12.Rész -Váratlan fordulat-

2015. Szeptember 4. ( péntek )

Kisírt karikás szemmel ébredtem fel.
Amikor a tükör elé álltam rendesen megijedtem. Próbáltam valamelyest jobb fejet csinálni magamnak, de a helyzet menthetetlen volt. Nulla életkedvvel indultam el a suliba. Anya elvitt, így nem kellett senkit sem megkérni hogy dobjon el. Barbi tegnap elmondhatta Klaunak hogy mi történt mert miután hazaértem folyamatosan kaptam az üzeneteket. Erőm viszont nem volt rájuk reagálni. Mondtam anyának, hogy ha bárki keresne, nem akarom látni és mondja azt hogy alszok. Késő délután kaptam üzenetet Pistitől hogy volt nálunk, de anya elküldte. Nem reagáltam rá. Nem volt erőm. Teljesen összetörtem. Ez az egész Bencés dolog, Cam meg az a csaj... Folyamatosan az agyamba van a kép ahogyan átkarolja. Nem úgy karolta át mint egy havert, hanem úgy mint egy barátnőt. Egyszóval lelkiekben megszűntem létezni, és csak a testem hajlandó iskolába menni.
Felbaktattam a terembe és letettem magamat a hátsó padba. Utánam nem sokkal Márk is megérkezett.
- Szia Iza. Hogy vagy?
- Szia. Hát nem túl jól.
- Valahogyan gondoltam. Rá van írva az arcodra, hogy teljesen kész vagy idegileg.
- Teljesen.
Levettem a kabátomat, mire Márkból olyan nevetés tört ki, amilyet még isten nem hallott. Hirtelen lenéztem a pólómra, és megértettem hogy min röhög ennyire.
Reggel annyira siettem hogy elfelejtettem átvenni a pólómat és a malac mintás pizsama felsőmbe jöttem el. Itt már én sem bírtam. Kitört belőlem a nevetés és ahogyan Márkra néztem elmúlt minden fájdalmam. Őszintén és jóízűen nevettem.
Ezzel elvoltunk egy darabig. Amint abbahagytuk a nevetést egymásra néztünk és megint kitört belőlünk.

Első óránk matek volt. Elkezdtük azokat a szép kis egyenleteket. Óra végére ismét kikészültem, de most már nem depressziós értelemben, hanem szimplán a matek miatt.
Szünetben találkoztam Barbival a folyosón.
- Szia Iza. Jobban vagy? - ölelt át barátságosan a barátnőm.
- Szia. Igen mondhatjuk. Eléggé el voltam kenődve, meg azért még most is, de Márk feldobott. Szerencsére.
- Márk? - kerekedett el a szeme
- Aha. Osztálytársam, nagyon jó fej.
- Ja, jó. Azt hittem már bepasiztál.
- Dehogyis. Nem fogok az első helyes fiúval járni. (bár Cam kivétel lenne) Na de nekem mennem kell mert ének lesz.
- Okés. Puszi Iza, vigyázz magadra.
- Puszi Barbi, te is.
Bevártam Márkot a teremnél mert közben leszaladt a büfébe nekem meg magának csokiért.
- Megjöttem. Nem tudom melyik csokit szereted ezért hoztam párat. Remélem jó lesz valamelyik.
- Nem kellett volna az egész büfét felvásárolnod. Én az összes csokit szeretem.
Márk felnevetett, majd bementünk a terembe. A mai ének órán népdalokat énekeltünk. Bevallom őszintén nekem nem a kedvenceim dehát ha egyszer ezt kellett csinálni nincs mit tenni. Annyira hamar elrepült az óra hogy észre sem vettem és már csengettek is. Harmadik óránk angol volt. Érdekesebbnél érdekesebb szabályokat tanultunk meg az angol  nyelvtanról. (Remélem a cinizmus kivehető volt...) Angol után szolfézs következett, amin végig csak kottáztunk. Egyszer el is aludtam közbe, Márknak úgy kellett felkeltenie. Utolsó előtti óránk tánc volt, amin természetesen táncoltunk. Vagyis a többiek táncoltak, én nem, mivel a lábam még fáj és ezáltal a kispadra szorulok. 6. óránk osztályfőnöki volt. Az ofő beszámolt a heti tudnivalókról mik történtek bla bla bla. Leszidott egy-két embert aztán le voltunk tudva. Óra közben jött egy sms-em. Pisti írt és azt kérdezte nem-e megyek ma Kriszékhez. Gondolkodás nélkül rávágtam hogy megyek, hiszen nagyon régen láttam már Kriszt is meg a többiekkel is alig voltam. Ezalatt a Márkkal eltöltött nap alatt jöttem rá, hogy igazából a semmiért siránkozok hiszen ha Camnek barátnője van akkor legyen vele boldog. Nekem semmi jogom sincsen ebbe beleszólni. Hát igen...ezt az agyam szépen eldöntötte, már csak a szívemnek kell elmagyaráznom. Meg amúgy is. PÉNTEK VAN!!! Ilyenkor nem szabad otthon ülni és sírni azért mert a srác akit szeretsz nem is érdeklődik irántad. Menni kell és szórakozni. És én is ezt fogom tenni, pláne hogy ma ott alszik nálunk Barbi meg Klau. Mindezt már csak anyuéknak kell felvázolnom és rendben is vagyok. Osztály főnöki óra vége fele Márkkal csináltunk pár 'végeazelsőhétnek' képet és egyből fel is raktuk.

Hát igen...Értelmesek vagyunk nagyon. Ez a képen is nagyon jól látszik (mármint nem látszik).

Miután kicsöngettek óráról kimentünk a suli elé és rágyújtottunk. Hamarosan csatlakozott hozzánk Barbi is. 

- Sziasztok!- jött oda a szöszi ugrálva

- Szia Barbi mizu?

- Nincsen semmi alig várom már az 5 órát. Ugye mondta Pisti hogy ma 5-re gyere Kriszhez?

- Persze, kaptam sms-t. Csak előtte még haza kell ugranom. Lepakolom a cuccaimat, átöltözök és megyek. Addig legalább te is haza tudsz ugrani a cuccaidért amiket hozol hozzánk, meg majd Klaunak is szólni kéne hogy el ne felejtse.

- Jó okés akkor most írok neki egy sms-t hogy rakjon el mindent. 

- Oké, én meg akkor megyek mert sose készülünk így el.

- Iza nem baj ha nem viszlek haza? Nagyon sokfelé kell mennem. Klau ki van kapcsolva nem megy át neki az üzenet szóval még leugrok hozzá is. Ugye nincs harag?

- Nincs persze. Menj csak csajszi majd találkozunk 5-kor Kriszéknél.

- Oké puszi!

- Szia!

Barbi beszállt a kocsijába és elhajtott, én meg nem tudtam hogy hazamenni.

- Annyira látványosan szenvedsz hogy az már szinte fáj. Vigyelek haza? - röhögött Márk a kocsi mellett állva.

- Igen az most nagyon jól jönne.

- Okés akkor induljunk.

Beszálltunk  a kocsiba és elindultunk haza. Az út nem volt hosszabb 10 percnél, és az egészet végig röhögtük olyan apróságokon amiken az átlag ember még csak az arcizmát se rándítja meg, dehát mi ilyenek vagyunk. Megállt a házunk előtt, én meg kiszálltam.

