2015. Szeptember 7. (Hétfő)
Miután feldagadt szemekkel kimásztam az ágyból kora reggel és tudatosult bennem a tegnap esti dolog teljesen elszomorodtam. Cam elment. Fogalmam sincs mennyi idő az út kocsival Londonba, de nem is az a lényeg...
Csiga lassúsággal készülődtem a suliba, de sajnos attól még mennem kellett. Az sem könnyített a helyzetemen, hogy Barbi már kora reggel vállalta hogy lelki támaszt nyújt. 7-kor már a szobámban ült és próbált teljesen átlagos témákról csevegni velem. Nem sikerült. Szép lassan elindultunk a suliba, de én már csak azt vártam hogy hazaérjek és bemászhassak az ágyamba. Amikor kiszálltunk a sulinál Márk jött elénk mosolyogva.
Nem tudom miért de amikor meglátom Márkot mindig jobb kedvre derülök. Lehet azért mert mindig olyanokat mondd amiket mástól még soha de soha nem hallottam. Lefáraszt az agyzsibbasztó vicceivel és az értelmetlen filozofálásaival.
Amikor odaért elém hatalmas öleléssel fogadott és egyből észrevette hogy van valami bajom.
- Szeretnél róla beszélni? -nézett mélyen a szemembe, majd mikor nemleges választ kapott elmosolyodott és még egyszer megölelt. - Akkor nem erőltetem. Majd ha akarod elmondod.
~~~
A nap monoton lassúsággal telt el és semmi érdekeset nem tapasztaltam. Egész nap Márkkal voltam meg szünetekben néha kimentem Barbihoz. Egyébként pedig úgy érzem a hangulatomon egy kicsit javított Márk. Már csak minden második percben gondolok Cam-re, nem pedig mindig.
Suli után elmentünk fagyizni páran a csapatból és magunk mellé csaptuk Márkot is. Szerintem szárnyalt az örömtől hogy a környék legmenőbb bandájával lehet. Hamar megtalálta a közös hangot a fiúkkal és Klauval is elég jól elbeszélgettek. Ahogy észrevettem, a nap végére már mondhatni baráti viszony szövődött közöttük. Ennek szívből örültem és jó érzéssel töltött el hogy legalább a többiekkel lehetek. Otthon egyedül megőrülnék tekintve a jelenlegi lelki állapotomat. Összeszorult torokkal néztem a társaságunkra és visszagondoltam az első napra amikor közöm lett hozzájuk. Amikor Pisti átjött hogy bemutatkozzon és már aznap meghívott Kriszékhez. Minden tökéletes volt egészen tegnapig amikor is az az egy ember elment aki miatt minden nap órákon át izgultam és számoltam a másodperceket hogy mikor láthatom. A többieken viszont nem láttam semmi érdekeset. Mintha nem is viselte volna meg őket hogy Cam elköltözött. Ráadásul folyamatosan mosolyogtak és nagyon boldognak tűntek. Kifejezetten gyanúsak voltak. Úgy gondoltam nem hozom fel mindenki előtt a témát hanem megvárom ameddig hazaérünk és átugrok Pistihez.
Körülbelül még egy óráig boldogítottunk egymást a többiekkel aztán lassan mindenki elkezdett hazaszállingózni. Én Márkkal és Barbival mentem, majd integetve köszöntem el tőlük amikor Márk kirakott a háznál. Felmentem a szobámba és kiterültem az ágyon. 2 perccel később kopogtak az ajtómon.
-Igen?- kiabáltam a párnába nyomva a fejemet és ezzel is letörölve azt a pár kósza könnycseppet amik valamilyen fura módon kiszöktek a szememből.
- Anya vagyok. Bejöhetek?
-Persze gyere.- ültem fel.
- Szia.- mosolygott anya majd leült az ágyam szélére.
- Szia
- Van egy meglepim. Gyere le.
Lementem anyával és esküszöm hogy arra számítottam hogy megfőzte a kedvenc kajámat, esetleg pizzát rendelt vagy valami ilyesmi. ( Érdekes dolgokban lelem az örömöt...)
De ehelyett egy ládára mutatott a nappaliba ahol Szederke (a rég nem emlegetett cicám) feküdt és mellette 3 kis szőrgolyó ficánkolt.
