Tegnap este amikor haza értünk, anya már készült a csajos filmezős estére. Bepocoltunk a kanapéra, ölünkben egy rakás kajával és innivalóval, majd kezdetét vette a filmezős este. Anya és apa estére elmentek otthonról, ezzel is nyerve egy kis nyugalmat maguknak meg persze nekünk is, a húgom pedig egy új osztálytársánál aludt. Szóval a ház a miénk volt. Filmeztünk, nevettünk, tökéletes volt minden.
Reggel 11-kor keltünk fel a későn fekvés miatt. Anyáék már hazaértek de el is mentek itthonról dolgozni, a húgom meg majd délután jön haza valamikor. Egyszóval, a ház megint a miénk. Mikor ez tudatosult mindannyiunkban elszabadult a pokol. Bömbölt a zene miközben próbáltunk összeütni valami reggelit, és ezt tetőzte még hozzá a fantasztikus tánctudásunk is. A végeredmény pedig nem is lett annyira rossz. Megreggeliztünk, és közben eldöntöttük, hogy ma elmegyünk bulizni egy jót.
- A fiúkat nem kéne hívni magunkkal? - kérdezte Klau
- Minek? Csak a nyakunkon lennének egész este és úgy is mindig oda mennénk ahova ők akarnak.- fakadt ki Barbi
- Ahh jogos, akkor nem.
- És hova szeretnétek menni? - kérdeztem
- Hát én ilyen bulizós helyre nem akarok..-mondta Klau húzott szájjal
- Úgy érted diszkóba? - nevettem fel
- Akkor az. Én nem járok diszkóba. - nevetett.
- Oké, akkor ötlet?
- Hát..- szólalt meg Barbi. - Lesz egy házibuli nem messze innen. A sulinkból rendezi egy végzős srác és az mehet aki csak akar.
- Oké akkor meg van beszélve! Oda megyünk.
A délután folyamán minden lehetséges ruhadarabot felpróbáltam, de nem volt hiába mert végül megleltem a számomra tökéleteset.
Fél 7 fele megjelent nálam Barbi és Klau, mivel addig ők is hazamentek pénzt kérni, átöltözni stb, viszont elkészülni együtt készültünk el. Ez szerintem ilyen csajos dolog.
- Hűha Iza de jó a ruhád. - jött oda hozzám tágra nyílt szemmel Barbi, majd Klau is bólogatva helyeselt.
- Köszönöm, de a tiétek is szuper.
Barbi egy pink ruhát vett fel (mi mást?!), Klau pedig egy sötétzöld testhez simulósat.
Nyolc óra környékén már mind a 3-an készen álltunk elindulni. Azért is öltöztünk ki így mert állítólag Kevinnél (végzős házigazda) mindig "elvárás", hogy az emberek jól öltözöttek legyenek, bár szerintem ez baromság. Nem mindegy ki mibe megy?! Na mindegy is. Nem akarok se én, sem pedig a csajok kilógni azért, mert nem értünk egyet a társadalommal.
~~~
Amikor megérkeztünk csak egy óriási palotára lettem figyelmes. Láttam már korábban is amikor reggelente mentem suliba, de nem gondoltam volna, hogy egyszer ide fogok jönni. Kiszálltunk a kocsiból és odasétáltunk a bejárathoz, ahol egy két méter magas ember állt.
- Jó estét fiatalok. Kérlek fáradjatok beljebb.
- Köszönjük
A ház előtt egy óriási udvar volt és úgy nézett ki mint azokban a tipikus amerikai filmekben a luxusvillák. Tátott szájjal sétáltunk befelé és szinte el sem hittük hogy itt vagyunk. A bejárat egy óriási ajtóhoz vezetett. Ha eddig csodálkoztunk, akkor most szó szerint leesett az állunk a látványtól. Bentről még álomszerűbb volt a ház.
- Sziasztok.- jött oda hozzánk egy magas srác - Kevin vagyok, a házigazda.
- Szia Kevin - lépett oda hozzá Barbi és megölelte, mire a fiú mosolyogva viszonozta. - Bemutatom a barátnőimet. Ő itt Klau, ő egy másik iskolába jár de azért gondolom nem baj hogy elhoztam.
- Nem persze hogy nem.
- Akkor jó. Ja igen! Ő pedig Iza. Most jött át a mi sulinkba.
- Szia Iza. Még nem is láttalak. - mosolygott rám a srác.
- Hát nem nagyon ismerek senkit a suliba még, ezért a szünetek nagy részét a teremben töltöm.
- Értem. Hát akkor itt az ideje megismerkedned mindenkivel ugyanis a suli nagy része itt van.
- Nem hiszem hogy meg tudok jegyezni ennyi embert de igyekszem.
Így hát elindultunk körbenézni as házban. Millió ember lófrált mindenfelé és senkit nem ismertem. Ellenben Barbi minden második emberrel leállt beszélgetni. Múltkor említette Márk hogy a társaságot amelybe bekerültem mindenki ismeri, de nem hittem volna hogy ennyire népszerűek. Még Klau is ismer egy csomó embert a mi sulinkból, bár lehet hogy fordítva helyesebb mivel inkább az emberek jöttek oda hozzá és nem ő hozzájuk. Már lehetett vagy fél 10 és még mindig nem jártuk be a házat. Hirtelen egy ismerős arcot pillantottam meg a tömegben, és gyorsan odamentem hozzá.
- Márk! Szia! - ordítottam túl a zenét.
- Szia Iza, hát te mit keresel itt?
- Barbi hívott és eljöttem.
- Jól tetted örülök hogy itt vagy. - mosolygott rám, majd megölelt.
- Én is örülök.
Márkkal elmentünk táncolni, és hihetetlenül jól éreztem magamat. Aztán hirtelen feltűnt Cam.
Pistivel, Atival, és Krisszel volt. Szerencsére nem vett észre, mert én közbe eltűntem a nagy tömegbe.
Váratlanul egy kéz ragadott meg és húzott magával. Hátranéztem és láttam hogy egy fekete hajú srác próbál kihúzni a tömegből. Amikor sikerült kijutnunk végre kaptam levegőt.
- Jól vagy? -kérdezte a srác
- Eddig is jól voltam. Miért rángattál ki onnan? - fakadtam ki.
- Ne haragudj de nagyon sok ember volt ott és nem akartam megkockáztatni hogy bajod esik.
- De hát nem is ismersz. Akkor meg miért aggódtál volna?
- Szóval nem ismersz meg?
- Miért kellene felismerjelek? Sosem láttalak. Vagyis.. Jó nagyon ismerős vagy de nem tudom honnan.
- Emlékszel 4 éve arra a zenei fesztiválra Egerben?
- Persze, az iskolánk fellépett.
- Na látod. Most nézz rám és emlékezz.
Belenéztem a fiú szemébe, és akkor rájöttem.
- Úristen! - ordítottam fel. - Dávid !!!!
Sikítva a nyakába ugrottam és úgy öleltem magamhoz ahogyan csak az erőm engedte.
- Iza úgy örülök hogy jól vagy. Azt hittem sosem látlak már.
- El sem hiszem hogy itt vagy. Mi történt veled? Mesélj el mindent részletesen.
- Jó ígérem mindent elmondok majd de most bulizzunk. Pesten laksz ?
- Igen nemrégen költöztünk ide. Te?
- Én Szentendrén lakok, itt van nem messze, csak Kevinhez jöttem fel. De akármikor át tudok jönni ide.
- Ennek örülök. Na gyere bemutatom a barátaimat.
- Rendben.
Dávid követett engem és odamentünk Barbiékhoz.
- Csajok be szeretném mutatni nektek egy régi ismerősömet. Ő itt Dávid.
- Dávid, ők itt Barbi, - mutattam a szöszire - és Klau. - mutattam a vörösre.
- Nagyon örülök csajok.
- Mi is úgy szint! - válaszolt Klau mindkettőjük helyett.
Egy szempillantás alatt feltűnt mellettünk Cam is és a többiek. A fiúk illedelmesen bemutatkoztak egymásnak aztán Dávid félrehívott.
- Iza nekem most mennem kell Kevinhez mert segítenem kell neki. Nem biztos hogy összefutunk még, de azért a számodat megadhatnád, és akkor majd csörgök ha erre járok.
- Oké rendben de minél előbb mert nagyon kíváncsi vagyok hogy mi történt veled.
Dávid bólintott majd telefonszámot cseréltünk. Én visszamentem a többiekhez, ő pedig eltűnt a tömegben.
- Ki ez a gyerek? - kérdezte Pisti Felhúzott szemöldökkel
- Egy régi ismerősöm. Nem akarok most ebbe belemenni.
- De ugye ő nem fogja betörni a fejedet? - röhögött fel Ati, mire Cam oldalba vágta.
- Nem, dehogyis. Ő nem olyan tényleg. Örül hogy életben van.
- Te miről beszélsz? - fordult felém Cam.
- Semmiről. Mondtam már hogy hanyagoljuk a témát. Ez nem publikus.
- Rendben, ettől függetlenül viszont beszélhetnénk?
Bólintottam a fejemmel, mire Cam kézen fogott és elkezdett kifele húzni a tömegen keresztül az udvarra. Az egész csak fél perc lehetett nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Kiértünk az udvarra, majd elsétáltunk egy nagy szabad terület felé. Leültünk egy szép kis padra, ahonnan már alig lehetett látni a házat.
- Iza.. - törte meg a csendet Cam.
- Igen? - fordultam felé
- Úgy láttam sokat jelent neked az a fiú.
- Igen ez így van.
- Értem..
Ezután nem mondtam semmit mert a gondolataim elkalandoztak.
Ezért hozott ide? Csak ezért? És ennyiért?
- Ne vedd tolakodásnak, de mi volt köztetek? - szólalt meg hirtelen Cam.
- Semmi. Miért?
- Akkor meg miért ölelgetted és miért mondtad hogy fontos neked?
- Cam állj már le. Mi bajod van? Találkoztam egy régi ismerősömmel és ennyi. Miért vagy ennyire kiakadva?
- Azért mert az a srác pont úgy nézett rád mint a kis osztálytársad.
- Most már tényleg nem értelek.
- Hogy is hívják?? Márk! Na ő. Ez a Dávid vagy ki pont úgy nézett rád mint ő.
- Cam.. Márk is és Dávid is csak a barátaim. Lehet hogy Dávidot jobban szeretem de ez csak átmeneti állapot. Csak meglepődtem hogy itt van. De ettől függetlenül még nem vagyok belé szerelmes.
- Értem. Szóval nem szereted?
- Persze hogy nem.
- Akkor Márkot se?
- Nem! Őt se. De nem értem mire ez a felhajtás.
- Semmire. Menjünk vissza.
- Menjünk.
Visszasétáltunk a házba, de a többiek már nem voltak ott ahol eddig álltunk, így hát elindultunk őket megkeresni. Cam végig fogta a kezemet, én meg halványan mosolyogtam magamban.
Hiszen Cam féltékeny volt az előbb nagyon.
Fél óra elteltével még mindig nem találtuk őket. A tömegből kiszúrtam Dávidot. Oda hajoltam Camhez hogy hallja amit mondok.
- Ott van Dávid. Kérdezzük meg hogy nem-e látta a többieket.
Igazából nem érdekelnek a többiek. Olyan finom illata van Camnek.
Cam bólintott majd ismét megfogta a kezemet, de ezúttal rákulcsolta az övére. Hatalmasat dobbant a szívem, holott tudtam hogy ez nem jelent neki semmit. Valahol mélyen viszont reménykedtem hogy mégis, hiszen amiket kint mondott egyértelmű jelei annak hogy féltékeny. Ennek ellenére még nem volt velem őszinte az érzéseivel kapcsolatban. Folyamatosan ingadozok. Egyszer boldog, aztán meg szomorú vagyok miatta.
