájába ment mert azt hitte hogy az az enyém. Na kösz. Aztán miután felvilágosítottam, a szobám hollétéről, bevitte és lepakolta a cuccaimat.

Kínos pillanat tud kialakulni ha nem teszek valamit gyorsan.

- Kérsz valamit inni vagy enni? 

- Tetszik a szobád. Nagyon tükrözi a személyiségedet.

Elég éles témaváltás. És ami a szobámat illeti. Az egyik oldalán a fal sima egyszínű fehér és csak egy kép van felakasztva rólam ami egy nyári emléket ábrázol. A képen egy fehér lenge ruhácskában pózolok a tengerparton, a kezemben egy fagyival. Totálisan én. 

A szobám másik fele maga a káosz. Először is, még ott vannak a kibontatlan dobozok, a helyére vágyakozó szőnyegeim amiket egyébként nem tudom miért nem raktam még le. Itt a fal rózsaszín, és tele van ragasztgatva fényképekkel. 

- Igen. Igazad van. Tényleg teljesen én vagyok.

Cam belenézett a szemembe, majd most először őszintén elmosolyodott.

- Cam..

- Tessék? 

- Kérdezhetek valamit?

- Csak rajta.

- Honnan jött neked ez a becenév?

- Hát tudod ezt igazából még senki nem kérdezte. Egyszerűen egyszer valaki elkezdett így hívni, és azóta mindenki így szólít. Ennyi.

- Azt hittem személyes dologról van szó, de ezek szerint nem.

- Sajnálom hogy csalódnod kellett.-mondta enyhén gúnyosan.

Miért bunkózik? Miért beszél velem így?

- Miért vagy velem ilyen?

-Milyen? -vigyorgott rám a Colgate mosolyával

- Hát ilyen. Hangulat ingadozásaid vannak? Orvos látott már? Egyszer kedves vagy, aztán meg annyira lekezelő, hogy az már szinte fáj. De tudod mit? Nem érdekel. Menj most el. Nincs szükségem arra hogy a flegma fejedet nézzem. Köszönöm hogy hazahoztál. Kikísérlek.

Cam nem szólt egy szót sem, mert látta rajtam hogy mos tényleg nagyon kihozott a sodromból. Már könnyektől csillogott a szemem, és éreztem hogy a következő pislogásnál kigördül az első csepp. Persze ha jön egy, azt követi 1000. 

Csak álltunk ott egymással szemben a szobámban. 

Cam nem szólt egy szót se csak állt és nézett engem. Megbánás csillogott a szemében. Abban a pillanatban hogy ezt felismertem elindult az első forró könnycsepp az arcomon, majd hangtalanul landolt a parkettán. Láttam hogy a könnyes arcomat nézi. Vonallá szűkült a szája. Kisétált. Elment.

8.Rész -Dokinál-

Vasárnap semmi extra nem történt. Egész délelőtt a kertbe ültem és olvastam. 
Délután átjött Pisti meg Krisz és szórakoztattak.
Később megjelent Klau is, de a fiúk pont menni készültek. Azt hittem, hogy Klau menni fog velük, de meglepetésemre azt mondta hogy marad, sőt Barbit is áthívta, így tartottunk egy ilyen késő estig elhúzódó csajos délutánt. Nagyon sokat beszélgettünk, és azt hiszem befogadtak magukhoz teljesen.smile hangulatjel

2015. Augusztus 31. ( hétfő ) Ma kellett elmennem a cukidokihoz a mankóért, bár már tudok járni..na mindegy.. Természetesen elmentem:) Anyu felhívta telefonon és mondta hogy mehetünk akármikor. Kb 1 körül elindultunk. Próbáltam az állapotomhoz képest kicsípni magam, bár aludni se sokat aludtam és ez még jobban kihangsúlyozta a szemem alatt a karikákat. Odaértünk. A dr. Kővári Ákos feliratú ajtó előtt ülve várakoztunk. 1000-en voltak a rendelőbe, és én 1000 féle betegséget kaphattam el, annyiszor pofánköhögtek. - Molnár Izabella - szólt ki a segéd - Jövök! - álltam fel a helyemről - Anyu! Nem kell bejönnöd egyedül is menni fog. - Oké itt várlak. - Sietek. Bementem a rendelőbe és cukidoki megajándékozott egy mosollyal amelyet én már oly jól ismerek. - Iza ! Látom jobban vagy. Ez remek , nagyon örülök. Hogy van a lábad? - Jól van. Egy kicsit még fáj, de egyébként tudok járni. Csak lassan meg sántítva. - Ezért gondoltam neked a mankót. Gyorsabban tudsz vele közlekedni, és a lábadat se terheled le. Egy egyszerű snassz fekete színűvel tudok szolgálni, ha megfelel. - Igen, az tökéletes lenne. Bement egy kis szobába, és kihozott egy mankót. - Mennyivel tartozok? - Semennyivel. Vedd csak kölcsönnek. A lényeg hogy meggyógyuljon a lábad. - Köszönöm szépen. - Nincs mit. - És iskolába mikor mehetek? - Hát amikor azt érzed hogy elboldogulsz. Akár már holnap is. - Rendben. Remélem azért tesi alól kapok felmentést. - Természetesen. Ha gondolod kinyomtatom most a beteg lapodat és írok mellé igazolást. - Az jó lenne köszönöm. Miután megkaptam a felmentésemet és a mankómat, Ákos megkért hogy azért holnap reggel még ugorjak be 8-kor mert oda kell adnia egy nyomtatványt mindenféleképpen mivel nem lesz a városban egy darabig. Kimentem a rendelőből és anyuval együtt kisétáltunk. Elugrottunk ahhoz a jó kis gyrososhoz amit a múltkor találtunk és vittünk haza kaját. Mikor hazaértünk a kajámmal együtt felmentem a szobámba. Sajnos még mindig nem érzem otthon magam.. A szobám vége tele van dobozokkal, bár már anya felrakott egy halvány rózsaszín függönyt az ablakokra és ettől kicsit otthonosabb a szobám. Befészkeltem magam az ágyamba amit apa sikeresen is összerakott és így a négy sarkába felkerültek az oszlopok amik a baldahint tartják. Ebben az ágyban úgy érzem magam mint egy hercegnő. Vagy valami ilyesmi. Nagy párnákkal és egy pihe-puha pléddel magam körül ölemben a gyrossal magam előtt pedig laptopommal ültem az ágyon amikor valaki kopogott a szobám ajtaján. - Bújj be!! - ordítottam. Ekkor belépett az én kis raszta barátom és mosolyogva leült mellém az ágyra. Nem érezte magát kellemetlenül és nem volt szégyellős soha nálunk és pont ezt szeretem benne. - mizu Pisti ? - Semmi csak gondoltam átugrok megnézem hogy van a kis beteg. Bár ahogy elnézem éhezni nem éhezel. - Kérsz? Nemrég értünk haza. Miközben elmeséltem a mai napomat neki ő is falatozóba a gyorskajából, így hamar elfogyott. - Szóval akkor már holnap mész suliba? És mankóval kell mászkálnod? - Igen. Valami ilyesmi. Hát nem szuper? Az első napomon egy ismeretlen környezetbe mankón bicegve jelenek meg. - Szerintem ebbe nincs semmi rossz. - Szerinted. Pistivel még kb egy órán keresztül beszélgettünk aztán elment. Camről szombat óta nem hallottam és nem is keresett. Kicsit rosszul esik azok után hogy annyi időt töltöttünk együtt. Pistitől nem kérdeztem semmit róla és magától se mondott róla semmit. Mióta engem 'baleset' ért azóta Krisznél is szünetel a bandázás. Ez eléggé jól esik mivel alig egy hete ismerem őket és mégis olyan mintha már ezer éve együtt lógnánk. Egyébként Klau és Barbi is érdeklődnek felőlem minden nap. A napom további része azzal telt hogy pofozgattam a szobámat hogy legyen egy kis rend. Utána elmentem fürödni ,majd bepakoltam a táskámba hiszem holnap SULI!! Úristen.. Inkább alszok.

7.Rész -Furcsa Természetű Ember-

2015. Augusztus 29. (szombat)
Reggel mikor felkeltem még Cam aludt. 
Kb. 10 percig csak néztem ahogyan alszik. Szinte csodálattal bámultam a tökéletes arcát. Hogy lehet valaki ennyire szép? Merthogy ő már a 'helyes' fogalmat mérföldekkel meghaladta..