- ÚRISTEEEN!! - ordítottam fel és azonnal térdre borultam a láda előtt. - Anyaa!! Nézd!
Anya nevetve kiment a konyhába én pedig megbabonázva néztem az új kis jövevényeinket.
Annyira elszaladt az idő, hogy észre sem vettem és besötétedett. Felkaptam magamra egy kabátot mert kezdett lehűlni az idő, és átszaladtam Pistihez.
- Igen? -szólt bele a kaputelefonba Pisti.
- Iza vagyok.
- Nyitom.
Bementem és meglepődve láttam hogy nincs egyedül.
Egy hosszú barna hajú lány ült a nappaliban akinek ugyan olyan raszta haja volt mint Pistinek. Hanyagul kortyolgatta a sörét és közbe kapcsolgatta a tévét.
- Ő ki? - suttogtam oda Pistinek.
- A barátnőm. -vigyorgott rám 1000 Wattos mosollyal Pisti és látszott rajta hogy nagyon büszke a barátnőjére. - Gyere bemutatom.
Odamentünk a lányhoz aki mosolyogva bemutatkozott.
- Szia. Niki vagyok. -mosolygott rám kedvesen.
- Szia én pedig Iza.
- Igen tudom sokat hallottam már rólad. Nem rég költöztetek ide ugye?
-Igen igen. Alig pár hete. Viszont még soha nem láttalak.
- Igen, mert most jöttem haza Angliából.
Ahogy kimondta az Anglia szót letörlődött az őszinte mosoly a számról és szomorúan bólintottam egyet.
- Mi a baj, rosszat mondtam?
- Nem dehogy, csak Angliáról eszembe jutott London, Londonról meg...hát..mindegy.
- Jó akkor tereljük i el a témát. Úgy hallottam te is zenélsz.
- Igen gitározok meg zongorázok amióta az eszemet tudom. Meg még egy kicsit énekelek is.
- Kicsit??- jött oda Pisti aki közbe kiment sörért. - Niki, el sem fogod hinni milyen hangja van. Gyere mutatok videót. Jut eszembe Iza! Szeretnél belépni a bandánkba?
- Mi? Én? A bandába? Abba a bandába? - sokkolódtam le teljhesen mire Pisti mosolyogva megvonta vállát.
- Mivel Cam Londonban van, gondoltam lehetnél az énekes.
Nem tudom mikor lesz vége annak hogy akárhányszor csak meghallom Cam nevét rám tör a sírógörcs és liftezni kezd a gyomrom. Niki hirtelen megvilágosodott és leesett neki, hogy miért is olyan rossz nekem ha valaki Londont vagy esetleg Angliát vagy akár egy gitárt emleget. Mindegyikről Cam jut eszembe.
- És mégis mit érek el azzal ha belépek a bandába? - kérdeztem most már egyre kíváncsibban Pistit.
- Nyílt egy új hely nem messze a sulinktól ,és megkért a tulaj hogy legyünk állandó fellépők.
- Komolyan???? - döbbentem le teljesen, mire vigyorogva bólintott mindkét raszta. - Hát akkor azt hiszem vállalom. - vigyorogtam most már én is.
-Zsííííír. - ordított Pisti majd intett Nikinek hogy rakjon fel zenét. Pár percen belül üvöltött a metál én pedig mosolyogva figyeltem, ahogyan Pisti és Niki imitálják a zenéket.
~~~
11 körül hazaértem és egyáltalán nem éreztem magam szomorúnak. Ez valami új kezdete. Valami egészen más dolog veszi most kezdetét az életemben és én tárt karokkal várom. Az élet megy tovább.
Gyorsan lefürödtem, aztán nem bírtam ki hogy ne menjek le a nappaliba a cicákhoz. Fél óra után aztán anya szólt, hogy feküdjek mert reggelre olyan leszek mint a mosott .... (szerintem mindenki tudja mi)
Felnéztem a netre, és vissza igazoltam Nikit. Aranyos csaj, és látszik Pistin hogy nagyon szereti.
Hát akkor ha már úgy is fent vagyok gondoltam felnézek Skype-ra. Bánatomra Cam offline volt ezért csalódottan nyugtáztam hogy egész nap egy árva sms-em sem érkezett tőle, holott megígérte. Na mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése