2015. Október 2. (Péntek)
A szeptember elrepült és alig volt időm bármire is. Ki sem láttunk a munkából a bandával, akikkel szűk egy hónap alatt már teljesen egy hullámhosszon voltunk. A sulival készülődtünk a halloween-i előadásra, amellyel nem csupán az iskolában lépünk majd fel, hanem a környező közép iskolákban is. Mindehhez pedig párosult a millió dolgozat és felelés amire becsületesen készültem, néha pedig Márkkal együtt tanultunk. Apropó..Márkkal a kapcsolatunk szárnyalt és vakon megbíztunk egymásban. Szinte mindig együtt lógtunk és minden pénteken elkísért fellépni minket a Galaxy-ba. A Galaxy volt a bandánk törzshelye ahol már 3 hete zenéltünk és minden pénteken és szombaton telt ház volt. Márk immár véglegesen hozzánk tartozott és teljesen befogadták a többiek.
~~~
A mai napon különleges fellépést terveztünk a többiekkel, mivel elkészültünk az új feldolgozásainkkal.
Kiszálltam a minimből, amit újra használatba vettem és odasétáltam a tőlem 2 kocsival arrébb parkoló Barbihoz. Éppen lelkesen szedte kifelé a ruhákat amikben fellépünk és szenvedő pillantásokat lövellt felém ezzel is jelezve hogy segítsek már neki. Nevetve szedtem ki a táskákat amelyeket Pistiék rásóztak a barátnőmre, majd a földre rakva egyből nyúltam a zsebemben rezgő telefonomért. Krisz hívott.
- Iza merre vagytok már? - szólt bele hangosan mert a háttérben bömbölt a zene.
- A parkolóban vagyunk Barbival de elkelne a segítség, mert nehezek a táskák.
- Megyünk. - tette le a telefont.
Fél perccel később Pisti, Márk és Krisz cipelték befelé a cuccokat a bárba és amikor beléptem nem hittem a szememnek.
A bár óriási volt, tekintve hogy régen casinóként üzemelt.
Viszont ma nagyon aprónak tűnt a rengeteg ember miatt. Nem láttam át a helyet, és nem értettem miért vannak itt ennyien, aztán Pisti a kezembe nyomta a telefonját.
Az értesítések folyamatosan jöttek a banda Instagram és Twitter oldalára és a Facebook is folyamatosan pörgött. Híresek lettünk.
~~~
Fél órával voltunk a koncert előtt és a hátsó öltözőnkben ültünk amikor Barbi jött be innivalókkal.
- Rengetegen vannak és folyamatosan jönnek. A tulaj arcáról nem lehet letörölni a vigyort, a pincérek pedig folyamatosan plusz székeket és asztalokat hoznak ki a raktárból. Ez őrület. - vigyorgott folyamatosan miközben kiosztotta a frissítőket.
- De mégis hogyan lehetséges hogy ennyi ember idecsődült? - bökte oda Ati miközben chipset tömött magába
- Úgy, hogy csináltam valamit. - szólalt meg halkan Niki visszafojtott mosollyal.
Mindenki kérdőn nézet rá és vártuk a folytatást, majd miután ez neki is leesett megrándította a vállát és megszólalt.
- Apámnak reklámcége van és lehet hogy mondtam valami olyasmit hogy hirdesse a bandát itt-ott..
- Itt-ott? - kérdeztem
- Aha. Itt-ott. Netes oldalakon, buszmegállókban, rádióban..
- Rádióban? - sokkolódott le Krisz
- Igen, és azon csodálkozok hogy ti nem hallottátok. Komolyan ti nem hallgattok rádiót?
- Nem. - vágtuk rá egyszerre Márkkal, majd mosolyogva összenéztünk.
Hát igen, nagyon sokan szeretnek rádiót hallgatni de mi nem tartozunk közéjük. Ritkán előfordult már de nem túl gyakori.
- Csúcs vagy bébi. - ölelte át vigyorogva Pisti a barátnőjét.
- Semmiség volt. Ez a minimum amit megtehetek értetek. -mosolygott Niki.
- Hát Niki, ha neked ez semmiség, hogy hírességet csinálsz belőlünk akkor nem tudom milyen lehet az ha valami nem "semmiség" - rajzolt a levegőbe kis idézőjeleket Barbi nevetve.
Felálltam a helyemről és kicsit kinyújtóztattam a lábaimat, majd odanyúltam a kabátomért mert kint már hűvös volt lassan fél kilenc fele és kihívtam cigizni a többieket.
Annyi volt a hátrány a helyben, hogy csak elől volt bejárat, de ott négy is. Esélyünk sem volt hátul kiszökni egy kicsit ha levegőt akartunk. Muszáj volt átvergődnünk magunkat a tömegen.
Éppen próbáltam átjutni egy nagyobb társaságban erősen szorongatva közben Barbi kezét, amikor valaki kihúzott a tömegből. Kicsit talán meg is botlottam de nem estem el mert a kéz erősen tartott, majd mikor egy kis levegőhöz tudtam jutni felnéztem az illetőre.
- Dávid!! - öleltem meg visítva.
- Szia, régen láttalak. - mosolygott rám,majd az ajtó felé intett mert a többiek rám vártak.
- Én is téged és örülök hogy itt vagy, de most mennem kell még egy kis levegőt szívni mielőtt elkezdjük a koncertet.
- Már alig várom. - vigyorgott rám, majd integetve visszament a társaságához, és ha jól láttam Kevin is köztük volt, akinél a házibuliba találkoztunk.
Sietve odamentem a többiekhez, miközben mindenki megnézett magának, vagy esetleg mosolygott, vagy integetett, sőt voltak olyan emberek is akik izgatottan súgtak össze amikor megláttak.