- Jóreggelt - mosolygott rám Cam széles vigyorral
- Neked is. - mosolyogtam rá félénken
- hogy aludtál?
- Nagyon jól. Azt hiszem napok óta most aludtam először nyugodtan. Te?
- Egy ideje nem alszok jól, többször felkelek este és nagyon nehezen alszok vissza, de már 2 napja nyugodtan végig alszom az éjszakát. Lehet azért mert itt vagy mellettem.- nézett mélyen a szemembe, aztán ránézett a kezemre. - Fáj?
- Nem. És már a bokám se fáj annyira.
- Örülök

Cam felült az ágyon, és akkor vettem észre, hogy nincs rajta felső... Huuuhhhhh szia gyomorgörcs...
Szálkás, gondosan kidolgozott felsőtest. Miért nem lepődök meg ?

- Elmegyek lezuhanyzok. - szakítottam félbe a nyújtózkodását.
- Jólvan. Anya tegnap átment hozzátok és hozott még tiszta ruhát neked. Anyukád itt hagyta a kulcsodat.
- Ó okés. És merre vannak?
- Be hozom jó?
- Oké, köszi.

Cam kiment a szobából én pedig felültem és nyújtózkodtam egyet...

Amikor visszajött pont elcsípett nyújtózkodás közben, de úgy tett mintha nem látta volna.
- Itt vannak a ruháid. Segítek bemenni a fürdőszobába.
- Oké, az nem lenne rossz.
- Na gyere.

Cam segített feltápászkodni az ágyból, de nem igazán tudtam ráállni a lábamra. Nem nagyon kéne még erőltetnem a járkálást. Röhögve visszaestem az ágyra, aztán Cam hirtelen felkapott az ölébe, és úgy kezdett el vinni.
- Hé tegyél már le, inkább ugrálok féllábon, naaaa. - kacagtam Cam ölébe.
- Nem. Nem teszlek le mert akkor holnapig se jutunk el a fürdőszobáig.
- jó jó, de fürödni egyedül is tudok.
- kár - nevetett Cam, én pedig röhögve beleütöttem a vállába.
- Vigyázz mit mondasz nagyot tudok ütni
- Ajaj attól félek én is.

Cam lerakott a mosógép tetejére,és így pont vele szemben voltam. Még mindig nevettünk. A lábam között állt, és jóízűen nevetett, aztán magához húzott és megölelt.

- Szeretek veled lenni. - suttogta a fülembe.
A hideg végigfutott mindenemen, elhunytam a szemem, és szorosan megöleltem.
- Na megyek. Fürödjél. Boldogulsz egyedül?
- Persze, menj csak.
- Oké, akkor a szobában leszek.
- Oké, én meg majd megyek.

Annyira jól esett a meleg víz a bőrömnek. Kétszer is hajat mostam, aztán kiszálltam valahogy. Féllábon törölköztem, aztán felvettem a ruháimat. Dórinak nagyon jó stílusérzéke van. Felvettem a fehér atlétát, a fekete pamut rövid gatyámhoz, plusz egy fehér hosszabb zoknit ami kb. a térdemig ért aztán megszárítottam a hajamat. Hajvasalót nem találtam, ezért a maga kis természetes hullámosságával hagytam. Összeszedtem a ruháimat, aztán az ajtófélfába kapaszkodva elindultam a szoba felé.

Beléptem a szobába. Cam éppen az ágyon ült és telefonozott. Amikor észrevette hogy bejöttem felnézett.

- Húha.. Jól nézel ki.
- Köszönöm, igyekszem törött fejjel is jól kinézni.
- Tényleg.. Így hogy mostál hajat?
- Hát már nem fáj. Összehúzódott vagy nemtudom. Kicsit érzékeny még ha hozzáérek. Nem vészes.
- Akkor jó. Gyere menjünk kész a reggeli.
- Oké.

Lepakoltam a cuccaimat az ágyra, aztán elindultunk reggelizni. Ez így mind szép és jó, csak annyi volt az akadály hogy egy lépcsőn kellett lemenni. Megkapaszkodtam a korlátba, Cam pedig megfogta a derekamat és segített lépkedni. Amint hozzámért végigfutott rajtam a hideg és el is pirultam egy kicsit szerintem.
Amint leértünk az étkezőbe, Dóri felpattant az asztaltól

- Iza, mit csinálsz? Ágyban kéne lenned.
- Már nem vészes annyira. Kicsit sántítok de tudok menni nagyjából.
- Hát jól van rendben. Ja! Majdnem elfelejtettem..anyukád hívott és már jönnek hazafele. Olyan 1 óra körül itt lesznek érted.
- Ó ez jó hír, köszi hogy szóltál.
- Nincs mit. Na gyertek enni.

Reggeli után Cammel kimentünk a kertbe, és leültünk egy padra.

- Köszönöm hogy vigyáztál rám. - mosolyogtam rá
- Nincs mit. Semmiség. Mire valók a barátok. - mosolygott rám ő is.

Barátok..barátok vagyunk. Király. Nagyszerű. Szeretek a barátja lenni. Hogyne.

Abban a pillanatban Ati bukkant fel, és bejött.

- Sziasztok. Hű Iza nagyon jól nézel ki.
- Köszi Ati. Te se vagy rossz - nevettem rá, mire ő is elnevette magát. Egyvalaki viszont nem nevetett. Cam. Ült a padon és nézett maga elé.
- Minden okés? - nevettem rá Camre és beleütöttem egy picit a vállába.
( BARÁTOK VAGYUNK!!!!! Szóval mondhatom Atinak hogy jól néz ki és beleüthetek Cam vállába mint egy 'haver' )
- Persze. Nincs baj. - nézett rám, aztán felállt. - Iza.
- igen ?
- Elugrok Kriszhez, majd jövök jó?
- Oké. Menj csak.
- Ati jössz?
- Aha megyek, szia Iza gyógyulj.
- szia Ati - integettem neki oda aztán felálltam és bebicegtem a házba.

Cam nem ért haza mire anyáék értem jöttek ezért nem tudtam elköszönni tőle. Dóri felszaladt a cuccaimért, mert én végig a nappaliba voltam, aztán elköszöntem.

- Köszönöm hogy itt lehettem. Nem tudom hogy háláljam meg.
- Iza drágám az a fontos hogy nincs semmi bajod. Örülök hogy megismertelek.
- Én is nagyon. Szia!

Megöleltem Dórit aztán apu segített kimenni a kocsihoz. Anya bent maradt még beszélni Cam anyukájával, és aztán elindultunk haza.

Otthon édes otthon. Vagyis... Egy hét alatt lehet ilyet mondani? Akkor legyen csak "végre otthon" .
Felmentem a szobámba nagy nehezen, aztán anyu bejött hozzám.
Nagyon sokat beszélgettünk. Nyilván az elmúlt napokról. Bence és az apja felszívódtak. Bence anyukája külföldön van(?). Ezért nem találták őket sehol. Anyu nem akarja belevonni a rendőrséget, mert ismeri Bence apukáját, és tudván hogy mindenhova elér a keze, nem sok esélyünk lenne ellenük. Apa is kezd ebbe beletörődni, de hát ő férfi.. Nyilván el fog tartani egy ideig.

Este 7 fele csengettek.
Pont a nappaliba tévéztem, anyu meg apu elmentek bevásárolni, a húgom pedig ott maradt Debrecenbe az egyik barátnőjénél, és majd vasárnap jön haza.
Odamentem az ajtóhoz. Cam volt az.

- szia..mit csinálsz itt?
- szia. Csak áthoztam a kabátodat mert otthagytad nálunk.
- oké, köszi..
- nincs mit, szia
- szia..

Okéé... Ez érdekes volt. Na mindegy. Fiú.. Majd megnyugszik vagy ilyesmi..gondolom. Egyébként egész nap Pistivel telefonáltam, folyamatosan beszéltünk és nagyon sokat nevettem rajta.

Az este további része lényegében lényegtelen mert csak ültem meg feküdtem és hát ugyebár arra nem sok mindenki kíváncsi...