- Nem akarsz bejönni? - kérdeztem 

- Nem zavarok? Azt hittem készülnöd kell.

- Dehogy zavarsz. Csak átöltözök, összedobom a szobát egy kicsit és kész is vagyok. 

- Akkor jó. Menjünk.

Felmentünk a szobába. Én elmentem átöltözni, Márk pedig addig megvárt a szobában. Felvettem egy fekete bőr nadrágot egy pink toppal és tádááá. Mikor visszamentem a szobába Márk felnézett.

- Hűű azt a ku..-harapta el a végét. - Úgy értem nagyon jól nézel ki.

- Ahh köszi, sajnos csak ezt találtam. Valószínüleg minden mosásban van. 

- Nekem nem baj. - nevetett fel Márk mire én is felnevettem és belevertem egyet a vállába.

- Azt gondoltam.

Gyorsan összedobtam a cuccaimat amiket vinni akarok, átpakoltam egy másik táskába és kész is voltam. Háromnegyed 5-ig Márkkal a nappaliban filmeztünk. Fogalmam sincs hogy mi volt a címe a filmnek, de még amikor kikapcsoltam a tévét akkor se lett vége pedig már vagy 2 és fél órája tuti ment. Márk felajánlotta, hogy elvisz Kriszékhez, és így nem kell sétálnom. Nem mintha akkora nagy távolság lenne, de na. Szerintem csak kíváncsi volt hogy hol lakik Krisz és hogy hol szoktak lógni.

Beszálltunk az autóba és elindultunk. Kemény 2-3 perc alatt ott is voltunk mert még egy zene se tudott lemenni. Kiszálltam a kocsiból, elköszöntem Márktól és megköszöntem neki hogy elhozott majd bementem.

A zene bömbölt. Ha jól hallottam éppen a Chalk Outline ment az én drága kedvenc együttesemtől. Amikor Barbi meglátott azonnal odaszaladt és a nyakamba ugrott, majd mikor Klau is kiszúrt ugyan ezt tette. Miután kiugráltuk magunkat oda mentem Pistihez.
- Csá raszti - vigyorogtam rá olyan idétlenül ahogy csak tudtam. Erre Pisti felnevetett és megölelt.
- Csá hercegnő. Mizu?
- Nincsen semmi. Kicsit szomjas vagyok, megyek iszok valamit utána meg majd dumálunk.
- Oké.

Miközben mentem a konyha felé összefutottam Krisszel aki követte Pisti példáját és ő is megölelgetett. Beszéltem vele néhány szót aztán mentem tovább...egészen addig ameddig bele nem botlottam egy újabb emberbe. Ati is úgy szint megölelt mint mindenki. Vele is leálltam beszélgetni. Természetesen elhívott moziba, én pedig nemet mondtam. Ez lassan rituálé lesz.
- Nembaj Iza. Egyszer úgy is igent mondasz. - hagyott ott ezzel a mondattal Ati. Hát jó.
Végre elértem a konyháig ahol...na neeeee...Cam állt. Pont rá nem vagyok kíváncsi. Vagyis igazából mindig kíváncsi vagyok rá, csak a büszkeségem többet ér ennél.
- Szia Iza. Hát te? - kérdezte Cam meglepett fejjel, majd lerakta a kezéből a poharat.
- Szia Cam. Krisz szólt hogy jöjjek. Remélem nem zavarlak. - mosolyogtam rá ártatlanul. Láttam ahogy az arca eltorzul és ideges lesz, amitől még jobban mosolyogtam.ű
- Mi a fene bajod van neked Iza? - mordult rám a semmiből.
- Nekem ? Az égvilágon semmi.
Végig higgadtan és kimérten beszéltem hozzá. Persze az hozzátartozik hogy belül korántsem voltam nyugodt. Szokás szerint röpködtek a pillangók.
- Látom hogy semmi. Figyelj..Az a lány akivel tegnap voltam...
- Cam! - ordítottam rá, mire abbahagyta a mondat felénél - Nem érdekel hogy ki az a lány. Remélem boldog vagy vele. Engem nem érdekelsz. Maradjunk szigorúan két ember aki köszön a másiknak.
- De én ezt nem akarom - lépett közelebb, majd megfogta a kezemet és rákulcsolta az enyémre. - Én ezt akarom.
Megállt a világ körülöttem. Mintha hirtelen nagyon melegem lett volna és fáztam volna egyszerre. A hasam fel-le liftezett. Éreztem ahogyan Cam közelebb húz magához, majd megölel.
- Nem akarok veled veszekedni - suttogta a fülembe. - Kérlek felejtsük el.
Sóhajtottam egyet mire ő elhúzódott és bele nézett a szemembe.
- Az unokatestvérem. - mondta
- Mi? - zökkentem ki teljesen ebből a romantikus pillanatból. - Miről beszélsz Cam?
- A szőke lány. Akit megöleltem. Ő az unokatestvérem.
Levert a víz és egy idétlen vigyor ült ki a számra. Végigjátszottam a fejembe a jelenetet újra és újra és egyre csak szélesedett a vigyorom. A tudat, hogy az a lány az unokatestvére nagyon megnyugtató.
Már csak egy valamit nem értettem.
- De ha az a lány az unokatestvéred akkor amikor neked álltam hogy menj vissza a kis csajodhoz miért nem mondtad ?
- Azért mert azt akartam hogy egy kicsit forgasd magad rajta hogy ki az a lány.
- Ez csúnya volt. - tettettem sértődöttet, de nem tartott sokáig mert Cam újra magához húzott és szorosan megölelt, majd nyomott egy puszit az arcomra. Tetőtől talpig elpirultam. Ez tuti. Sőt, 100%...

Kimentünk a többiekhez, és zenéltünk egyet. Én Hien-től az Édes kis suttogást énekeltem. A hangulatom meghaladta a legmagasabb fokozatot. Barbi is beszállt a szám negyedétől, majd Klau sem bírta tovább, és ő is velünk énekelt. A végén kaptunk egy nagy tapsot a srácoktól, plusz én egy titkos mosolyt Camtől. Ha 10-es skálán kellene megmondanom mennyire szeretem azt hiszem a válasz 10/100 lenne.
Pár óráig még zenélgettünk, aztán megjött a pizza amit Peti rendelt amikor mi énekeltünk. Szegén ember a vonal másik végén szerintem elképzelni nem tudta hogy mi történhet itt.
Leültünk a szőnyegre és megkajáltunk közbe pedig röhögtünk mindenfélén.
Összességében ennyi történt. Talán még azt lehetne megemlíteni hogy néha amikor Cam eljött mellettem megsimította a karomat vagy a hátamat, meg néha rám mosolygott mikor senki nem látta.
10 óra körül hívott anya hogy lassan menjünk, mert nemsokára kezdődik a Nagyfiúk, és azt a csajokkal meg akarjuk nézni.
Odamentem egyenként mindenkihez, és elköszöntem tőlük. Camnél kicsit szorosabbra sikerült az ölelés és talán egy kicsit meg is szagoltam a finom illatát, de az még belefér.
Kiléptünk az ajtón és indulhatott a csajos este.

11.Rész -Káosz-

2015. Szeptember 3. ( csütörtök  )

Negyed 7 körül kimásztam az ágyból, majd a fürdő szobában készülődtem. Szokásos reggeli smink, és ma kivételesen begöndörítettem a hajamat. Mivel állítólag ma is jó idő lesz, fekete bőrállagú szoknyát vettem fel egy világos kék pántos toppal. Észrevettem hogy már mankó nélkül is tudok járni. Igaz hogy még egy kicsit fáj, de nem vészes. Már nem is bicegek. Mindenesetre, amikor Cam bicebócának hívott az nagyon tetszett, találó volt.
Kocsiba még nem ülök, mert az kockázatos lenne. Összedobtam a cuccaimat és lementem a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, hogy anya elvigyen suliba. Meglepetésemre, egy árva lélek se volt a házba. Találtam egy cetlit az asztalon, amin anya kézírása szerepelt:

,Iza kicsim. Nem tudunk elvinni, mert korán be kellett jönnünk dolgozni. 7-re érted megy Barbi. Puszi, anya.'

Ránéztem az órára és 6:58-at mutatott. Felkaptam a fekete félcipőmet, kézbe fogtam a kulcsomat és a táskámat, majd kiléptem az ajtón, és megvártam Barbit a ház előtt.
Kicsivel 7 után megérkezett, Klauval.
- Szia Barbi, köszönöm hogy elviszel.- szóltam oda a szöszinek, mire ő csak legyintett egyet.- Úristen, Klau te még élsz?- pattantam be visítva a hátsó ülésre.
-Szia Iza. Annyira örülök hogy látlak. Akartam írni hogy csinálhatnánk valamit, de így hogy találkoztunk megbeszélhetjük itt is. 
- Okés, nekem a hétvégén bármikor jó. Elmehetnénk valahová 3-an. Mit szóltok?
- Nekem jó - lelkendezett Barbi
- Nekem is - helyeselt Klau
- Oké, akkor pénteken nálam alszotok, szombaton pedig majd csinálunk valamit.
- Király. 
- Egyébként most hova megyünk?
- Eldobjuk Klaut suliba, mert Pisti nem tudta elvinni. - fordult félig hátra Barbi.
- Pisti ? 
- Ja, Földi. Vele szoktam menni reggel, csak most a héten mindig elaludtam és addigra ő már elindult. -duzzogott Klau.
- Értem. - kuncogtam halkan.

Kb 10 perc elteltével befordultunk egy nagy épület elé, ahol millió diák lófrált. A szememmel végigfutottam az embereken, majd megállapodott egyen. Cam ott állt Pisti mellett. Éppen akkor gyújtott rá, majd miután elrakta a gyújtóját, a fél karjával átkarolt egy szőke hajú lányt. A szívem hirtelen óriásit dobbant, a szám kiszáradt és egyből könnyek szöktek a szemembe. Ez csak egy dolog jele lehet. Halálosan beleszerettem Cambe. És ezek szerint viszonzatlanul. Az a sok üres szó amikkel dobálózott.. Még hogy szeret velem lenni. Legyen a szőke kis barátnőjével. Eközben Klau és Barbi már kiszálltak a kocsiból, és kérdőn néztek felém. 
Erőt vettem magamon, megtöröltem a szememet óvatosan, majd kiszálltam én is. 
Pisti egyből kiszúrt minket, és mosolyogva jött felénk. Fél szemmel odanéztem Camre és láttam hogy már nem öleli a lány derekát, hanem engem néz, és le van fehéredve.
Hát sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Így járt. Főjön csak a saját levében. Arra mérget vehet hogy én biztos hogy nem fogok hozzászólni.
Mindeközben Pisti odaért hozzám és nagy meglepetésemre felkapott a nyakába és megpörgetett, mire én hangosan felnevettem.
Láttam, hogy Barbi és Klau vigyorogva nézik a jelenetet, majd megláttam hogy Cam már nem áll ott, hanem megy befele a suliba, mögötte pedig a szőke csajszi baktat. Ismételten annak a bizonyos gödörnek a legalján éreztem magam, amit az ilyen összetört szívű tinilányoknak ástak ki. Vettem egy mély levegőt és mosolyt erőltettem az arcomra. 
- Miujság hercegnő? - kérdezte tőlem Pisti.
- Hercegnő?
- Ja, igen. Mert úgy nézel ki. Meg úgy is élsz. Hé! Hol a mankód?
- Tényleg Iza. Miért nem hoztad? - szállt be a beszélgetésbe Klau is.
- Nem vészes. Már anélkül is tudok járni. Már csak picit fáj. 
- Azért vigyázz magadra, nehogy megsérülj megint. - lépett oda hozzánk Cam, mire én tágra nyílt szemmel néztem rá.
Ezt most remélem nem gondolta komolyan. Az előbb törte össze a szívemet, most meg ide jön és figyelmeztet hogy vigyázzak magamra nehogy bajom legyen. Mit képzel magáról?
- Kösz, Cam hogy szólsz. Majdnem elfelejtettem hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Végül is folyamatosan csak hibákat követek el, ugye ? - szerintem a mondat végére már a fejem vörösebb volt mint egy paradicsom, a hangom pedig már megüthette a magas c-t, merthogy mindenki néma csendben állt, és engem meg Camet nézték.
- Iza, neked mi bajod van? Miért ordibálsz velem? 
Láttam Camen hogy szégyelli magát, mégis annyira kifejezéstelen arcot vágott hogy az már szinte nevetésre kényszerített.
- Hogy mi bajom van? Az égvilágon semmi. De komolyan. Minden a legnagyobb rendben. És azért ordítottam veled mert egy barom vagy. 
Abban a pillanatban rezgett egyet a telefonom, és láttam hogy üzenetet kaptam Márktól, hogy valami Bence engem keres a sulinál.
- Úr isten... - suttogtam magam elé, majd egy kellemetlen érzés költözött a mellkasomba. 
- Iza, mi a baj? - nézett rám Barbi aggódva.
- Azonnal oda kell mennünk a sulihoz. Siessünk. 
- Oké, de baj van? 
- Majd odafele elmondom.
- Oké. Menjünk.
- Odaintettem a többieknek, aztán túl nagy lendülettel próbáltam elindulni. Teljes testsúllyal a fájós lábamra támaszkodtam, majd a fájdalomtól térdre estem. 
- Hé! - kapott utánam Cam. - jól vagy? 
Felnéztem a szemébe, és láttam hogy  aggódva néz rám. Könnyek szöktek a szemembe, és a fejemet csóválva felálltam a földről.
- Nem, Cam. Nem vagyok jól. - suttogtam magam elé, de olyan hangnembe hogy meghallja. - először ott ment tönkre a napom mikor kiszálltam a kocsiból és megláttalak azzal a lánnyal. Utána meg megint feltűnik ez a nyomorék.. Sietnem kell, nem érek rá itt sajnáltatni magam. 
- Milyen nyomorékról beszélsz? Ki tűnt fel? 
Cam arca a normálisból vörösre váltott, és láttam hogy ha nem mondok semmit akkor nagyon ideges lesz. Ez kell nekem.
- Mennem kell. Ne avatkozzatok bele. Megoldom.
- Iza! Mondd már el az isten szerelmére. Ne idegesíts fel.
- Hagyjál már Cam! Nem a te dolgod. Foglalkozz a barátnőddel. Engem már nem érdekel.
- Iza. Ne csináld ezt. Veled megyek.
- Nem, Cam. Nem jössz. Ezt nekem kell lerendeznem Bencével.
- BENCE??? Az a Bence ????
Abban a pillanatban Cam sarkon fordult és elkezdett futni a kocsija felé.
- Ajaj.. Barbi menjünk gyorsan.
- Én ezt még mindig nem értem, de jó.
- Csak kérlek siess. Majd a kocsiba elmondom.
Beszálltunk a kocsiba, és láttam ahogyan Cam előttünk elhajt. A feje lángolt. Nagy vonalakban elmondtam Barbinak hogy Bence itt van, Cam begőzölt ezért és hogy tegnap Cam elém jött és milyen jól elvoltunk ma meg megláttam azzal a csajjal és bla bla bla.  Folyamatosan csak beszéltem, szegény Barbi pedig próbálta feldolgozni a sok információt amit rázúdítottam. 
Nemsokára megérkeztünk a sulihoz. Szerencsére Barbi tudott egy rövidebb utat ezért hamarabb odaértünk mint Cam. A suli előtt pedig megláttam Bencét.
Kiszálltam a kocsiból és oda fordultam Barbihoz. 
- Várj meg itt. Ha baj van szólok. Nincs első órám most írt Márk, szóval ráérek. Neked van?
- Van, de nem érdekel. Megvárlak. Csak vigyázz magadra és siess.
- Jó vigyázok. És ha látod Cam-et mondd meg neki hogy ne aggódjon, sietek. 
- oké.

Elindultam a suli felé és Bence pedig megindult felém. Egy kicsit sántítottam még, de nem volt vészes.
- Iza... Beszélhetnénk?
- Mit keresel itt Bence?
- Beszélni szeretnék veled. 
Láttam rajta hogy egy hamar biztos nem adja fel. Úgy gondoltam meghallgatom.
- Rendben. Mondd mit szeretnél.
- Oké, köszi. Szóval csak bocsánatot szeretnék kérni a múltkori miatt. Kérlek szépen hallgass végig.

Bence nagyon őszintének tűnt. Úgy döntöttem nem mondok inkább semmit, csak bólintottam, mire ő folytatta.

- szóval...tudom hogy nincs mentség arra amit tettem, de nagyon sok minden történt velem az elmúlt hónapokba mióta nem vagy az életem része. Anya lelépett egy pasival és külföldre költözött.. Apa teljesen kibukott és elkezdett inni. Egyfolytában velem ordibált, többször el is ment otthonról és majd csak hajnalba került elő. Engem folyamatosan bántott ez az egész. Teljesen összeroppantam. Nem láttam kiutat a depresszióból, így a kábítószer után nyúltam. Napról napra jobban lettem. Amikor nem voltam magamnál, nem éreztem anya hiányát és nem érdekelt hol van apa. Amikor feljöttünk Pestre, a szállodában beszúrtam magamnak egy újabb adagot és azután jöttem rá hogy te itt vagy Pesten. Gondolkodás nélkül eljöttem hozzád. Hidd el nem azzal a szándékkal jöttem hogy lefeküdjek veled, csak miután annyira bunkón fogadtál a drog megtette a hatását és már nem voltam önmagam. Miután mindez megtörtént apával elmentünk innen. Azóta terveztem hogy eljövök és megmagyarázom neked. Mióta benned kárt tettem végérvényesen is lemondtam a drogokról. Te nyitottad fel a szememet. Nem kérem hogy bocsáss meg, csupán annyit szeretnék hogy megértsd a problémámat. Hogy miken mentem keresztül. 

Ekkor Bence a kezébe vette a kezemet és kifolyt egy könnycsepp a szeméből. 

- jaj Bence... Soha nem bocsájtom meg azt amit velem tettél viszont hihetetlenül sajnálom hogy ez történt veled..ha szóltál volna időben, tudtam volna segíteni. 

Hirtelen a suli előtt leparkolt a BMW és Cam pattant ki belőle, mire Barbi odaszaladt és visszatartotta. Odanéztem és láttam ahogyan Cam mereven bámul ránk. Hirtelen elrántottam a kezemet Bence kezéből és visszafordultam hozzá.

- Most mennem kell mert indul a vonatom vissza Debrecenbe. Örültem hogy láttalak Iza. Ja és azt még el akarom mondani, hogy még mindig nagyon szeretlek.. Persze nem várom el hogy viszont szeress, csak akartam hogy tudd. Remélem még találkozunk.
- Szia Bence. Vigyázz magadra és ha van valami baj, írj és segítek.
- Látod..pont ezért szeretlek. Azok után ami történt, így állsz hozzám.

Erre én csak mosolyogtam egyet, és integetve visszamentem Barbiékhoz.

- Na mi volt? - kérdezte Barbi.
- Semmi. Megbeszéltük.
- Te megbocsájtottál annak a senkinek? - mordult rám Cam. - Iza gondolkozz már mit tett veled az a barom. 
- Cam. Nem tudsz semmit. Nekem elmondta hogy mit miért tett és kész. Ő a volt barátom. Ő volt az első szerelmem, és eléggé régóta ismerem már ahhoz hogy meghalhassam ha van valami baja, függetlenül attól amit tett velem.
- Iza ez komoly? Te komolyan ennyire hülye vagy? Szerinted komolyan gondolta?  - Cam már szinte fortyogott a dühtől.
- Egyébként is te mit keresel itt? Minek jöttél ide? Menj vissza a kis barátnődhöz és engem hagyj békén. 
Cam nem mondott semmit, csak sarkon fordult beült a kocsiba és elment. 
A napom hamar elszaladt ugyanis nem volt első órám utána pedig volt 2 tánc egy matek és egy irodalom. Nem szóltam senkihez. Márkkal váltottam néhány szót, de különösebben ő sem érdekelt ma. Két ember körül forogtak a gondolataim. Akit szeretek, és akit szerettem.

Suli után Barbi hazavitt és a nap további részében a szobámba zárkózva gondolkodtam és újrajátszottam a nap eseményeit. Újra és újra. Amikor eszembe jutott Cam meg az a lány, mindig rám tört a sírás.
Kis idő múlva álomba sírtam magam.

10.Rész -Egyszer lent, máskor fent-

2015. Szeptember 2. ( szerda ) Arra keltem reggel 6-kor, hogy valami nedves és érdes dolog mozog a kezemen. Amikor kinyitottam a szememet megláttam magam mellett az én drága kiscicámat aki éppen a kézfejemet nyalogatta. - Szederke. Hát neked nincs jobb dolgod mint hogy alvó emberekre hozd rá a frászt korán reggel? Erre a kis szőrgombóc csak nyávogott egyet aztán mintha értette volna amit mondok neki lemászott az ágyamról és kiment. Negyed 7 körül kikúsztam az ágyból és elmentem készülődni. Cam nem írt, nem hívott. Semmi. Általában amikor Camre gondolok beáll a hasamba egy kellemetlen görcsféle. Ez biztos annak a jele hogy egyáltalán nem érdekel. Igen. Ez biztos. Fogat mostam, aztán felraktam egy 'másodiknapasuliban' sminket ami azért kapta ezt a nevet mert szerintem ettől egyedi. A valóságban ez mindössze egy kis szemhéjtus, szempillaspirál, szájfény kombináció. Állítólag még marad a jó idő ezért megkockáztattam egy koptatott rövid nadrágot. Felvettem egy V kivágású fehér rövidujjút, hozzá pedig a fehér Conversemet és indulásra készen álltam...volna. De se anya se apa nem tudott elvinni engem suliba mert sietniük kellett dolgozni. A húgom iskolája két saroknyira van innen, tehát neki egyszerű. Ellenben az én sulim a város közepén van. Kétségbeesetten doboltam a kezemmel az ebédlőasztalon és gondolkodtam hogy mit kéne most csinálni. Hirtelen felkaptam a telefonomat és tárcsáztam. - Szia Iza mizu? Régen beszéltünk. - Szia Pisti. Egy szívességet szeretnék kérni. Ráérsz most? Nem tudnál elvinni suliba? - 2 perc múlva ott vagyok érted. - okés köszi. Pisti nem hazudtolta meg magát. 2 percen belül tényleg ott volt a házunk előtt. Kiléptem a kapun, és az egész napom abban a pillanatban el is romlott. Az anyósülésen ugyanis Cam ült. - Sziasztok.-köszöntem a lehető legnyugodtabb hangon, majd el helyezkedtem hátul. - Szia Iza. Mi történt? Miért kell elvinni? - kérdezte Pisti. - Mivel a lábam még nem gyógyult meg, és mankóval bicegek így én még vezetni nem tudok. Anya meg apa meg korán elmentek dolgozni. - Ja értem. Akkor gyorsan kidobunk mert nekünk is sietni kell. - Oké. Egy suliba jártok? - Igen. Így legalább tudok együtt járni reggel ezzel a barommal. - biccentett röhögve Cam felé, mire ő is felnevetett és belevert egyet Pisti vállába. - Jut eszembe, Iza. Délután Kriszéknél leszünk. Mondta hogy szóljak neked is. Ugye jössz? - Persze. Ki nem hagynám. - Oké, akkor jó. 10 perccel később Pisti leparkolt a suli előtti parkolóba. - Kiszállunk mi is. Szívjunk el egy cigit. - Oké. A suli felé nézve kiszúrtam Márkot, és odaintettem neki, mire ő elkezdett felénk jönni. - Szia Iza, sziasztok. Márk megölelt, majd kezet fogott a srácokkal. Pisti olyan idióta fejet vágott hogy muszáj volt röhögnöm. - Most mi van mit nevetsz? - nézett rám Pisti halál komolyan, de azért láttam a szemében a jókedvet megcsillanni. - Téged nevetlek. Vicces fejet vágtál. - Én mindig, tudod. Rámosolyogtam, majd oda fordultam Márkhoz. - Iza menjünk be, mert tesivel kezdünk és még át kell öltözni. - Oké, egy pillanat. Visszafordultam a srácokhoz, gyorsan megöleltem Pistit és már mentem is volna Márkkal de Cam utánnam szólt. - Mivan nekem nem jár ölelés bicebóca ? Mindezt olyan édes arckifejezéssel mondta, hogy muszáj voltam mosolyogni. Odabicegtem Camhez és átöleltem. Az illata felszaladt az agyam egy olyan részébe ahol megbénított valami ideget, és megszűnt hirtelen minden körülöttem. A hasam görcsbe rándult szokás szerint, és legszívesebben egész nap egy fogyatékosságot sejtető vigyor kíséretében mászkáltam volna. Cam szorosabban megölelt. - Ne haragudj a tegnapiért. Tényleg nagyon sajnálom. -mondta halkan. Elhúzódtam tőle és a szemébe nézve rá mosolyogtam. - Nem történt semmi. Csak kérlek ne legyél velem olyan távolságtartó. Én próbállak megismerni de nem engedsz közel. - Igyekszem. Rámosolyogtam aztán mentem is be a suliba Márkkal. Tesivel kezdtünk. Az év első tesije, balesetvédelem bla bla bla.. Szempillantás alatt kicsengettek. Nem kellett átöltözni, nem értem Márk miért mondta. A terembe felfelé menet beszélgettem az egyik lány osztálytársammal, azt hiszem valami Fanni.. Aranyos csajnak tűnik. Vállig érő szőke haja van, aranyos arca és mogyoróbarna szeme. Szimpatikus. Második óra angol volt. Erről nem tudok nyilatkozni. Angolból jó vagyok, de az nem azt jelenti hogy az órák érdekesek. Bemutatkoztam a tanárnak, mondanom kellett pár mondatot magamról és le voltam tudva. Harmadik óra földrajz volt. Unalom unalom unalom és unalom. De tényleg. Negyedik óra rajz volt. Le kellett rajzolnunk a képzeletbeli világunkat. Hát nálam volt egy kis Cam figura, egy repülő macska, én, mint híres énekes és sok értelmes dolog. Kreatív vagyok. Kaptam is rá egy ötöst. Na jó igazából majdnem mindenki kapott, csak azok nem akik nem is dolgoztak. Ötödik és hatodik óra ének volt. Hajnal Mariann tanárnő belépett a terembe, és kérte hogy álljunk fel. Kicsit bemelegítettük a hangszálainkat, aztán elkezdtük az ének óra legjobb részét. Az éneklést. Mivel én vagyok az új nyílván mindenki kíváncsi volt rá hogy hogy tudok énekelni. - Izabella kérlek mutasd meg nekünk hogy hogy tudsz énekelni. A zenét te választod ki. Itt egy laptop. Gyere ide, keress egy számot. Rá van kötve a hangfalra. Odamentem és beírtam YouTube-ra az első számot ami eszembe jutott: Rihanna- Stay Elindítottam, és elénekeltem. Hatalmas tapsot kaptam aminek nagyon örültem. Szeretem ha elismerik az emberek hogy jó vagyok benne. Ez nem beképzeltség, szimplán én ebben vagyok jó. Más meg a matekot érti...na igen. Visszaültem Márk mellé, és óra végéig énekeltünk. Egyszer Márk is jelentkezett hogy énekelne egyet kint az asztalnál. Gyönyörű kristálytiszta hangja van. Az egész előadása közben rázott a hideg. Egyszer rámnézett éneklés közben, mire én küldtem neki egy bátorító mosolyt. Mivel dupla ének volt szünet után visszamentünk és folytattuk tovább. Felháborítóan tehetséges emberekkel vagyok összezárva. Az egyik srác, azthiszem Benedeknek hívják, gitározott és mellé énekelt egy számomra ismeretlen dalt, de nagyon tetszett. Eltelt a nap. Kimerítő volt, de nagyon jó. Mikor kimentem a suliból elköszöntem Márktól mert sietnie kellett valahova, de nem is volt baj hogy nem maradt, mert a parkolóban egy ismerős terepjáró mellett egy ismerős arc mosolygott felém. Cam. - Hát te? - kérdeztem mosolyogva - Jöttem érted. Szóltam anyukádnak hogy nem kell jönnie. Éhes vagy? - Hát mondhatjuk igen.. - Akkor menjünk. Tudok egy jó kis kajáldát. Itt van nem messze. - Okés. Életem legjobb napja. Cam értem jön ÖNSZÁNTÁBÓL, elvisz kajálni, és folyamatosan csak mosolyog. Beültünk a kocsiba és Cam felé fordultam. - De nem kell menni Kriszékhez? - Még ráérünk. Szóltam hogy később megyünk. - Ja jól van.. - Na és milyen napod volt? - fordult felém mosolyogva, miközben kötötte be magát. - Fárasztó, de jó. Nagyon jó. Tetszik a suli. - Látod. Én megmondtam hogy nem kell félni. Beilleszkedsz hamar. - Igen, én is úgy érzem. Tényleg nagyon aranyos mindenki. Ezután nem beszéltünk többet, mert Cam bekapcsolta a rádiót és jobbnál jobb számokat adtak amiket előszeretettel énekeltem. Tipikusan nem tudtam egyiknek sem a címét. Valahogyan, ha szól a rádió mindig a legjobb számokat adják, de a címe soha nem derül ki. Leparkoltunk egy kajálda előtt, és bementünk. Cam vett kettő gyros tálat, és leültünk egy asztalhoz. Rajtunk kívül nem sok ember volt. Nem tűnt felkapott helynek, de a kaja nagyon finom volt. Amióta beszálltam az autóba a sulinál, egy kérdésen forgattam magam. - Cam. - Hmmm ? - nézett fel a tálból teli szájjal. - Miért jöttél elém igazából? Erre letette a kezéből a villát, lenyelte a falatot és a szemembe nézett. - Emlékszel mikor valamelyik nap amikor nálunk voltál a vállamra felkapva bevittelek a fürdőbe ? Bólintottam. - Amikor felraktalak a mosógépre és megöleltelek, azt mondtam szeretek veled lenni. - Igen, ez így volt. - Ezzel meg is válaszoltam a kérdésedet, de te olyan vörös lettél mint egy rák. Csak nem elpirultál bicebóca? - mosolygott rám a lehető legédesebben ahogy csak emberi lény tud. - Nem pirultam el, csak melegem van. - Persze. Akkor maradjunk ennyiben. Miután megettük a kaját, Cam hazavitt. Kiszálltam a házunknál és behajoltam a kocsi ablakán. - Köszönöm hogy elvittél kajálni, nagyon jól éreztem magamat. Viszont nem hiszem hogy megyek ma Kriszékhez, mert a szobám még mindig nincsen kész. Anya mondta tegnap este hogy ha hazaértem pakoljam össze. Megmondanád a többieknek, hogy legközelebb megyek? - Persze, jó pakolást. Jó legyél bicebóca. Holnap találkozunk. Mi lesz holnap? Csütörtök. Biztos lesz megint bandázás Krisznél. Bementem a házba, felhúztam a szobámba, és estig csak pakoltam. Miután kellőképpen kifulladtam, elmentem fürödni, aztán szó szerint beestem az ágyba.

9.Rész -Első nap-

2015. Szeptember 1. ( kedd )

SZEPTEMBEEEEEER! Vagyis hivatalosan is a tanév kezdete. Szerencsére nem maradok ki egy napot sem így hogy a doki kölcsönadott egy mankót. Anya elmegy helyettem az orvoshoz a papírokért, így késni se fogok a suliból, tehát előtte el tud dobni engem suliba. A tükör előtt állva próbáltam életet vinni az arcomba egy kis sminkkel. Napok óta most érzem magam először izgatottnak a suli miatt. Felraktam egy kis szemhéjfestéket hogy egy kis füstös hatást keltsen, aztán felkentem egy kis világos barna rúzst. Felvettem egy koptatott farmernadrágot és egy ezüst színű 'BROOKLYN' feliratú pólót, plusz a fekete Vansemet és kész is voltam.

Mikor kiszálltam a kocsiból a suli előtt  a mankómra támaszkodva fordultam anya felé.

- Köszi hogy elhoztál. Hívlak ha végeztem.

- Vigyázz magadra Iza. Lehet hogy nem tudok érted jönni de akkor elküldöm érted apádat. Szeretlek nagyon és ne izgulj szuper lesz minden.

- Én is szeretlek anya. Remélem minden jól alakul majd.

- Efelől kétségem sincs drágám. Na menj mert elkésel. Szia!

- Szia anya!

Becsaptam a kocsi ajtaját aztán a vállamra vettem a táskámat és a két mankót kézbe fogva elkezdtem 'menni' a suli felé. Elég kényelmetlen a táska,húzza a vállam és ezáltal nehezebb menni a mankóval is de hát nincs mit tenni. 

 Bebicegtem a portára és eligazítást kértem.

- Jó reggelt. Új diák vagyok a 10.b-ben. Meg tudná nekem mondani hogy hol találom az osztályfőnökömet?

- Azonnal megnézem kiről van szó és megmondom merre kell menned.

- Köszönöm

- Meg is van. A tanári az első emeleten van balra pont ahol felmész és Hajnal Mariann tanárnőt keresd.

- Rendben, köszönöm. Szép napot.

-  Neked is. 

Valahogyan fel kell jutnom egy nagyon magas lépcsősoron a tanáriba két mankóval a kezembe.

Hirtelen egy magas, nagyon helyes és szőke hajú fiú állt meg mellettem a lépcsőnél.

- Szia, segítsek felmenni? - mosolygott rám szélesen

- Szia, igen az nagyon jó lenne. Senkit sem ismerek itt, ráadásul rászorulok erre a mankóra is. 

- Add a táskád. Hova indulsz? 

-A tanáriba. Beszélnem kell az osztályfőnökömmel.

- Oké na gyere. 

Odaadtam a kezébe a táskámat és esküszöm sokkal könnyebb lett a testem. A korlátba kapaszkodva elég ügyesen felmentem a lépcsőn. A titokzatos szőke lovagom végig csak mosolygott rajtam és támogatott. Amikor felértünk megköszöntem hogy segített.

- Nincs mit. Még újonc vagy de hamar belerázódsz a suli ritmusába. Az első év a legkönnyebb.

- Hát ezt jó tudni. Köszi, szia.

- Szia. 

Nyilván kilencedikesnek nézett. Pedig májusban 18 leszek. Könyörgöm nem lehetek ennyire béna. 

Bementem a tanáriba és hamar meg is találtam az osztályfőnökömet. 

- Szia Izabella! Hajnal Mariann vagyok az osztályfőnököd és az énektanárod is egyben. Szerencsére ma csak 4 osztályfőnöki óra lesz szóval mehetünk együtt órára. Ha bármi kérdésed van akármikor fordulhatsz hozzám és segítek ahogy csak tudok. 

- Köszönöm tanárnő. Élni fogok a lehetőséggel.

- Na gyere, menjünk mert már becsengettek. Ezen az emeleten van az osztálytermed. Remélem hamar beilleszkedsz. Nagyon jó kis osztály ez. 16-an lesztek így már egy osztályban. 

- 16-an ? Csak?

- Igen. Tudod így könnyebb bánni a gyerekekkel, ha kevesebben vannak. 

Amikor beléptünk a terembe 2 dolgot vettem észre. Az első, hogy a 16 emberből velem együtt van 4 lány. A második pedig hogy a titokzatos szőke lovagom aki segített az előbb most a hátsó padban ül és nyomogatja a telefonját. Amikor észrevette hogy csend lett ő is abbahagyta a tevékenységét és felnézett, majd mikor látta hogy én vagyok az új osztálytárs elmosolyodott. 

- Gyerekek ő itt Molnár Izabella. Ő lesz az új osztálytársatok. Szeretném ha segítenétek neki hogy minél hamarabb beilleszkedjen. Mint látjátok pillanatnyilag korlátozott a mozgása ezért kérlek még jobban segítsétek őt. Izabella kérlek mondj magadról néhány szót, és ha szeretnéd elmesélheted mi történt veled ami miatt mankóval jársz.

Na már csak ez hiányzott. Hogy elkezdjek itt mesélni az életemről. Szerintem amúgy se érdekli őket, de mindegy. Nem akarok már az első nap lázadni a tanárok ellen.

- Mint ahogyan a tanárnő már elmondta Izabellának hívnak de a legtöbben csak Izának szólítanak. Debrecenből költöztünk ide, mert apát áthelyezték a munkahelyén. Röviden ennyi. 

- És mi van a lábaddal? - szólalt meg egy barna, göndör hajú lány az első padban.

Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem.

- Hát.. Az igazság az hogy megvertek. Vagyis a volt barátom. A részletekkel nem szeretnélek untatni titeket, a lényeg annyi hogy kábítószer hatása alatt állt és addig ütött ameddig el nem ájultam, de aztán két barátom pont arra járt és egyből segítettek. 

Nem gondoltam volna hogy így kimondva ennyire izgalmasan hangzik . Mindenki tátott szájjal bámult rám.

- Köszönjük szépen Iza. Keress magadnak egy helyet és kezdjük el az órát. - szólalt meg végül az osztályfőnök.

- Rendben.

A teremben 8 kétszemélyes pad van berakva, gondolom a kis létszám miatt. Gondolkodás nélkül elindultam a legutolsó pad felé a szőke sráchoz, mivel csak ott volt már szabad hely.

- Szia - mosolygott rám kedvesen

- Szia - mosolyogtam vissza - szabad ez a hely?

- Persze, ülj le. 

Leültem az új helyemre, majd a srác felé fordultam.

- Köszönöm a reggeli segítséget.

- Nincs mit. Örömmel segítettem. Egyébként Márk vagyok.

- Örülök:) - mosolyogtam rá.

A nap további részében össze ismerkedtem az osztállyal. Mind a 3 lány nagyon aranyos. 12 fiú van rajtunk kívül. Sajnos a neveiket még nem tudtam megjegyezni, csak a Márkét. Hihetetlen hogy mennyire hasonlítunk egymásra. Neki is a Three Days Grace a kedvenc bandája, és egész nap csak azokat hallgattuk. Utolsó osztályfőnöki órán kopogtak. 

- gyere be! - szólt oda az osztályfőnök

Abban a pillanatban egy szőke hajú lány lépett be aki nem volt más mint Barbi.. Na neeee. Ez komoly ??

- Jó napot tanárnő, sziasztok - fordult felénk is majd mikor meglátott ledermedt és egy idétlen vigyor kíséretében elkezdett hátrafelé futni hozzám. - Izaaaaa. Úristen. Mit keresel itt?????

- Ide járok mától! - ugrottam fel én is (már amennyire tudtam a lábam miatt)  és a nyakába borultam.

- Nem hiszem el, miért nem mondtad hogy ide fogsz járni?

- De hát Pisti mondta mikor először mentem Kriszékhez.

- Úú akkor nem nagyon figyelhettem mert nem emlékszek. 

Egy pillanatra kizökkentem a nagy ujjongásból és körbenéztem. Igen...mindenki minket nézett.

Egy pillanat múlva Barbi is feleszmélt és mondta hogy majd beszélünk de most odamegy a tanárhoz mert beszélnie kell vele.

- Elnézést tanárnő, csak önkívületi állapotba kerültem mikor megláttam Izát, tudja mi ismerjük egymást és nem tudtam hogy ide jár.

- Semmi baj Barbikám, miért jöttél?

A további beszélgetést nem hallottam mert Márkkal kezdtem el beszélgetni.

- Szóval ismered a szöszit ?

- Igen, egy társaságba vagyunk egy kis ideje.

- Te egy társaságba lógsz Barbival? És hallottam valami Kriszről, csak nem Béres Krisz? 

- De.. De te honnan ismered ?

- Iza..őket mindenki ismeri. A legmenőbb banda a környéken. De komolyan. Ezek szerint mindenkivel jóba vagy onnan?

- Hát igen. Fogjuk rá.. Vagyis egy emberrel labilis a kapcsolatom. Nem tudok rajta eligazodni. Egyszer kedves, utána meg bunkó.

- Ki az?

Láttam Márkon hogy nagyon érdekli a dolog, de nem nagyon akartam már az első nap a személyes ügyeimet megtárgyalni egy osztálytársammal. Pláne nem egy fiúval. Ráadásul egy nagyon helyes fiúval... Ahh igen.

- Alexnek hívják. De mindegy hagyjuk a témát nem nagyon akarok róla beszélni.

- Rendben, ahogy akarod de tudd hogy emiatt elég népszerű leszel a suliba. Legalábbis szerintem.

- Remélem nem. 

Amikor kicsengettek az utolsó osztályfőnöki óráról, Márkkal együtt mentem ki a suliból. Ő hozta a táskámat, benne a frissen kapott tankönyvekkel én pedig mellette bicegtem. Amikor kiléptünk a kapun egyetlen egy dolgot szúrtak ki...Camet.

Cam ott állt a suli előtti parkolóban nekitámaszkodva egy nagy BMW terepjárónak. Amikor észrevett elkezdett jönni felém.

- Cam te mit keresel itt? - kérdeztem olyan meglepett hangon ami már megütötte a 'gáz kategória' legmagasabb fokát.

- Jöttem érted.

Na jó...ebben a két szóban benne volt minden amire nem számítottam. 

- Értem? -kerekedett el a szemem

-Igen. Anyukád megkért hogy jöjjek érted mert se ő se apukád nem tud hazavinni. 

- Értem.

- Indulhatunk? 

- Persze.

Oda fordultam Márkhoz, elvettem a cuccaimat és megöleltem mert miért ne?!

- Megyek. Holnap találkozunk.

- Jó legyél vigyázz magadra. Este beveszlek az osztály csoportba. 

- Köszi. Szia! - integettem, mert közbe Márk már indult is elfele, aztán Cam elvette a cuccomat és mentünk a kocsihoz.

- Milyen volt az első nap? - mosolygott rám Cam kicsit erőltetetten.

- Nagyon jó volt. Jó az osztály is. Aranyosak.

- Igen azt észrevettem. - nézett rám majd egy gunyoros mosolyra húzta a száját.

- Ezt hogy érted? - háborodtam fel

- Sehogy. Menjünk. 

Beszálltunk a kocsiba és hazáig egy szót se szóltunk egymáshoz. 

- Köszi hogy hazahoztál.-nyúltam a kilincshez és már szálltam is ki, de Cam kiszállt velem együtt.

- Csak nem gondolod, hogy hagyom hogy egyedül cipeld be ezeket a tonnás tankönyveket? 

- Boldogultam volna valahogy, de ha már úgy is itt vagy nem árt a segítség.

Cam megfogta a cuccaimat és bementünk a házba. Soha nem járt még a szobámban, és nem tudom miért de először a húgom szobájába ment mert azt hitte hogy az az enyém. Na kösz. Aztán miután felvilágosítottam, a szobám hollétéről, bevitte és lepakolta a cuccaimat.

Kínos pillanat tud kialakulni ha nem teszek valamit gyorsan.

- Kérsz valamit inni vagy enni? 

- Tetszik a szobád. Nagyon tükrözi a személyiségedet.

Elég éles témaváltás. És ami a szobámat illeti. Az egyik oldalán a fal sima egyszínű fehér és csak egy kép van felakasztva rólam ami egy nyári emléket ábrázol. A képen egy fehér lenge ruhácskában pózolok a tengerparton, a kezemben egy fagyival. Totálisan én. 