Odaértünk Dávidhoz aki már egy kicsit szétcsapta magát. A szeme csillogott az alkoholtól és éppen egy lánnyal táncolt. Amikor meglátott abbahagyta a táncolást és odajött hozzám.
Felkapott az ölébe és elkezdett szorongatni. Nem tudom miért de nem lepődtem meg, sőt egészen viccesnek találtam. Viszont az már nem volt az amikor éreztem, hogy tömény alkoholos lehelet közeledik a szám felé. Dávid rátapasztotta a száját az enyémre és nem engedte, hogy elvegyem onnan. A kezemmel elkezdtem ütni a vállát és próbáltam ellökni magamtól de nem volt hozzá elég erőm. Valószínűleg Cam nem volt a közelembe mert nem hiszem hogy hagyta volna ezt. És jól sejtettem. Fél szemmel láttam ahogyan Cam löki félre az embereket és jön felém. Elkapta Dávid karját mire ő hanyatt esett. Annyira be volt rúgva hogy fel se bírt állni a földről. Cam odajött hozzám.
- Jól vagy? - kérdezte kétségbeesett arccal.
- Hol voltál? Miért hagytál itt? - fakadtam ki, mire Cam magához húzott és szorosan megölelt.
- Ne haragudj.. Csak.. Nem tudom. Amikor megláttam hogy Dávid felvesz az ölébe úgy gondoltam hogy ez kell neked. Hogy ő kell, és kint amikor rákérdeztem csak nem mondtál igazat. Sajnálom. Többet nem hagylak magadra. Ígérem.
Már nem voltam mérges. Az illata..A hangja..A jelenléte. Megnyugtatott.
Felnéztem Camre, mire ő mosolygott egyet és nyomott egy puszit a homlokomra. A hasamba a pillangók tomboltak és semmiképpen sem akartak lenyugodni.
Kézen fogva sétáltunk a házban és folyamatosan összemosolyogtunk. Annyira jó volt vele lenni.
Végre megpillantottuk Barbiékat a tömegben és odamentünk hozzájuk. Már látszott rajtuk, hogy ittak. Ezt onnan is lehetett tudni, hogy Klau is és Barbi is a nyakamba ugrottak. Eközben viszont én folyamatosan csak Camen agyaltam.
Hirtelen oldalra pillantottam és láttam hogy egy szőke csajszi lóg a nyakában. De nem az unokatestvére volt az. Csak álltam ott mint egy szobor és néztem őket.
Cam ekkor kiszabadult a lány karjából és elkezdett vele üvölteni, mire a lány arcon vágta és elment. Ekkor Cam vigyorogva felém fordult és csak megrántotta a vállát.
- Miért ütött meg az a lány? - kérdeztem
- Mert a volt barátnőm.
És ettől a szótól teljesen kibuktam. Nem tudom miért de nem nyugtatott meg az hogy már nem a barátnője hiszen az előbb ott lógott a nyakába.
- Szóval a volt barátnőd?
- Igen. Szétmentünk, de nem bírja elfogadni.
- Te dobtad ki?
- Igen, miattad.
- Miattam??
Teljesen lesokkolva álltam Cam előtt, mire ő csak bólintott.
- Ezt nem értem. Hogy érted hogy miattam?
- Első nap amikor megjelentél Krisznél azonnal tudtam hogy rossz emberrel vagyok együtt. Direkt nem jelöltelek be sehol mert nem akartam hogy lásd hogy kapcsolatba vagyok. Másnap találkoztam Bettivel és szakítottam vele.
- És mit mondott?
- Kérdezte, hogy miért csinálom ezt, és hogy ki miatt dobom ki.
- És erre te?
- Erre én mondtam hogy mással akarok lenni.
- És ő ekkor mit csinált?
- Elment
Egy percig még szótlanul álltam, de aztán erőt vettem magamon és megkérdeztem.
- És kivel akarsz lenni?
- Csak veled és senki mással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése