5.Rész -Felvilágosodás-

Iza naplója 4.rész 2/2

- Iza baj van ? Nagyon sápadt vagy. - nézett ràm aggódva Barbi - Nem semmi sincsen rendbe. Itt van, és le kell zárnom ezt az ügyet. Átvert. És én nem csinálok magamból hülyét. - Mi? Kiről van szó? Mi történt Iza ? - jött oda hozzám Pisti. - Bence. A volt barátom. Itt van. A házunknál. Másfél évig voltunk együtt de már ismerem 4 éve. És hát megcsalt, a legjobb barátnőmmel. Ráadásul mikor felhoztam neki, akkor letagadta, pedig a saját szememmel láttam. Ez 4 hónapja történt, egy hónapig folyamatosan keresett, de azóta nem hallottam felőle. Most megyek és lezárok vele mindent. Végleg. - Menjek veled? - nézett rám Pisti és a kezembe nyomta a dzsekimet. - Nem, köszi. Ezt megoldom egyedül is. - Oké. Ha baj van szólj. - Oké. Sziasztok. Ha azt hittem, hogy nem jöhet rosszabb, rosszul hittem. Beszálltam a kocsiba, és a torkomban lévő gyomrommal együtt elindultam hazafelé. A ház előtt valóban ott állt Bence. Le volt barnulva, a sötétbarna hajából néhány, a nap által kiszívott szőkés tincs rendezetlenül hullott a homlokára. Remekül nézett ki mint mindig. Csak hát kár hogy egy barom. Na mindegy. - Mit keresel itt ? -kezdtem nagyon hidegen a társalgást. - Kicsit több kedvességre számítottam. Azt hittem örülsz hogy láthatsz. - Mit vártál? Hogy a nyakadba borulok? - nevettem fel. - Hát minimum. - Rosszul hitted. Szóval miért jöttél? - Hát, apával jöttem fel tegnap, és vasárnap megyünk haza. Gondoltam meglátogatlak és csinálhatnánk valamit...mondjuk kicsit beljebb a házban..mondjuk a szobádban. - Mivan? Te komolyan ekkora bunkó vagy? Veled voltam együtt? Te jó ég. Takarodj innen!! - Naaa Iza. Tudom hogy akarod. Nehogy azt mondd már, hogy még mindig haragszol rám a múltkori miatt. - Nem haragszok. Sajnállak. Sajnállak téged, amiért ekkora idióta vagy , és sajnálom hogy időt fecséreltem rád. - Tudod.. Most hogy így hallak, be kell valljam nem is hiányzol. Ugyan olyan nagy a szád és feleslegesen jártatod. Menj a francba. Én csak szórakozni akartam egy kicsit de úgy látszik nem minden ribanc kapható egyből. -TESSÉK??? Mit mondtál rám??? Akkor történt..pár másodperc volt vagy talán több perc is. Nem tudom. Megpofoztam. Nagyon. Neki esett a kerítésnek. Aztán amikor magához tért a meglepettségből, elkapta a torkomat és elkezdett folytogatni, közben pedig odaszorított a kocsihoz. Már jóval arrébb jöttünk a házunktól, ezért anyuéknak esélyük sem volt ezt látni. Pont takarásban voltunk és már amúgy is sötétedett. Kiabálni nem tudtam mert nagyon erősen szorította a torkomat, mozogni meg azért nem tudtam mert odaszorított a kocsihoz. Abban a pillanatban egy kocsi nyikorgó gumikkal bevágódott mellénk és CAM (!!!!!!!) pattant ki belőle. Elkapta Bence karját és egy határozott mozdulattal elrántotta előlem. Nekem már a pulzusom teljesen lelassult a keze szorítása alatt és ezekre is csak homályosan emlékszek. A másik pillanatban Pisti pattant ki a kocsi másik üléséről és ő is odarohant Camhez. Elkezdte ütni Bence fejét. Nagyon erősen. Észre sem vettem és már el is hagyott az erőm és esetlenül rogytam össze a földön. Éreztem, hogy nagyon nagyot koppan a fejem, de nem fájt. Nem éreztem semmit. Elájultam. Amikor felébredtem egy fehér szobában voltam egy idegen házban. Nem tudtam holvagyok. - Hogy vagy? Nagyon fáj a fejed?- kérdezte Cam belépve az ajtón a kezében tartva egy tálcát, rajta muffinnal. Mit keres itt Cam? Vagyis..hol vagyok? De először is. Miért érzem azt hogy szétrobban a fejem? - Mi történt ? Hol vagyok? - Nálam. Hűűű...Cam szobája!!!!! (És az àgyában fekszek!!) - Miért vagyok itt ? - A szüleidet felzaklatta a veled történt dolog, és elmentek lerendezni Bence apjával a dolgokat. Beszéltek anyámmal, és felajánlotta, hogy itt maradhatsz ameddig a szüleid rendezik a dolgokat. - De mi történt? - Majdnem meghaltál. -Miii????? -Hééé. Ne erőltesd meg magad mert csak rosszabb lesz.- mondta Cam, majd leült az ágy szélére, és a kezébe fogta az erőtlen és lila foltos(!!!) kezemet.- Kész szerencse hogy nem lett nagyobb bajod. Azt hittem meghaltál. Órákig eszméletlen voltál. Kihívtuk a mentősöket, és újra kellett éleszteni. Az a rohadék annyira elnyomta a vérkeringésedet, hogy nem jutott elég vér az agyadba és elájultál. Miközben összeestél eltört a lábad, és betört a fejed. A fájdalomcsillapító még sokáig hatni fog de nem mulaszt el minden fájdalmat. Például a fejedben. - nézett a szemembe, és lassan megsimította az arcomat. (Betört a fejem, eltört a lábam, és még mindjárt el is ájulok megint) - szóval, miután összeestél Bence ,vagy ki odaszaladt hozzád és elkezdett ütni amitől csak jobban szétnyílt a fejed és egy erős vérzés indult el. Majdnem ottmaradtál. - lehunyta a szemét, és erősebben szorította a kezem, amitől felszisszentem. - Ne haragudj, csak nagyon megviselt. Szóval.. Addigra már a többiek is odaértek, mert azt mondtuk nekik hogy ha 10 percen belül nem érünk vissza, akkor jöjjenek. És jöttek. Klau kihívta a mentősöket, Ati és Peti pedig Bencére figyeltek, mert Pisti úgy kiütötte, hogy elájult. - mosolyodott el halványan. - És te mit csináltál? - Vigyáztam rád... lassult a pulzusod folyamatosan. Ha a mentősök egy percet késnek.. Akkor... Belegondolni is rossz mi lett volna.. Be akartak vinni a kórházba, de nem utána már nem voltál életveszélyben. Akkor már túl voltál a nehezén. Lélegeztetőgépre raktak, és normalizálódott a szívverésed is. Közben a szüleid is odaértek, de anyukád folyamatosan csak zokogott, apukád pedig Bence előtt állt, és mereven bámult rá. Aztán telefonált, és megérkezett Bence apukája. Ők veszekedtek, anyukád sírt, Pisti őrjöngött, Atiék Klaut és Barbit vigasztalták, mert mindketten sokkot kaptak, én pedig szóltam anyának hogy később megyek haza, de nem engedte aztán amikor elmagyaráztam neki hogy mi történt, azonnal odajött és anyukádat nyugtatta. Akkor beszélték meg hogy nálunk leszel egy darabig. - Úristen... Ez... - Borzalmas. - Igen, az... Hány óra van? - Éjjel 2. - Nem vagy álmos? - De, de úgyse tudnék aludni, mert nincs hol. - mosolygott rám fülig érő szájjal. - Bocsánat, hogy ekkora bajt okoztam... Nem gondoltam volna, hogy Bence képes lesz ilyen tenni velem.. - Be volt drogozva...a mentősök találtak is nála. Beszúrt magának valamit. - Jézusom..akkor azért viselkedett így. - Egyébként, hogy történt? Mit mondtál neki, hogy így rád támadt? - Azzal a céllal jött, hogy Lefeküdjön velem, ha már itt van. És megmondtam neki hogy menjen innen, mert nem akarok már tőle semmit, és ezért elkezdett szidni, hogy mekkora ribanc vagyok. Meg ilyenek. Nekem meg ez nem tetszett, és bemostam neki egyet, amitől begurult és meg akart folytani. Kb ennyi. - Hát.. Most hogy ezt tudom, már bánom, hogy elengedtem a torkát. De ne is beszéljünk erről. Biztos nagyon megviselt. Hagyjuk ezt az egészet. Eleget kell még majd hallgatnod szerintem. És hogy bocsánatot kértél, arra annyit mondok, hogy örülök hogy nem lett nagyobb bajod és hogy kicsit sem vagy teher, még mielőtt azt hinnéd. Addig túrsz ki a helyemről, ameddig csak akarsz. - Köszönök mindent..tényleg. Nem tudom mi lenne velem most ha nem ismerlek meg titeket. - Semmiség. Cam felállt az ágyról, odasétált az asztalhoz, és kikapcsolta a gépét. Á szóval ameddig én itt félig ájultan feküdtem, addig ő csendben száműzve az ágyából laptopozott az asztalnál. Csendben követtem a szememmel, majd megszólalt - Franciaágyam van, és legalább 3 ember kényelmesen elfér rajta. Megharagudnál ha odafeküdnék? - Cam ez a te ágyad. Nem kell engedélyt kérned. Muszáj aludnod. - Nem vagyok fáradt. Próbáltam aludni. Odafeküdtem, de tudván, hogy rosszul vagy nem tudtam elaludni, ezért néztem ahogyan fekszel. És vártam hogy felébredj. - Szóval nézted ahogy alszok? - Igen. - Értem. Cam befeküdt mellém, és komolyan felszaladt a pulzusom 300ra...éreztem ahogyan a meleg lába hozzáér a bal (nem törött) lábamhoz. Kirázott a hideg és hirtelen nagyon boldog voltam. - Széthajthatom a takarót? Duplán van, és ha kihajtod akkor nagyon nagy - kérdezte Cam és már húzta is le rólam a takarót. - persze, csak óvatosan. Eléggé fáj a lábam.. - Ja persze.. Eltört a bokád. Szerencsére nem nagy törés, csak épphogy.. De azért eléggé csúnya volt. - Elhiszem. - Beszéltem a szüleiddel akik felhívták az iskolát, és mondták hogy nem mész még jövőhéten. - óó oké . Amúgy se nagyon vágyok. - miért? - nem tudom.. Új közösség..új osztály. Ráadásul, ők már összeszoktak és most én kellőképpen ki fogok lógni onnan. - nem lesz vészes. Hozzánk is beilleszkedtél pár nap alatt...ennyi. Van tehetséged hozzá. - Hát lehet. Uuuu a telefonom. Hol lehet? - nincs semmi baja. Ott van a szekrényen, töltőn. - köszönöm:) - ne köszöngess már mindent. Ezek alap dolgok te - jo oké, de tudd hogy nagyon hálás vagyok. -tudom. Szavak nélkül is. Cam közelebb jött hozzám, és nyomott a homlokomra egy puszit aztán jó éjszakát kívánt, lekapcsolta a kis villanyt és elaludt. Szegény biztos nagyon fáradt lehetett, mert azonnal álomba zuhant. Pár percig néztem ahogy alszik aztán engem is elnyomott az álom.

