2015.Október 9.(Péntek)
Eltelt egy hét és elérkezett egy újabb péntek, avagy egy újabb fellépés. Soha nem fogott el rossz érzés amikor arra gondoltam hogy ma fel kell lépnünk, de ma kivételesen igen. Márk már a suliban észlelte rajtam ennek a jeleit, de bölcsen hallgatott, várva, hogy majd én elmondom neki mi bánt. Igazából nem tudtam volna megmondani...Egyszerűen rossz érzésem volt.Nagyon rossz. Minden egyes órán ott voltam testbe, lélekben viszont elvesztem. Tegnap este arra riadtam fel hogy jelzett a telefonom, mégpedig hogy Cam feltett egy képet. Azon nyomban megnyitottam, és még az sem érdekelt, hogy kisül a szemem az éles fénytől. Bár, bárcsak kisült volna. Amit láttam az rosszabb volt mindennél. A képen Cam mosolyog a Big Ben előtt, mellette pedig egy lány látható akit éppen átkarol. Idegesen csaptam le a telefont de visszaaludni már nem tudtam, csak agyaltam és agyaltam. Nem értettem mit rontottam el. Még egy nyamvadt üzenetet sem küldött mióta kiment, pedig megígérte. Elhatároztam hogy lezárom vele.
~~~
Hajnal Mariann hangjára ébredtem, ahogyan erősen artikulálva prédikál nekem arról hogy mennyire pofátlan dolog órán aludni. Vonakodva felültem a széken, és bocsánatot kértem, mire ő legyintve ott hagyott. Kérdőn Márk felé fordultam, aki alig bírta visszatartani a nevetését, majd megkérdeztem miért nem keltett fel.
- Azért, drágám, mert hihetetlenül aranyosan aludtál. - nevette el magát most már végérvényesen.
- Nagyon vicces vagy. - grimaszoltam rá, és óra végéig becsületesen jegyzeteltem.
~~~
Suli után Krisszékhez mentünk és átbeszéltük az esti fellépéssel kapcsolatos dolgokat. Ez a koncert most nem lesz olyan hosszú, mint az előző, mivel egy másik helyre is mennünk kell fellépni. Bizony! Ajánlatot kaptunk , hogy felléphetünk egy nagyon menő helyen Pesten. A klub nevét nem tudom de a többiek sokat jártak oda régen állítólag, mielőtt mi még nem költöztünk ide. Tőlük tudtam meg azt is, hogy nagyon felkapott hely. Éppen Krisszel hangoltuk a gitárjainkat amikor megkérdeztem, hogy mi a hely neve ahol fellépünk, mire ő csak mosolygott és annyit mondott hogy "majd meglátod". Hát jó, ezt akkor annyiban is hagytam.
Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom és láttam hogy hugi hív.
- Mondjad Reni. -szóltam bele.
- Szia, figyelj el tudsz dobni a plázához gyorsan?
- Minek?
- Találkozok a csajokkal és nem akarok buszozni mert akkor el fogok késni. Teljesen kiment a fejemből a mai nap és elnéztem az időt is.
- Jól van maradj ott nemsokára megyek. -tettem le.
Sietve felkaptam a dzsekimet, és odaszóltam Pistinek hogy el kell mennem.
- Ne már Iza nem mehetsz el, még el kell gyakorolnunk az új számot egy csomószor ha este jók akarunk lenni. - könyörgött Pisti.
- De el kell dobnom húgomat a plázába mert el fog késni. Számít rám.
- Hagyd csak majd én elviszem. - állt fel Márk a kanapéról, és mosolyogva elindult kifelé. A kapuban még beértem és megköszöntem tőle.
- Ugyan már Iza, ez a minimum amit megtehetek Reniért. Meg amúgy is, gondolj bele milyen menő lesz a barátnői előtt hogy egy ilyen helyes pasi furikázza. - nevetett, mire én is elnevettem magam és közöltem vele hogy egy idióta és vigyázzon az úton.
- Meglesz, ne aggódj. Sietek vissza, ügyesen. Szia!
- Szia! - integettem, majd bementem a házba.
Bent már ment a munka a fiúk keményen gyakoroltak. A kanapén Barbi és Klau ültek és éppen arról beszélgettek, hogy Klau szakított Petivel mert a késői nyaralás vége borzalmasan telt. Klau és Peti nyertek egy ingyen utazást Montenegróba, és a napokban jöttek haza, de már nem voltak együtt amikor leszálltak a gépről. Sajnálattal hallgattam a történetet aztán Ati szólt hogy kezdenem kéne a gyakorlást mert soha nem lesz jó a szám.
~~~
Hét óra felé járhatott amikor már nem énekeltünk, hanem készültünk a Galaxyba. Éppen a hajamat göndörítette Barbi amikor Márk megérkezett.
- Jó sokáig voltál. - mondtam.
- Megvártam Renit, mert anyukátok hívta hogy nem tudnak érte menni és felajánlottam hogy hazaviszem. Bár egy óra után teljesen levittek az életről. Komolyan, mi is ilyenek voltunk? - siránkozott Márk a fejét csóválva, mire mindannyian felnevettünk.
- Túlságosan jószívű vagy. Én biztosan otthagytam volna őket, hadd jöjjenek csak busszal haza. Már nem kicsik. - mondtam.
- De kint már sötétedett és nem akartam őket ott hagyni. Nem haltam bele.
- Igazad van. De kapkodd magad mert 25 perc múlva indulunk.
- Értettem főnök. - vágta magát katonásba, mire hozzávágtam egy szájfényt. Nevetve odament a fiúkhoz és segített pakolni én pedig visszatértem a sminkeléshez.
40 perc múlva már a Galaxyba voltunk és lelkesen pakoltunk a színpadon. Már akkor nagyon sok ember volt pedig még volt egy óra a koncertig. Mindenki beszélgetett és nevetgélt, mellé pedig párosult a hangos zene is. A hangulat jó volt, az emberek pedig egyre többször pillantgattak a színpad felé amikor elkezdtünk hangolni. A mikrofonpróbánál pedig Krisz poénkodott, aminek mindenki nagyon örült és jól szórakoztak a plusz műsoron. Az ezt követő egy órában megterveztük az esténket. Másfél órás előadást terveztünk tartani, ami azt jelentette, hogy 11-kor be kellett fejeznünk, mert éjféltől Pesten van jelenésünk. Annyi nyugtatott minket hogy a dobszerkót és a mikrofonokat nem kell elvinnünk mert azt a hely biztosítja számunkra.
10 perc volt hátra a kezdésig, amikor szétnéztem a klubban és megint jó érzéssel nyugtáztam hogy telt ház van. Két különböző ruhát terveztem ma estére a két külön helyre felvenni. A galaxyba egy fekete bőr nadrágot választottam egy piros toppal, hozzá pedig egy teli talpú magassarkút. A másik helyre pedig egy sima rózsaszín egybe ruhát.
Odaálltam a mikrofon elé és egy mély levegővétel kíséretében felmértem a terepet. Mindenhol emberek voltak, egymás hegyén-hátán ültek és tűkön ülve várták hogy elkezdődjön a műsor.
- Sziasztok!! Készen álltok a ma esti koncertre? - ordítottam a mikrofonba, mire a tömeg hangja egy egyöntetű igenné mosódott. A szokásos vigyor kiült a számra és felkonferáltam a srácokat a színpadra. Márk eközben szabadságot vett ki a műsorvezetősdiből és inkább az első sor lelkes rajongói táborát erősítette, mondván, "innen még úgysem láttam a koncertet, csak a backstage-ből".
A napok alatt sikeresen megírtam a bandának az első dalt aminek ma volt a bemutatója. Pistivel órákon át gyakoroltuk, mire egyáltalán úgy szólt ahogyan azt elképzeltük. De sikerült. Krisz felfutott a színpadra, és jó szokását megtartva metál villa kíséretében berobbant az emberek látókörébe. Pisti a dobverőit összeütve leült a helyére, majd miután Ati is elhelyezkedett a szintinél elkezdődött a műsor. Ha jellemezni akarnám a zenénket akkor erős Evanescence beütésünk lehet, pláne ha az embernek eszébe jut a Bring Me To Life. Ezzel a számmal indítottunk, ami hatalmas sikert aratott, az emberek szinte őrjöngtek amikor Krisszel felváltva énekeltünk a hangunkat teljesen kiengedve. Ezután a szám után kifújtuk magunkat, ittunk egy korty vizet, és elkezdtük a Three Days Grace banda Expetations cimű számát. Imádtam ezt a számot énekelni, hiszen az alap gondokkal szembesítette az embert, és nyíltan elküldte az elvárásokat a pokolba.
- "EX-PEC-TATIOON, GO TO HEEELLL" - ordította Krisz, mire a tömeg vele együtt énekelt és ugrált. Ebben a zenében nem kaptam sok szerepet inkább fiuknak íródott a dal tekintve hogy a bandában is csak férfiak vannak, de a szám jelentése mindenkinek egyenlően szól, és ugyanolyan jelentősége van.
~~~
A koncert végén szinte nem akartak minket elengedni, mindig visszatapsoltak, és az új számunk elénekléséért könyörögtek. Miután előadtuk, felvilágosítottuk őket, hogy ma meg varnak minket egy másik helyre is fellépni, ezért nem maradhatunk, de jövőhéten ugyan itt találkozunk, új feldolgozásokkal és óriási bulival. Erre az emberek megnyugodtak és elfogadták.
Kifulladva mentünk az öltözőbe, mindenki magában vízért imádkozott, mivel körülbelül a koncert felénél elfogyott, de senkinek nem jutott eszébe, hogy kérjen gyorsan 2 szám között.
A csapat nagy része a kanapén feküdt és mélyeket lélegezve próbált megnyugodni a hatalmas adrenalinbomba után, és felkészülni a másodikra. Negyed 12 körül aztán felkaptuk magunkat és elkezdtünk készülődni, és pakolni, mert még át kellett mennünk Pestre. Ameddig a fiúk pakoltak, Klauval kimentünk rágyújtani a club elé, és szinte azonnal lerohantak minket. Képeket kértek tőlünk, aláírást kellett adnom egy atom részeg srác homlokára(!!), és ha ez mind nem lenne elég, ehhez párosult a hihetetlen kedvessége az embereknek. Hirtelen mindenki jóba akart lenni velünk, örök barátságokat kötöttek velem másodpercek alatt, megígértették velem hogy majd felhívom őket, holott a számukat se tudom. Bar, az legyen a legkevesebb de már az arcukra sem emlékszem.
Nagyon gyorsan elszívtuk a cigit és visszasiettünk az öltözőbe. A fiúk szinte mindent összepakoltak, és útra készen álltak.
Kapkodva összeszedtem a cuccaimat, és elindultunk azt est második fellépési helyszíne felé...
