4.rész -Lassú Haladás-

Iza naplója 4.rész 2/1

2015. Augusztus 27. (Csütörtök) Egész éjjel a tegnap estéről álmodtam..és hat a mai nap...még mindig nem fogtam fel...ez borzalmas.. Reggel amikor felkeltem az volt az első gondolatom, hogy talán csak álmodtam az egészet. Megnéztem az iPhoneomat, belementem a képekbe és mosolyogva nézegettem a tegnapi kis lesifotóimat. Pisti, Krisz, Peti, Klau es CAM mosolyog a képeken. Lementem a nappaliba, hogy beszélgessek anyuékkal egy picit, megreggeliztem, aztán felnéztem a Facebookra. Hmm. Hát majdnem mindenki bejelölt..majdnem. Igen. Cam nem jelölt be. Meg se lepődök. Mindegy. Úgy döntöttem hogy elmegyek a könyvtárba, ha mar tegnap nem volt idom. Beszálltam a minimbe, és elmentem. Amikor leparkoltam a könyvtár előtt hirtelen megcsörrent a telefonom. Pisti az. - Sziaa Iza. Mizu? - a hangja kedvesen csengett. - Szia Pisti! Nincsen semmi érdekes. A városban vagyok a kerületi könyvtár előtt. - Mit keresel te a könyvtárnál? - kicsit meglepett hangja volt. - Könyvet? - nevettem fel, mire ő is felnevetett. - tegnap nem volt időm eljönni ezert ma szántam rá időt. - Értem. Később jössz Kriszékhez? Mondták, hogy hívjalak teged is. - ó.. Hát mehetek.. Hánykor? - Hát olyan 4 körül. - Okés, ott leszek. Mostmár odatalálok. - Oké, akkor 4-kor. Puszi - Szia! És leraktam. A könyvtárba bóklásztam kivettem pár könyvet amik meg tetszettek. Majdnem 1ig ott voltam. Elrepült az idő. Kb fel 2re ertem haza. Otthon lepakoltam, aztan lementem enni valamit. Hat majdnem sikerült:) ugyanis nem volt otthon SEMMI ehető ... Ekkor jött egy ötletem. Rendeltem 5 nagy pizzát mindenféle ízben. Azt mondták hogy kb fel 4-re tudjak hozni mert sok a megrendelés. Ezzel nincs semmi baj úgyis Kriszékhez akarom vinni, had örüljenek. Addig felmentem a szobámba es olvastam.. Fel 4-kor pontban csengettek mert megjött a pizza. Átvettem és elkezdtem készülni. Egy rövid farmert vettem fel és egy lenge rózsaszín pólót, hozzá egy babarózsaszín rövidszárú Vans cipővel. Felraktam egy kis szempillaspirált, kihúztam vékonyan a szemhéjamat, felraktam egy matt rózsaszín rúzst, összefogtam a fekete hajzuhatagot és indulásra készen álltam. 15:50-kor kiparkoltam és elindultam. 55-re mar ott is voltam Kriszék háza előtt. Kiszálltam a kocsiból, es már hallottam hogy a többiek bent bömböltetik a zenét. Inamba szállt a bátorságom amikor megláttam az ablakon keresztül Camet gitárral a kezében. Vettem egy nagy levegőt es bementem a házba az 5 XXL-es pizzával a kezembe. Ahogy beléptem az ajtón elhallgatott a zene es mindenki engem nézett. /kicsit se volt kínos...aaaaa dehogy/ - pizza? - kérdezte Pisti csillogó szemekkel és fülig érő mosollyal - Igen, gondoltam kajálhatnánk együtt. - Ez jó ötlet. Kicsit jobban megismerhetnénk egymást kajálás közben. - mosolygott rám Krisz. Pont elkaptam Cam pillantását amint ránézett Kriszre. Úgy nézett rá mintha meg akarná verni a szemével. Furcsa. Leültünk a nappaliba a földre mindannyian és elkezdtünk kajálni. Én pont Cammel szembe ültem, és végig csak őt néztem ahogyan mesélt a hétvégi programjáról valami vízi világba, és, hogy most próbál embereket szerezni. - De komolyan srácok ha van kedvetek gyertek. Iszonyat jó buli lenne. Itt van nem messze kisbusszal letudnánk menni. Az egész nyitott, és nagyon sok mindent lehet csinálni. - Cam.. És szerinted nyár végére kinek van pénze egy ilyen méregdrága kikapcsolódásra? Inkább itthon döglök az legalább ingyen van. - röhögött fel Krisz. - Én nem mondtam hogy kötelező. Csak felhoztam ötletnek. Amugy meg nem drÁga. Ha pénteken mennénk és vasárnap reggel jönnénk haza akkor a 2 éjszaka 5000 forint lenne full ellátással és korlátlanul használhatnánk mindent. De csak mert a tulaj apám haverja. Szóval? Pisti? - Én benne vagyok haver. Nekem még van pénzem. De ha nem lenne akkor is megoldanám valahogy ezt nem lehet kihagyni. - Ezt a választ vártam! Akkor király legalább mar ketten vagyunk. Peti? Klau? - Mehetünk! -Na kiráály. Csak ne legyen minden tiszta vörös majd a hajadtól Klau. - Igyekszem. - Oké mindegy. Tudom hogy úgy is be fogod festeni előtte direkt. Iza? Akkor jött el az a pillanat amikor megállt a szívem és lefagytam. Cam sötétbarna szemével mélyen a szemembe nézett és várta hogy reagáljak valamit. Kétségbeesett tekintettel néztem rá. - Nem tudom. Anyuékkal kellenne mennem egy gálára, az új munkahelyére, mert énekelnem kellene. De még nem mondtam rá semmit. Szívesebben mennék veletek, bevallom őszintén nem sok kedvem van 200 ember előtt kornyikálni. - 200 ember..ez remek lehetőség lenne, ráadásul gyönyörű hangod van. Viszont tényleg jó lenne ha tudnál jönni.- Úristen akarja hogy menjeeeeek!!!!- A többiek örülnének neki ha jönnél. Mivan? A többiek? És ő? Ő nem? A francba. Olyan kifejezéstelen arccal mondta el ezt az egészet.. Mégis éreztem benne valamit.. Valami gyengédet. - Megpróbálok menni. Hadd örüljenek a TÖBBIEK. De nem ígérek semmit. Anyuéktól függ. Ezt a mondatot több gyúnnyal nem is mondhattam volna. Haha. Na mindegy. Azért remélem hogy anyuék elengednek. Elég jó lenne Cammel lenni a hétvégén még a suli előtt - Iza, nincs kedved valamikor moziba menni? - kérdezte semmi felvezetés nélkül Ati, egy gyúrós gyerek vigyorogva. Körbenéztem a társaságon, mindenki kajált és Atit meg engem néztek és várták a reakciómat. Akkor hát csapjunk bele. El se hiszem hogy ezt mondtam. - Nézd, Ati. A válaszom nem. És tudod miért ? Mert kb 2 napja ismerlek mindannyiótokat, es akármennyire is kedvellek titeket egytől egyig, ez nem így megy. Konkrétan eddig hozzám se szóltál, most meg moziba hívsz? A végére már mindenki nevetett, Atival együtt. - Jó oké értettem Iza. Csak most egy kicsit depis lettem.. Eddig még nem utasítottak vissza soha. - Úgy látszik Izának nem tetszel, mert akkor igent mondott volna. - szólalt meg Cam vigyorogva, es közben beleütött egyet Ati vállába. - Jaj hagyjál már neked is nemet mondott volna. - szólt vissza Ati sértetten. - Ebben annyi a bökkenő, hogy én nem hívnám el moziba. - nevetett Cam. MIVAN? Miért nem hívna el??????? Mi a baja velem? - Iza, énekelünk valamit? - fordult felém Pisti kedvesen mosolyogva, miközben már állt fel és nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a földről. Elfogadtam a kéznyújtást és elindultunk a 'színpad' felé. - Persze. Mit szeretnél énekelni? - Lehetne valami I See Stars.. Te énekelnéd a magas részeket én meg a hörgős mélyet. De ez csak akkor fog működni ha előtte meghallgatod párszor, hogy tudd a dallamot. - A Ten Thousand Feet jó lesz? - vigyorogtam rá széles mosollyal, tudatva vele azt, hogy ismerem, sőt szeretem is az említett együttest. Olyan meglepett fejet vágott hogy muszáj volt nevetnem, ami ezek szerint belőle is kiváltott valami hasonló reakciót, merthogy ő is elkezdett hangosan nevetni, majd hirtelen magához rántott és jól megszorongatott. Áucsss.. ( Raszta ölelés:) ) - Na jó, kezdjük el akkor mert úgy látom ismersz minden létező bandát, és mindig felkészült vagy. - Ami jó az jó. Még szép hogy ismerem. Krisz elindítod nekünk az alapot? - kérdeztem Kriszhez és Camhez fordulva, és ezzel megszakítva egy bizalmas beszélgetésüket. - Persze, megyek. Na lazuljunk. Erre kíváncsi leszek. Krisz megkereste az alapot, én meg addig Pistivel átnéztem a szöveget a biztonság kedvéért. Elindult az alap és ezzel kezdetét vette életem legnagyszerűbb előadása. Az első résznél arra lettem figyelmes hogy Pisti nagyon jól hörög és komolyan profin adja elő. Aztán jöttem én. Tudni kell erről a számról, hogy elég magas hangnembe kell énekelni, ezért nekem könnyű dolgom volt mert a magas hangokban profi vagyok. Szétrobbantottuk a hangunkkal a házat, de komolyan. Miközben énekeltem a refrént, elkaptam Cam pillantását. Pici mosolyra húzta a száját, amikor összenéztünk és éreztem, ahogyan elárasztja a testemet a meleg... Végig a szemembe nézett, egészen a szám végéig oda-oda pillantgattam, és tényleg folyamatosan engem nézett. A szám végére teljesen kifulladtam de teljesen megérte, hiszen soha nem énekeltem még ilyen jól . Az este hivatalosan is beindult az előadásunkkal. És akkor még nem tudtam, hogy mi fog történni...tényleg nagyon durva volt. Zenélgettünk, röhögtünk, és nagyon jól elvoltunk, aztán megcsörrent a mobilom. - Klau kérlek lehalkítanád a zenét egy kicsit, mert telefonálok. - ordítottam oda a vörös tetkós csajszinak aki azonnal ki is kapcsolta a zenét és rám mosolygott. - Köszi:) Anyu hívott. - Iza! Miért áll a ház előtt Bence? - Mi van???? Milyen Bence?- sikoltottam fel a szoba közepén, aztán látva, hogy mindenki engem néz halkabbra vettem magam. - Bence. A te Bencéd, Debrecenből. Itt áll a házunk előtt, és téged keres. Nem tudom mit akarhat. De nagyon feszült. Iza, kicsim már 4 hónapja mentetek szét.. Együtt voltatok másfél évig. Zárd le vele és ne hülyítsd. - Mi van? Én hülyítem?? Már 3 hónapja nem is beszéltem vele! Engem már ő nem érdekel. Sietek, és elküldöm. Belőlem nem csinál hülyét. - Jól van. Siess. Puszi. - Szia. MIVAAAAN??????? BENCE! BENCE ITT! MIIII??????