6. Rész -Közeli Idegen-

2015. Augusztus 28. (Péntek)

Mivel "lesérültem" és ezért Caméknél vagyok, nem mentek a többiek se hétvégén a vízi parkba. Egész nap Caméknél voltak, és velem foglalkoztak. Anya és apa elutaztak Debrecenbe, mivel Bence és az apja az incidens után egyből hazament és ezért utánuk kellett menniük megbeszélni a dolgokat.
- jó reggelt - lépett be Cam anyukája a szobába, reggel 10 fele. - hogy érzed magad?
Cam anyukája nagyon szép, csinos és fiatalnak tűnik. Nagyon jól tartja magát. Barna középhosszú haja van, és kék szeme. Vékony és karcsú.
Elég ciki helyzet, mivel még nem is találkoztam vele.
- Hát fáj a fejem, és a bokám is egy kicsit.. De egyébként jól vagyok.
- Ma átjön a kerületi orvos és megvizsgál. De csak ha persze nem bánod.
- Ó ugyan már, hiszen maga befogadott..
- Tegezz nyugodtan, Dóra vagyok.
- Rendben. Köszönök mindent, amit értem tettetek...annyira borzalmas ami történt, és nem tudom kifejezni a hálámat. Nem is ismertetek, és befogadtatok. Ez nagyon jól esik.
- Ez természetes. Egyébként meg már hallottam rólad. Cam és Pisti múltkor meséltek, de ne aggódj, csak jókat mondtak:)
- Merem remélni:) Tényleg, Cam ?
- Átment Kriszékhez, azt mondta nem marad sokáig.
- Értem.
- Na hagylak pihenni. Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm

Cam anyukája kiment én pedig az ágyon ülve meredtem magam elé. Cam átment Kriszhez..Itt hagyott..
Jaaj mégis mit képzeltem? Hogy majd itt fekszik mellettem amikor reggel felkelek,egy rózsával a kezében, vagy mi? Mondjuk azt megnéztem volna. Tuti hogy egyszer lefotózom amikor rózsát fog a kezében. (Értelmes gondolat, Iza! Taps!!) De hol lehet a telefonom?
Mintha azt mondta volna Cam hogy a polcon van. Ha egyszer eljutok odáig akkor nagyon király leszek. Yeeeee.
Megpróbáltam felállni, de ahogy letettem a lábamat a földre belenyilallt a fájdalom.
- sssszzzzhhhh aaaaúúúú!!!! - kifolyt egy könnycsepp a szememből, és pont megtudtam kapaszkodni egy kis komódba.
- Hééé te mit csinálsz?? - ugrott mellém Cam abban a pillanatban ahogy bejött az ajtón és meglátta hogy félig összerogyva féllábon egyensúlyozok az ágy és a komód között.- te nem vagy normális, elvan törve a bokád, és meg is szédülhetsz, a fejedben van egy lyuk.
- Csak a telefonomért akartam menni. Mivel egyedül voltam nem volt más választásom. - mondtam egy pici gúnnyal a hangomban.
- Kriszéknél voltam, mert..
- Cam! Nem kell magyarázkodnod! Már így is sokat segítettetek. Ha ti nem vagytok valószínűleg most én nem lennék itt, vagy éppen egyedül kellene ezeket megoldanom. Hidd el menne.
- De nem kell egyedül megoldanod,mert itt vagyok.
- Nem lehetsz mellettem a nap 24 órájában. Ez hülyeség. És ha ki akarok menni a mosdóba? Jössz velem? Tudod milyen kínos ez nekem, hogy el kell látni, mint egy kisbabát?
- Iza.. Elhiszem ,hogy rossz de itt vagyok és segítek. 3 vagy 4 napja ismerlek már nem is tudom, de olyan mintha már ezer éve közénk tartoznál. Komolyan. Nem fura hogy itt látlak, mert hozzád szoktam. Nem fura hogy nyavalyogsz, mert van okod rá, és ilyen esetben ez elnézendő.
- Köszönöm hogy itt vagy.
Aztán mintha mi sem történt volna lépni akartam tovább, de olyan erős fájdalom futott végig a lábamban, hogy nem tudtam irányítani. Már azt hittem hogy elesek, de Cam kapcsolt és elkapott, ezáltal pedig együtt rogytunk össze. A földön röhögve feküdtünk, közben pedig Cam rám nézett.
- Iza. Még egyszer nem mentelek meg. Ez már a második volt.
- Cam. Tudod te is hogy ha úgy van meg fogsz menteni.
- Tudom. - nézett mélyen a szemembe, majd elmosolyodott és feltett az ágyra.

Kb. dél körül átjött Pisti meg Krisz, majd fél kettőkor megérkezett Ati, Barbi , Klau és Peti.
- Iza,melyik kezeddel mostál be neki?- röhögött Ati.
- Azzal amelyik lelilult. - mutattam mosolyogva Ati felé a kezemet mire mindenki felröhögött.
Hirtelen Cam anyukája lépett be az ajtón és szólt, hogy megjött az orvos.
- Bent maradhatunk? - kérdezte Pisti
- Persze. - lépett be az ajtón egy fiatal és nagyon jóképű orvos. - Csak arra kérlek titeket hogy engedjetek oda Izabellához. Barbi egyből elpirult az orvos láttán és felpattant mellőlem, hogy átadja neki a helyét.
- köszönöm -mosolygott rá az orvos, mire Barbi kis híján elájult.
-Iza, ugye? - ült le mellém a cukidoki
- Igen..Molnár Izabella vagyok. - ráztam kezet az orvossal.
- dr. Kővári Ákos vagyok. Tegezz nyugodtan. - vigyorgott rám a Colgate mosolyával.
- oké. - mosolyogtam rá én is kicsit jobban mint ahogyan akartam. Hupsz:)
- Szóval, mi történt veled?

Miután elmeséltem neki az egészet megvizsgálta a fejemet.
- Oké. Szépen gyógyul. Nagy szerencséd volt. Ha egy pár centivel nagyobb lyuk lett volna, ottmaradsz..
Most megnézem a bokádat.
- oké.
- Takarózz ki, máskülönben nem fog menni:) - mosolygott, aztán megsimította a karomat.

Miközben kitakaróztam éreztem hogy olyan vörös vagyok mint egy rák. Egy pillanatra felnéztem a többiekre. Pisti és Ati telefonoztak. Peti Klauval nézte ahogyan Barbi próbálta lesimítgatni a haját, mert a fésűjétől tiszta elektromos lett. Cam pedig.. Cam az orvost nézte kifejezéstelen arccal, majd amikor észrevette hogy nézem, rám nézett és halványan elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá, aztán felszisszentem, mert belenyilallt a bokámba.
- Igen ez tényleg csúnya. Viszont, nincs eltörve...a duzzanat már lement róla. Szerintem csak megzúzódott. Sínbe rakjuk, aztán 1-2 nap és tudsz majd járni. Kicsit sántítani fogsz, de adok majd mankót. Hétfőn reggel bejössz a rendelőbe, és odaadom ha az úgy neked jó. Megadom a számomat. Ezen el tudsz érni ha bármilyen kérdésed van.
- persze! Az nagyon jó lenne. Mármint a mankó, meg hogy tudok kérdezni. Legalább nem fogok elesni többet. - kuncogtam, mire az orvos is elkezdett nevetgélni. Felírt pár fájdalomcsillapítót, aztán elköszönt és elment. 2 perc sem telt el Barbi mellém pattant és átmentette a telefonjába a doki számát. Klauval egyszerre kezdtünk el röhögni, aztán már a fiúk se bírták és belőlük is kiszakadt.
Kb 6 óra körül mindenki elment. Pistinek be kellett mennie az iskolájába, valami papírt bevinni.
Klau és Peti film maratont tartanak ma este, Barbi és Ati pedig elmentek edzőterembe. Ati edzeni, Barbi pedig (szerintem) pasikat nézni.

Cammel megint ketten maradtunk, és úgy döntöttünk követjük Petiék példáját, és megnézünk egy filmet. Hát én a film közepén bealudtam, aztán a végére felkeltem.
- hány óra van? - kérdeztem álmosan
- 8 lesz. Még nagyon korán van aludni, nem gondolod?
- hé, hagyd békén a beteget.
- értettem főnök!!
- ideadod a telefonomat? Még meg sem néztem azóta sem.
- persze. - nyújtotta oda.
- köszi - vettem el.

30 nem fogadott hívás Bencétől, 12 SMS és 15 hang posta üzenet. Mit akarhatott?

1. SMS:
"Ha megtalálom a kis barátodat, kinyírom!!!"

2. SMS:
"Ne haragudj, nem akartalak bántani."

3. SMS:
"Szeretlek. De a kis pasid fizetni fog!"

Najóó ...engem ez nem érdekel.
- mi a baj?
- Bence írt pár SMS-t tegnap meg tegnapelőtt. Bár elég zavarosak. Egyszer agresszív, utánna pedig sajnálja aztán megint agresszív.
- hagyd a francba. Drogos kutya..
- Az.

Az este további részében megnéztünk vagy 2-3 filmet, nem tudom pontosan ,mert folyamatosan pillangók röpködtek a hasamba.
Olyan 11 fele én bealudtam, de szerintem Cam se bírta sokáig.