"Erre a kijelentésre a titokzatos gitárhangoló felkapta a fejét és rám nézett, majd halvány mosolyt láttam az arcán. Istenem. Az a mosoly... Elég ha annyit mondok, hogy azonnal megremegett a lábam és kiszáradt a szám..a gyomrom elkezdett liftezni és muszáj volt kimennem a levegőre különben össze estem volna. Pisti látta rajtam hogy lesápadtam, és felmérve a helyzetet azonnal kapcsolt.
- Minden oké ? Nagyon sápadt vagy.."

Veled is megesett már, hogy eleged volt mindenből és mindenkiből? Még szép. Mindenkinek vannak problémái. De tudod mit? Én tudom a megoldást! Repítsd el magad a képzelet világába és hagyd, hogy eluralkodjon feletted egy izgalmakkal teli, romantikus és hétköznapi történet.

Iza egy hétköznapi gimnazista lány, akinek az élete hirtelen felborul és új kalandok találnak rá. Új barátok, Új szerelem, Új iskola, Új osztály. A sok-sok vita, csalódás, és hazugság mellett persze folyamatosan jó dolgok is történnek vele...

Vajon akibe beleszeret, viszont szeretni fogja?

Olvass ;) Jó szórakozást! :*

4.rész -Lassú Haladás-

Iza naplója 4.rész 2/1

2015. Augusztus 27. (Csütörtök) Egész éjjel a tegnap estéről álmodtam..és hat a mai nap...még mindig nem fogtam fel...ez borzalmas.. Reggel amikor felkeltem az volt az első gondolatom, hogy talán csak álmodtam az egészet. Megnéztem az iPhoneomat, belementem a képekbe és mosolyogva nézegettem a tegnapi kis lesifotóimat. Pisti, Krisz, Peti, Klau es CAM mosolyog a képeken. Lementem a nappaliba, hogy beszélgessek anyuékkal egy picit, megreggeliztem, aztán felnéztem a Facebookra. Hmm. Hát majdnem mindenki bejelölt..majdnem. Igen. Cam nem jelölt be. Meg se lepődök. Mindegy. Úgy döntöttem hogy elmegyek a könyvtárba, ha mar tegnap nem volt idom. Beszálltam a minimbe, és elmentem. Amikor leparkoltam a könyvtár előtt hirtelen megcsörrent a telefonom. Pisti az. - Sziaa Iza. Mizu? - a hangja kedvesen csengett. - Szia Pisti! Nincsen semmi érdekes. A városban vagyok a kerületi könyvtár előtt. - Mit keresel te a könyvtárnál? - kicsit meglepett hangja volt. - Könyvet? - nevettem fel, mire ő is felnevetett. - tegnap nem volt időm eljönni ezert ma szántam rá időt. - Értem. Később jössz Kriszékhez? Mondták, hogy hívjalak teged is. - ó.. Hát mehetek.. Hánykor? - Hát olyan 4 körül. - Okés, ott leszek. Mostmár odatalálok. - Oké, akkor 4-kor. Puszi - Szia! És leraktam. A könyvtárba bóklásztam kivettem pár könyvet amik meg tetszettek. Majdnem 1ig ott voltam. Elrepült az idő. Kb fel 2re ertem haza. Otthon lepakoltam, aztan lementem enni valamit. Hat majdnem sikerült:) ugyanis nem volt otthon SEMMI ehető ... Ekkor jött egy ötletem. Rendeltem 5 nagy pizzát mindenféle ízben. Azt mondták hogy kb fel 4-re tudjak hozni mert sok a megrendelés. Ezzel nincs semmi baj úgyis Kriszékhez akarom vinni, had örüljenek. Addig felmentem a szobámba es olvastam.. Fel 4-kor pontban csengettek mert megjött a pizza. Átvettem és elkezdtem készülni. Egy rövid farmert vettem fel és egy lenge rózsaszín pólót, hozzá egy babarózsaszín rövidszárú Vans cipővel. Felraktam egy kis szempillaspirált, kihúztam vékonyan a szemhéjamat, felraktam egy matt rózsaszín rúzst, összefogtam a fekete hajzuhatagot és indulásra készen álltam. 15:50-kor kiparkoltam és elindultam. 55-re mar ott is voltam Kriszék háza előtt. Kiszálltam a kocsiból, es már hallottam hogy a többiek bent bömböltetik a zenét. Inamba szállt a bátorságom amikor megláttam az ablakon keresztül Camet gitárral a kezében. Vettem egy nagy levegőt es bementem a házba az 5 XXL-es pizzával a kezembe. Ahogy beléptem az ajtón elhallgatott a zene es mindenki engem nézett. /kicsit se volt kínos...aaaaa dehogy/ - pizza? - kérdezte Pisti csillogó szemekkel és fülig érő mosollyal - Igen, gondoltam kajálhatnánk együtt. - Ez jó ötlet. Kicsit jobban megismerhetnénk egymást kajálás közben. - mosolygott rám Krisz. Pont elkaptam Cam pillantását amint ránézett Kriszre. Úgy nézett rá mintha meg akarná verni a szemével. Furcsa. Leültünk a nappaliba a földre mindannyian és elkezdtünk kajálni. Én pont Cammel szembe ültem, és végig csak őt néztem ahogyan mesélt a hétvégi programjáról valami vízi világba, és, hogy most próbál embereket szerezni. - De komolyan srácok ha van kedvetek gyertek. Iszonyat jó buli lenne. Itt van nem messze kisbusszal letudnánk menni. Az egész nyitott, és nagyon sok mindent lehet csinálni. - Cam.. És szerinted nyár végére kinek van pénze egy ilyen méregdrága kikapcsolódásra? Inkább itthon döglök az legalább ingyen van. - röhögött fel Krisz. - Én nem mondtam hogy kötelező. Csak felhoztam ötletnek. Amugy meg nem drÁga. Ha pénteken mennénk és vasárnap reggel jönnénk haza akkor a 2 éjszaka 5000 forint lenne full ellátással és korlátlanul használhatnánk mindent. De csak mert a tulaj apám haverja. Szóval? Pisti? - Én benne vagyok haver. Nekem még van pénzem. De ha nem lenne akkor is megoldanám valahogy ezt nem lehet kihagyni. - Ezt a választ vártam! Akkor király legalább mar ketten vagyunk. Peti? Klau? - Mehetünk! -Na kiráály. Csak ne legyen minden tiszta vörös majd a hajadtól Klau. - Igyekszem. - Oké mindegy. Tudom hogy úgy is be fogod festeni előtte direkt. Iza? Akkor jött el az a pillanat amikor megállt a szívem és lefagytam. Cam sötétbarna szemével mélyen a szemembe nézett és várta hogy reagáljak valamit. Kétségbeesett tekintettel néztem rá. - Nem tudom. Anyuékkal kellenne mennem egy gálára, az új munkahelyére, mert énekelnem kellene. De még nem mondtam rá semmit. Szívesebben mennék veletek, bevallom őszintén nem sok kedvem van 200 ember előtt kornyikálni. - 200 ember..ez remek lehetőség lenne, ráadásul gyönyörű hangod van. Viszont tényleg jó lenne ha tudnál jönni.- Úristen akarja hogy menjeeeeek!!!!- A többiek örülnének neki ha jönnél. Mivan? A többiek? És ő? Ő nem? A francba. Olyan kifejezéstelen arccal mondta el ezt az egészet.. Mégis éreztem benne valamit.. Valami gyengédet. - Megpróbálok menni. Hadd örüljenek a TÖBBIEK. De nem ígérek semmit. Anyuéktól függ. Ezt a mondatot több gyúnnyal nem is mondhattam volna. Haha. Na mindegy. Azért remélem hogy anyuék elengednek. Elég jó lenne Cammel lenni a hétvégén még a suli előtt - Iza, nincs kedved valamikor moziba menni? - kérdezte semmi felvezetés nélkül Ati, egy gyúrós gyerek vigyorogva. Körbenéztem a társaságon, mindenki kajált és Atit meg engem néztek és várták a reakciómat. Akkor hát csapjunk bele. El se hiszem hogy ezt mondtam. - Nézd, Ati. A válaszom nem. És tudod miért ? Mert kb 2 napja ismerlek mindannyiótokat, es akármennyire is kedvellek titeket egytől egyig, ez nem így megy. Konkrétan eddig hozzám se szóltál, most meg moziba hívsz? A végére már mindenki nevetett, Atival együtt. - Jó oké értettem Iza. Csak most egy kicsit depis lettem.. Eddig még nem utasítottak vissza soha. - Úgy látszik Izának nem tetszel, mert akkor igent mondott volna. - szólalt meg Cam vigyorogva, es közben beleütött egyet Ati vállába. - Jaj hagyjál már neked is nemet mondott volna. - szólt vissza Ati sértetten. - Ebben annyi a bökkenő, hogy én nem hívnám el moziba. - nevetett Cam. MIVAN? Miért nem hívna el??????? Mi a baja velem? - Iza, énekelünk valamit? - fordult felém Pisti kedvesen mosolyogva, miközben már állt fel és nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a földről. Elfogadtam a kéznyújtást és elindultunk a 'színpad' felé. - Persze. Mit szeretnél énekelni? - Lehetne valami I See Stars.. Te énekelnéd a magas részeket én meg a hörgős mélyet. De ez csak akkor fog működni ha előtte meghallgatod párszor, hogy tudd a dallamot. - A Ten Thousand Feet jó lesz? - vigyorogtam rá széles mosollyal, tudatva vele azt, hogy ismerem, sőt szeretem is az említett együttest. Olyan meglepett fejet vágott hogy muszáj volt nevetnem, ami ezek szerint belőle is kiváltott valami hasonló reakciót, merthogy ő is elkezdett hangosan nevetni, majd hirtelen magához rántott és jól megszorongatott. Áucsss.. ( Raszta ölelés:) ) - Na jó, kezdjük el akkor mert úgy látom ismersz minden létező bandát, és mindig felkészült vagy. - Ami jó az jó. Még szép hogy ismerem. Krisz elindítod nekünk az alapot? - kérdeztem Kriszhez és Camhez fordulva, és ezzel megszakítva egy bizalmas beszélgetésüket. - Persze, megyek. Na lazuljunk. Erre kíváncsi leszek. Krisz megkereste az alapot, én meg addig Pistivel átnéztem a szöveget a biztonság kedvéért. Elindult az alap és ezzel kezdetét vette életem legnagyszerűbb előadása. Az első résznél arra lettem figyelmes hogy Pisti nagyon jól hörög és komolyan profin adja elő. Aztán jöttem én. Tudni kell erről a számról, hogy elég magas hangnembe kell énekelni, ezért nekem könnyű dolgom volt mert a magas hangokban profi vagyok. Szétrobbantottuk a hangunkkal a házat, de komolyan. Miközben énekeltem a refrént, elkaptam Cam pillantását. Pici mosolyra húzta a száját, amikor összenéztünk és éreztem, ahogyan elárasztja a testemet a meleg... Végig a szemembe nézett, egészen a szám végéig oda-oda pillantgattam, és tényleg folyamatosan engem nézett. A szám végére teljesen kifulladtam de teljesen megérte, hiszen soha nem énekeltem még ilyen jól . Az este hivatalosan is beindult az előadásunkkal. És akkor még nem tudtam, hogy mi fog történni...tényleg nagyon durva volt. Zenélgettünk, röhögtünk, és nagyon jól elvoltunk, aztán megcsörrent a mobilom. - Klau kérlek lehalkítanád a zenét egy kicsit, mert telefonálok. - ordítottam oda a vörös tetkós csajszinak aki azonnal ki is kapcsolta a zenét és rám mosolygott. - Köszi:) Anyu hívott. - Iza! Miért áll a ház előtt Bence? - Mi van???? Milyen Bence?- sikoltottam fel a szoba közepén, aztán látva, hogy mindenki engem néz halkabbra vettem magam. - Bence. A te Bencéd, Debrecenből. Itt áll a házunk előtt, és téged keres. Nem tudom mit akarhat. De nagyon feszült. Iza, kicsim már 4 hónapja mentetek szét.. Együtt voltatok másfél évig. Zárd le vele és ne hülyítsd. - Mi van? Én hülyítem?? Már 3 hónapja nem is beszéltem vele! Engem már ő nem érdekel. Sietek, és elküldöm. Belőlem nem csinál hülyét. - Jól van. Siess. Puszi. - Szia. MIVAAAAN??????? BENCE! BENCE ITT! MIIII??????

Szereplők

Földi Pisti

Molnár Iza

Kovács Klau

Béres Krisz

Csolna Alex (Cam) 

Bence 

Fehér Barbi

Bodó Ati

                   

                 

Márk

dr. Kővári Ákos

3.rész -Első látásra...-

Iza naplója 3.rész

2015. Augusztus 26. (Szerda) Izgalmas napom volt. Tele élményekkel, és VELE. Na mindegy... Elmesélem az elejétől.. Reggel a szokásos zenére ébredtem. Gyorsan elkészültem mert el akartam menni a közeli könyvtárba kivenni pár könyvet, mert úgy hallottam nagyon sok van itt. És igen! Végre használhatom a kocsimat!!!!! A kis minim útra készen állt csak magamat kellett össze szednem, de amikor készültem valaki becsöngetett.. Az ajtóban egy magas raszta srác állt, aki állítólag a szomszédunk és átjött bemutatkozni. Behívtam, hogy anyáék is megismerhessék. A neve Földi Pisti és most végzős egy közeli gimibe. Nagyon jó fej, vicces és intelligens. Elmesélte magáról a fontosabb tudnivalókat, aztán félrehívott beszélni. - Iza. Nincs kedved ma eljönni egy kis baráti összejövetelre? Itt lesz az utcába egy spanomnál. Szerintem tök jó lenne ha megismernéd őket. Legalább lennének ismerőseid a környéken. ...na erre nem számítottam... - Persze jól van megkérdezem anyuékat és jövök. - Anya,apa ! Elmehetek ma ide az utcába egy kis összejövetelre ? Pisti hívott és mondta hogy menjek és legalább megismerkedek a környékbeli fiatalokkal. Anya és apa egyszerre néztek össze és mosolyogva bólintottak, jelezve ezzel hogy mehetek. Vigyorogva visszamentem Pistihez. - Mehetek. De nem maradok sokáig, mert meg nagyon sok dolgom lesz holnap. Pisti mosolyogva bólintott aztán mondta hogy 8-ra idejön hogy menjünk együtt. - Rendben akkor 8-kor! Szia! - Szia! -intett egyet aztán el is húzott. A napom további része azzal telt hogy kiválasszam mibe menjek, és végiggondoljam a mai napot. Végülis egy koptatott hosszú és lenge farmernél, egy sima fehér atlétánál és egy rövid szárú fehér Converse-nél döntöttem. Felraktam egy kis füstös sminket és indulásra készen álltam. Pontban 8-kor Pisti csöngetett, elköszöntem anyuéktól és indultunk is. Hát.. Az utca elég hosszú, kb 10 perc séta a házunktól az említett buli helyszíne, mégis 2 percnek tűnt a séta. Pistivel végigröhögtük az utat. Szerintem ez egy nagyon jó barátság kezdete. Elmesélte hogy dobol, és van egy kis "bandájuk" akik most is itt lesznek és talán még játszanak is. Beléptünk a házba, a zene lehalkult és mindenki ujjongva üdvözölte Pistit. Miután mindannyian 'kiörülték' magukat rám szegezték a tekintetüket, azt jelezve ezzel hogy nem tudják kivagyok. Nyilván Pisti elfelejtett szólni hogy lesz még egy fő a bulin. Ahh.. - Emberek, ő itt Iza. Most költöztek ide a 9 szám alá. Gondoltam el hívom megmutatom neki a környék arcait. - Rendben tesó, jól tetted legalább egy emberrel többen vagyunk.- mondta egy magas szőke srác vigyorogva. Kicsit zavarba voltam ennyi új arc között, így hogy mindenki engem nézett. Viszont volt egy valaki, aki magasról tett arra hogy új arc érkezett és a gitárját hangolva lehajtott fejjel ült egy hangfalon. Azonnal tudatosult bennem, hogy biztos ő a kis 'vezér' ,a kis 'bunkó' aki nem méltat annyira hogy akár rám nézzen. Sajnos az arcát akkor még nem láttam mert kapucni volt a fején és a haja eltakarta az arcát abból a szögből. Talán jobb lett volna ha soha nem látom meg azt az arcot.. Pisti megint elkezdett beszélni, természetesen rólam. - Iza Debrecenből jött ide és most a Csontváry Kosztka Tivadar képzőművészetibe jár. Erre a kijelentésre a titokzatos gitárhangoló felkapta a fejét és rám nézett, majd halvány mosolyt láttam az arcán. Istenem. Az a mosoly... Elég ha annyit mondok, hogy azonnal megremegett a lábam és kiszáradt a szám..a gyomrom elkezdett liftezni és muszáj volt kimennem a levegőre különben össze estem volna. Pisti látta rajtam hogy lesápadtam, és felmérve a helyzetet azonnal kapcsolt. - Minden oké ? Nagyon sápadt vagy.. - Persze csak szokatlan ez a nagy tömeg, amúgy minden rendben. Kimegyünk cigizni? Elkerekedett szemmel rám nézett majd mosolyogva bólogatott. Közben odaszólt a többieknek. - Cigiszünet! Gyertek mutatkozzatok be az újnak. Kimentünk a teraszra, és sorba jöttek oda bemutatkozni az emberek. -Szia, Peti vagyok, ő pedig a barátnőm Klau. Örülünk hogy megismertünk. -mosolygott rám a szőke srác a vörös barátnőjével együtt, majd arrébb álltak hogy odajöjjön más is. -Szia. Krisz vagyok. A haveroknak csak Krisz. - Szia. - nevettem fel, mert elég kényelmetlenül éreztem magamat. Hirtelen odapattant mellém egy szőke  csajszi. - Sziaaaa. Barbi vagyok, nagyon örülök. Hát igen, illik rá ez a név. Tetőtől talpig a rózsaszín összes árnyalata megtalálható volt rajta. - Szia, én is örülök. Ameddig a többiek bemutatkoztak körül néztem. Egyedül egy ember nem jött oda köszönni, sőt szerintem nem is nagyon érdekelte hogy nem mutatkozik be. Ott állt a többiekkel és éppen nevetett valamin. A gyomrom ismét a torkomban volt és  úgy éreztem le kell hogy üljek. Megláttam egy kis padot ahol helyet foglaltam. Pisti mosolyogva leült mellém. - Nemsokára zenélünk egyet, mit szólsz? - Na ezt várom mióta megjöttünk. Mit játszotok? - Mikor mit. Nem tudom még. - Király. Akkor kíváncsian várom. Rámosolyogtam aztán felálltam hogy elnyomjam a cigit. Odasétáltam a hamuzóhoz, és abban a pillanatban oda lépett mellém Ő. Elnyomta a cigijét, kifújta az utolsó szívásból lent maradt füstöt majd megszólalt. - Alex. De nem szólít így senki. -mondta. - Akkor ? - Cam. - Ó. Oké . És már el is ment. Na mindegy. Legalább beszéltünk. Haladás. - Hé Pisti! Kezdjünk. - ordította Krisz - Nyugi már, hallod elszívhatom? -nevetett Pisti. Kb. 10 perc múlva mindenki bent volt a nappaliba és a felállított 'színpadot' szemlélte. Egy dob. Meg 2 gitár. (Akusztikus meg basszus) meg egy mikrofon. Oldalt pedig egy keverőpult a zenék alapjainak. Pisti beült a dob mögé, Krisz felkapta a basszusgitárt, Cam pedig beállt a mikrofon mögé kezében tartva a gitárját. Annyira jól állt neki a gitár meg a mikrofon meg maga úgy az egész élet. Khm. Igen. Tökéletes. Elindult egy alap és én azonnal felismertem. THREE DAYS GRACE!!! TDG-t játszanak !!!!! Cam elkezdte..én meg leblokkoltam.. Gyönyörű hangja volt. Az egész szám alatt csak azt vettem észre hogy ahogy ülök a széken, a lábam folyamatosan jár és tátogom a számot. (Never too late)   Az egész szám alatt Cam szeme csukva volt és a refrénnél kinyitotta és láttam hogy valakit nagyon keresett a tekintetével. Végül nem tudtam meg mert közbe erőt vettem magamon és kimentem a mosdóba, otthagyva őket a szám közepén. A végére értem vissza, és rá fél percre abba is hagyták. Megtapsoltuk őket, majd ameddig lepakoltak odamentem Pistihez. - Soha nem hittem volna hogy egy raszta TDG-t fog játszani. - A látszat néha csal. Muszáj ezt is szeretnie valakinek. - Én is szeretem. Szerintem nagyon jók voltatok. Barbi csinált képeket. - Barátkozol? - vigyorgott rám. - Mondjuk.  Próbálkozok. Amúgy én a refrénnél mindig magasabban éneklem. - Énekelsz? - csodálkozott - 10 éve gitározok, zongorázok, és énekelek. - Oké emberek! Figyu - ordította Pisti a tömegnek. - Iza énekel és gitározik. Ha szépen megkérlek játszol nekünk valamit? - nézett rám kérlelően. - Hát nem tudom.. Emberek előtt nem sokszor éneklek. De legyen. Mit énekeljek? - Nero promises? -oké ... Odaálltam a mikrofon mögé és elkezdtem. Soha nem koncentráltan még ennyire semmire, mint most. Szerintem sikerült őket lenyűgöznöm mert tátott szájjal hallgatták az előadást. Egyedül Cam ült kifejezéstelen arccal és engem nézett, amitől kicsit elpirultam, ezért inkább becsuktam a szemem és úgy folytattam. Amikor kinyitottam csak döbbent fejeket láttam magam előtt. Lassan elléptem a mikrofon elől, majd mindenki hangos tapsviharba tört. Zavaromban elpirultam és mosolyogtam egyet köszönésképpen. Miután ezen túl estünk kimentünk rágyújtani. -Hallod. Konkrétan lesöpörtél minket a színpadról a hangoddal. - kezdte Pisti. - De most komolyan...őstehetség vagy. - Köszönöm, de nem hiszem hogy bármikor is megtudnék ebből élni. - Viccelsz? Lekörözöl mindenkit a hangoddal. - folytatta nevetve. - Ne haragudj de be kell mennem mert szól Peti. Jössz? - Még elszívom. Aztán utánam megyek. Pisti bement a házba én pedig a finom augusztusi estét élvezve lazítottam a teraszon. A nagy relaxáció közepette észre se vettem, hogy kijött Cam. - Hogy tetszett a never too late ? -kezdte. - Nagyon tetszett, szeretem ezt a számot. Sokat énekelem otthon. - Mégse nézted végig. - húzta gúnyos mosolyra a száját, mire én lefagytam. - Kimentem a mosdóba..ne haragudj - Nem kell bocsánatot kérned. Csak úgy mondtam. Ha érdekelt volna ott maradsz. Hirtelen eszembe jutott hogy most vajon mi járhat a fejébe. Miért rágott be azért mert kimentem? - Szerintem a hang nem áll meg egy helyen hanem tovább terjed. Hallottam onnan is. - kezdtem kicsit indulatosan. - Felőlem. Eldobta a félig elszívott cigijét, és zsebre dugott kézzel bámult bele az éjszakába. - Szerintem én megyek haza. Holnap még sok dolgom van. Abban a pillanatban kijött Pisti. - Megyek. - mondtam. - Oké, várj. - és visszament a házba. Felvettem a táskámat a padról, és lassan elindultam a kapu felé. - Kísérjelek haza? - szólt utánam Cam A szívem 1000el vert és már majdnem mondtam valamit amikor Pisti jött ki a házból. - Mehetünk. - mondta. - Te is jössz? - néztem rá meglepve és talán egy kicsit csalódottan amiért nem tudtam válaszolni Camnek. - Persze. Hazakísérlek. Együtt jöttünk, együtt megyünk. Amúgy sem hagyhatom hogy egyedül mászkálj az utcán este. - vigyorgott rám. Cam felnevetett, és bement a házba. - Ennek meg mi a baja? - néztem kérdőn Pistire. Pisti elmosolyodott. - Nem tudom. Beszéltetek? - Csak felajánlotta hogy hazakísér. - Akkor már értem. - mosolygott tovább, de nem foglalkoztam vele. Útközben beszélgettünk, eltelt az idő úgy mint amikor odafele mentünk. A házunknál megálltunk Pisti elköszönt és már mentem is be a házba. De még azért egyszer hátraszóltam. - Köszönök mindent. Tényleg. Nagyon jól éreztem magamat. Remélem meg találkozunk. -Viccelsz? Ha szeretnél se tudnál lerázni . A többiek nagyon megkedveltek, és remélik hogy jössz még. - Nekem is szimpatikusak. Én is remélem. Majd írj, jó éjt. És bementem a házba. Felmentem a szobámba, lecuccoltam elszaladtam fürödni aztán már mentem is aludni.  Micsoda nap!!