5.Rész -Felvilágosodás-

Iza naplója 4.rész 2/2

- Iza baj van ? Nagyon sápadt vagy. - nézett ràm aggódva Barbi - Nem semmi sincsen rendbe. Itt van, és le kell zárnom ezt az ügyet. Átvert. És én nem csinálok magamból hülyét. - Mi? Kiről van szó? Mi történt Iza ? - jött oda hozzám Pisti. - Bence. A volt barátom. Itt van. A házunknál. Másfél évig voltunk együtt de már ismerem 4 éve. És hát megcsalt, a legjobb barátnőmmel. Ráadásul mikor felhoztam neki, akkor letagadta, pedig a saját szememmel láttam. Ez 4 hónapja történt, egy hónapig folyamatosan keresett, de azóta nem hallottam felőle. Most megyek és lezárok vele mindent. Végleg. - Menjek veled? - nézett rám Pisti és a kezembe nyomta a dzsekimet. - Nem, köszi. Ezt megoldom egyedül is. - Oké. Ha baj van szólj. - Oké. Sziasztok. Ha azt hittem, hogy nem jöhet rosszabb, rosszul hittem. Beszálltam a kocsiba, és a torkomban lévő gyomrommal együtt elindultam hazafelé. A ház előtt valóban ott állt Bence. Le volt barnulva, a sötétbarna hajából néhány, a nap által kiszívott szőkés tincs rendezetlenül hullott a homlokára. Remekül nézett ki mint mindig. Csak hát kár hogy egy barom. Na mindegy. - Mit keresel itt ? -kezdtem nagyon hidegen a társalgást. - Kicsit több kedvességre számítottam. Azt hittem örülsz hogy láthatsz. - Mit vártál? Hogy a nyakadba borulok? - nevettem fel. - Hát minimum. - Rosszul hitted. Szóval miért jöttél? - Hát, apával jöttem fel tegnap, és vasárnap megyünk haza. Gondoltam meglátogatlak és csinálhatnánk valamit...mondjuk kicsit beljebb a házban..mondjuk a szobádban. - Mivan? Te komolyan ekkora bunkó vagy? Veled voltam együtt? Te jó ég. Takarodj innen!! - Naaa Iza. Tudom hogy akarod. Nehogy azt mondd már, hogy még mindig haragszol rám a múltkori miatt. - Nem haragszok. Sajnállak. Sajnállak téged, amiért ekkora idióta vagy , és sajnálom hogy időt fecséreltem rád. - Tudod.. Most hogy így hallak, be kell valljam nem is hiányzol. Ugyan olyan nagy a szád és feleslegesen jártatod. Menj a francba. Én csak szórakozni akartam egy kicsit de úgy látszik nem minden ribanc kapható egyből. -TESSÉK??? Mit mondtál rám??? Akkor történt..pár másodperc volt vagy talán több perc is. Nem tudom. Megpofoztam. Nagyon. Neki esett a kerítésnek. Aztán amikor magához tért a meglepettségből, elkapta a torkomat és elkezdett folytogatni, közben pedig odaszorított a kocsihoz. Már jóval arrébb jöttünk a házunktól, ezért anyuéknak esélyük sem volt ezt látni. Pont takarásban voltunk és már amúgy is sötétedett. Kiabálni nem tudtam mert nagyon erősen szorította a torkomat, mozogni meg azért nem tudtam mert odaszorított a kocsihoz. Abban a pillanatban egy kocsi nyikorgó gumikkal bevágódott mellénk és CAM (!!!!!!!) pattant ki belőle. Elkapta Bence karját és egy határozott mozdulattal elrántotta előlem. Nekem már a pulzusom teljesen lelassult a keze szorítása alatt és ezekre is csak homályosan emlékszek. A másik pillanatban Pisti pattant ki a kocsi másik üléséről és ő is odarohant Camhez. Elkezdte ütni Bence fejét. Nagyon erősen. Észre sem vettem és már el is hagyott az erőm és esetlenül rogytam össze a földön. Éreztem, hogy nagyon nagyot koppan a fejem, de nem fájt. Nem éreztem semmit. Elájultam. Amikor felébredtem egy fehér szobában voltam egy idegen házban. Nem tudtam holvagyok. - Hogy vagy? Nagyon fáj a fejed?- kérdezte Cam belépve az ajtón a kezében tartva egy tálcát, rajta muffinnal. Mit keres itt Cam? Vagyis..hol vagyok? De először is. Miért érzem azt hogy szétrobban a fejem? - Mi történt ? Hol vagyok? - Nálam. Hűűű...Cam szobája!!!!! (És az àgyában fekszek!!) - Miért vagyok itt ? - A szüleidet felzaklatta a veled történt dolog, és elmentek lerendezni Bence apjával a dolgokat. Beszéltek anyámmal, és felajánlotta, hogy itt maradhatsz ameddig a szüleid rendezik a dolgokat. - De mi történt? - Majdnem meghaltál. -Miii????? -Hééé. Ne erőltesd meg magad mert csak rosszabb lesz.- mondta Cam, majd leült az ágy szélére, és a kezébe fogta az erőtlen és lila foltos(!!!) kezemet.- Kész szerencse hogy nem lett nagyobb bajod. Azt hittem meghaltál. Órákig eszméletlen voltál. Kihívtuk a mentősöket, és újra kellett éleszteni. Az a rohadék annyira elnyomta a vérkeringésedet, hogy nem jutott elég vér az agyadba és elájultál. Miközben összeestél eltört a lábad, és betört a fejed. A fájdalomcsillapító még sokáig hatni fog de nem mulaszt el minden fájdalmat. Például a fejedben. - nézett a szemembe, és lassan megsimította az arcomat. (Betört a fejem, eltört a lábam, és még mindjárt el is ájulok megint) - szóval, miután összeestél Bence ,vagy ki odaszaladt hozzád és elkezdett ütni amitől csak jobban szétnyílt a fejed és egy erős vérzés indult el. Majdnem ottmaradtál. - lehunyta a szemét, és erősebben szorította a kezem, amitől felszisszentem. - Ne haragudj, csak nagyon megviselt. Szóval.. Addigra már a többiek is odaértek, mert azt mondtuk nekik hogy ha 10 percen belül nem érünk vissza, akkor jöjjenek. És jöttek. Klau kihívta a mentősöket, Ati és Peti pedig Bencére figyeltek, mert Pisti úgy kiütötte, hogy elájult. - mosolyodott el halványan. - És te mit csináltál? - Vigyáztam rád... lassult a pulzusod folyamatosan. Ha a mentősök egy percet késnek.. Akkor... Belegondolni is rossz mi lett volna.. Be akartak vinni a kórházba, de nem utána már nem voltál életveszélyben. Akkor már túl voltál a nehezén. Lélegeztetőgépre raktak, és normalizálódott a szívverésed is. Közben a szüleid is odaértek, de anyukád folyamatosan csak zokogott, apukád pedig Bence előtt állt, és mereven bámult rá. Aztán telefonált, és megérkezett Bence apukája. Ők veszekedtek, anyukád sírt, Pisti őrjöngött, Atiék Klaut és Barbit vigasztalták, mert mindketten sokkot kaptak, én pedig szóltam anyának hogy később megyek haza, de nem engedte aztán amikor elmagyaráztam neki hogy mi történt, azonnal odajött és anyukádat nyugtatta. Akkor beszélték meg hogy nálunk leszel egy darabig. - Úristen... Ez... - Borzalmas. - Igen, az... Hány óra van? - Éjjel 2. - Nem vagy álmos? - De, de úgyse tudnék aludni, mert nincs hol. - mosolygott rám fülig érő szájjal. - Bocsánat, hogy ekkora bajt okoztam... Nem gondoltam volna, hogy Bence képes lesz ilyen tenni velem.. - Be volt drogozva...a mentősök találtak is nála. Beszúrt magának valamit. - Jézusom..akkor azért viselkedett így. - Egyébként, hogy történt? Mit mondtál neki, hogy így rád támadt? - Azzal a céllal jött, hogy Lefeküdjön velem, ha már itt van. És megmondtam neki hogy menjen innen, mert nem akarok már tőle semmit, és ezért elkezdett szidni, hogy mekkora ribanc vagyok. Meg ilyenek. Nekem meg ez nem tetszett, és bemostam neki egyet, amitől begurult és meg akart folytani. Kb ennyi. - Hát.. Most hogy ezt tudom, már bánom, hogy elengedtem a torkát. De ne is beszéljünk erről. Biztos nagyon megviselt. Hagyjuk ezt az egészet. Eleget kell még majd hallgatnod szerintem. És hogy bocsánatot kértél, arra annyit mondok, hogy örülök hogy nem lett nagyobb bajod és hogy kicsit sem vagy teher, még mielőtt azt hinnéd. Addig túrsz ki a helyemről, ameddig csak akarsz. - Köszönök mindent..tényleg. Nem tudom mi lenne velem most ha nem ismerlek meg titeket. - Semmiség. Cam felállt az ágyról, odasétált az asztalhoz, és kikapcsolta a gépét. Á szóval ameddig én itt félig ájultan feküdtem, addig ő csendben száműzve az ágyából laptopozott az asztalnál. Csendben követtem a szememmel, majd megszólalt - Franciaágyam van, és legalább 3 ember kényelmesen elfér rajta. Megharagudnál ha odafeküdnék? - Cam ez a te ágyad. Nem kell engedélyt kérned. Muszáj aludnod. - Nem vagyok fáradt. Próbáltam aludni. Odafeküdtem, de tudván, hogy rosszul vagy nem tudtam elaludni, ezért néztem ahogyan fekszel. És vártam hogy felébredj. - Szóval nézted ahogy alszok? - Igen. - Értem. Cam befeküdt mellém, és komolyan felszaladt a pulzusom 300ra...éreztem ahogyan a meleg lába hozzáér a bal (nem törött) lábamhoz. Kirázott a hideg és hirtelen nagyon boldog voltam. - Széthajthatom a takarót? Duplán van, és ha kihajtod akkor nagyon nagy - kérdezte Cam és már húzta is le rólam a takarót. - persze, csak óvatosan. Eléggé fáj a lábam.. - Ja persze.. Eltört a bokád. Szerencsére nem nagy törés, csak épphogy.. De azért eléggé csúnya volt. - Elhiszem. - Beszéltem a szüleiddel akik felhívták az iskolát, és mondták hogy nem mész még jövőhéten. - óó oké . Amúgy se nagyon vágyok. - miért? - nem tudom.. Új közösség..új osztály. Ráadásul, ők már összeszoktak és most én kellőképpen ki fogok lógni onnan. - nem lesz vészes. Hozzánk is beilleszkedtél pár nap alatt...ennyi. Van tehetséged hozzá. - Hát lehet. Uuuu a telefonom. Hol lehet? - nincs semmi baja. Ott van a szekrényen, töltőn. - köszönöm:) - ne köszöngess már mindent. Ezek alap dolgok te - jo oké, de tudd hogy nagyon hálás vagyok. -tudom. Szavak nélkül is. Cam közelebb jött hozzám, és nyomott a homlokomra egy puszit aztán jó éjszakát kívánt, lekapcsolta a kis villanyt és elaludt. Szegény biztos nagyon fáradt lehetett, mert azonnal álomba zuhant. Pár percig néztem ahogy alszik aztán engem is elnyomott az álom.