Még eléggé ügyetlen voltam ebben így nem tudtam hogy lereagálni a helyzetet és inkább csak mosolyogtam.
- Na menjünk. - mondta Márk mosolyogva.
- Bocsi hogy megvárattalak titeket, csak belefutottam Dávidba.
- Semmi baj, csak siessünk mert tíz perc múlva fél kilenc és kezdenünk kell. - mosolygott rám Krisz.
~~~
Márk volt az az ember ezeken az estéken aki levezette a műsort, amolyan műsorvezetősen.
- És akkor eljött az idő hogy megkezdjük a koncertet, köszöntök mindenkit, örülünk hogy ennyien eljöttetek és nem is húzom tovább az időt talán csak annyival hogy akik ülnek azok azonnal pattanjanak fel és bulizzanak. A színpadon pedig a The Striking. Jó bulit! - rohant le integetve Márk a színpadról, majd mi következtünk.
Krisz szokásához híven metál villát mutogatva rohant fel az egyik állványhoz majd felkapta gitárját és maga körül megpörgette. Rögtön utána Pisti ment aki csak integetve futott a dobjához. Én és Ati meg én pedig egyszerre mentünk fel, én előre a gitáromhoz és a mikrofonhoz, Ati pedig hátra a szintetizátorhoz, ami egyben keverőpultnak is funkcionált. Barbi és Niki a színpad mellett állt Márkkal és onnan nézte a kezdést.
- Sziasztooook! - üvöltött a mikrofonba Krisz, mire a tömeg felüvöltött, és visított. - Készen álltok a bulira? - ordította még hangosabban, mire egy egységes IGEEEN-t kapott válaszul. - Remek! Akkor kezdjük is el. Az első szám egy feldolgozás lesz amit már játszottunk itt nektek pontosan az első alkalommal amikor felléptünk itt. Jöjjön a Blah Blah Blah.
Krisz kezdte, majd én és így felváltva énekeltük. Majd Pisti folytatta, ezután Atinak is volt egy versszaka. A zárást pedig Pistivel intéztük ketten tökéletes összhangban. Kiénekeltem a lelkemet pedig még csak akkor kezdődött el.
~~~
Egy óra múlva fejeztük csak be a koncertet, és a végére már alig akartak minket leengedni a színpadról. 3 plusz számot játszottunk el. Ekkora tömeg előtt még soha nem zenéltünk, de az élmény kárpótolta a kezdetleges lámpalázunkat.
Hátul az öltözőben, még mindig magas pulzusszámmal küszködve dőltünk ki majd összenevettünk mindannyian és nyomattunk egy közös pacsit. 5 perc pihenő után Niki mondta hogy csinálni kellene egy képet és felnyomni a közösségi oldalakra, ahol köszönetünket fejezhetjük ki. Gyorsan mindenki rendbe szedte magát, én megigazítottam a sminkemet, és átvasaltam a hajamat ami teljesen begöndörödött. Krisz tartotta a telefont és mi vigyorogva,feltartott hüvelyk ujjakkal pózoltunk. Ezután feltettük a netre. 10 perccel ezután a buli még mindig nagyon jó volt kint, dübögött a zene és a tömeg nem akart oszlani. Egymásra néztünk a többiekkel és szinte egyszerre döntöttünk. Ma bulizunk. Filmbe illő jelenet volt, ahogyan mindenki egyszerre mondta ki hogy "Akkor bulizzunk.", és nevetve egymást átkarolva vonultunk ki előre a tánctérre.
Én tisztába voltam vele hogy sok ember megismert minket a napokban esetleg hetekben, de arra nem számítottam, hogy egész este közös képeket kell majd csinálnunk minden egyes emberrel. Komolyan még a tulaj is odaállt egy képre hozzánk és fél órával később amikor kint cigizés közben felnéztem a netre, ott virított velünk a képen, ezzel a hozzáírással: "Büszkeségeim, s egyben gyermekeim is."
Azt hittem megfulladok úgy elkezdtem nevetni, de közben azért örömöt is éreztem hiszen nehéz olyan főnököt találni aki ennyire jó fej. Megmutattam a képet a többieknek akik szintén nagyon nevettek rajta de mindenkin láttam hogy jól esik neki. A kép egyébként nagyon jól sikerült. Én középen állok, egyik oldalamon Márk vigyorog, mellette Krisz és Pisti, akit Niki ölel. A másik oldalamon a főnök úr karol át, mellette Barbi, akit szintén átkarol, majd Ati.
A képet nézve elöntött a jóérzés és hálás voltam amiért ilyen jó barátaim vannak, majd mint a villámcsapás úgy költözött belém egy rossz érzés és tudatosult bennem hogy a kép nem teljes. Hiányzik egy fontos személy róla.
Szinte elszégyelltem magamat, hogy mennyire nem jutott eszembe a napokban Cam. Nem tudtam hogy ez jó vagy rossz dolog, viszont abban biztos voltam hogy még mindig nagyon szeretem. Márk ébresztett fel a gondolatmenetemből, majd vigyorogva intett hogy menjünk be mert a kedvenc számom megy.
Hálás voltam neki, mert mindig ott volt mellettem és sikerült elterelnie a figyelmemet.
~~~
Hajnal 2-re értünk haza, Barbi nálam aludt és fáradtan vánszorogtunk fel a szobámba. Már szombat volt és ez csak azt jelentette nekem hogy ma is koncertet kell adnunk. Erre a gondolatra elmosolyodtam, majd erőtlenül beestem az ágyba, nyomomban a szöszivel. Szinte azonnal elaludtunk.