A szobám másik fele maga a káosz. Először is, még ott vannak a kibontatlan dobozok, a helyére vágyakozó szőnyegeim amiket egyébként nem tudom miért nem raktam még le. Itt a fal rózsaszín, és tele van ragasztgatva fényképekkel. 

- Igen. Igazad van. Tényleg teljesen én vagyok.

Cam belenézett a szemembe, majd most először őszintén elmosolyodott.

- Cam..

- Tessék? 

- Kérdezhetek valamit?

- Csak rajta.

- Honnan jött neked ez a becenév?

- Hát tudod ezt igazából még senki nem kérdezte. Egyszerűen egyszer valaki elkezdett így hívni, és azóta mindenki így szólít. Ennyi.

- Azt hittem személyes dologról van szó, de ezek szerint nem.

- Sajnálom hogy csalódnod kellett.-mondta enyhén gúnyosan.

Miért bunkózik? Miért beszél velem így?

- Miért vagy velem ilyen?

-Milyen? -vigyorgott rám a Colgate mosolyával

- Hát ilyen. Hangulat ingadozásaid vannak? Orvos látott már? Egyszer kedves vagy, aztán meg annyira lekezelő, hogy az már szinte fáj. De tudod mit? Nem érdekel. Menj most el. Nincs szükségem arra hogy a flegma fejedet nézzem. Köszönöm hogy hazahoztál. Kikísérlek.

Cam nem szólt egy szót sem, mert látta rajtam hogy mos tényleg nagyon kihozott a sodromból. Már könnyektől csillogott a szemem, és éreztem hogy a következő pislogásnál kigördül az első csepp. Persze ha jön egy, azt követi 1000. 

Csak álltunk ott egymással szemben a szobámban. 

Cam nem szólt egy szót se csak állt és nézett engem. Megbánás csillogott a szemében. Abban a pillanatban hogy ezt felismertem elindult az első forró könnycsepp az arcomon, majd hangtalanul landolt a parkettán. Láttam hogy a könnyes arcomat nézi. Vonallá szűkült a szája. Kisétált. Elment.

8.Rész -Dokinál-

Vasárnap semmi extra nem történt. Egész délelőtt a kertbe ültem és olvastam. 
Délután átjött Pisti meg Krisz és szórakoztattak.
Később megjelent Klau is, de a fiúk pont menni készültek. Azt hittem, hogy Klau menni fog velük, de meglepetésemre azt mondta hogy marad, sőt Barbit is áthívta, így tartottunk egy ilyen késő estig elhúzódó csajos délutánt. Nagyon sokat beszélgettünk, és azt hiszem befogadtak magukhoz teljesen.smile hangulatjel

2015. Augusztus 31. ( hétfő ) Ma kellett elmennem a cukidokihoz a mankóért, bár már tudok járni..na mindegy.. Természetesen elmentem:) Anyu felhívta telefonon és mondta hogy mehetünk akármikor. Kb 1 körül elindultunk. Próbáltam az állapotomhoz képest kicsípni magam, bár aludni se sokat aludtam és ez még jobban kihangsúlyozta a szemem alatt a karikákat. Odaértünk. A dr. Kővári Ákos feliratú ajtó előtt ülve várakoztunk. 1000-en voltak a rendelőbe, és én 1000 féle betegséget kaphattam el, annyiszor pofánköhögtek. - Molnár Izabella - szólt ki a segéd - Jövök! - álltam fel a helyemről - Anyu! Nem kell bejönnöd egyedül is menni fog. - Oké itt várlak. - Sietek. Bementem a rendelőbe és cukidoki megajándékozott egy mosollyal amelyet én már oly jól ismerek. - Iza ! Látom jobban vagy. Ez remek , nagyon örülök. Hogy van a lábad? - Jól van. Egy kicsit még fáj, de egyébként tudok járni. Csak lassan meg sántítva. - Ezért gondoltam neked a mankót. Gyorsabban tudsz vele közlekedni, és a lábadat se terheled le. Egy egyszerű snassz fekete színűvel tudok szolgálni, ha megfelel. - Igen, az tökéletes lenne. Bement egy kis szobába, és kihozott egy mankót. - Mennyivel tartozok? - Semennyivel. Vedd csak kölcsönnek. A lényeg hogy meggyógyuljon a lábad. - Köszönöm szépen. - Nincs mit. - És iskolába mikor mehetek? - Hát amikor azt érzed hogy elboldogulsz. Akár már holnap is. - Rendben. Remélem azért tesi alól kapok felmentést. - Természetesen. Ha gondolod kinyomtatom most a beteg lapodat és írok mellé igazolást. - Az jó lenne köszönöm. Miután megkaptam a felmentésemet és a mankómat, Ákos megkért hogy azért holnap reggel még ugorjak be 8-kor mert oda kell adnia egy nyomtatványt mindenféleképpen mivel nem lesz a városban egy darabig. Kimentem a rendelőből és anyuval együtt kisétáltunk. Elugrottunk ahhoz a jó kis gyrososhoz amit a múltkor találtunk és vittünk haza kaját. Mikor hazaértünk a kajámmal együtt felmentem a szobámba. Sajnos még mindig nem érzem otthon magam.. A szobám vége tele van dobozokkal, bár már anya felrakott egy halvány rózsaszín függönyt az ablakokra és ettől kicsit otthonosabb a szobám. Befészkeltem magam az ágyamba amit apa sikeresen is összerakott és így a négy sarkába felkerültek az oszlopok amik a baldahint tartják. Ebben az ágyban úgy érzem magam mint egy hercegnő. Vagy valami ilyesmi. Nagy párnákkal és egy pihe-puha pléddel magam körül ölemben a gyrossal magam előtt pedig laptopommal ültem az ágyon amikor valaki kopogott a szobám ajtaján. - Bújj be!! - ordítottam. Ekkor belépett az én kis raszta barátom és mosolyogva leült mellém az ágyra. Nem érezte magát kellemetlenül és nem volt szégyellős soha nálunk és pont ezt szeretem benne. - mizu Pisti ? - Semmi csak gondoltam átugrok megnézem hogy van a kis beteg. Bár ahogy elnézem éhezni nem éhezel. - Kérsz? Nemrég értünk haza. Miközben elmeséltem a mai napomat neki ő is falatozóba a gyorskajából, így hamar elfogyott. - Szóval akkor már holnap mész suliba? És mankóval kell mászkálnod? - Igen. Valami ilyesmi. Hát nem szuper? Az első napomon egy ismeretlen környezetbe mankón bicegve jelenek meg. - Szerintem ebbe nincs semmi rossz. - Szerinted. Pistivel még kb egy órán keresztül beszélgettünk aztán elment. Camről szombat óta nem hallottam és nem is keresett. Kicsit rosszul esik azok után hogy annyi időt töltöttünk együtt. Pistitől nem kérdeztem semmit róla és magától se mondott róla semmit. Mióta engem 'baleset' ért azóta Krisznél is szünetel a bandázás. Ez eléggé jól esik mivel alig egy hete ismerem őket és mégis olyan mintha már ezer éve együtt lógnánk. Egyébként Klau és Barbi is érdeklődnek felőlem minden nap. A napom további része azzal telt hogy pofozgattam a szobámat hogy legyen egy kis rend. Utána elmentem fürödni ,majd bepakoltam a táskámba hiszem holnap SULI!! Úristen.. Inkább alszok.

7.Rész -Furcsa Természetű Ember-

2015. Augusztus 29. (szombat)
Reggel mikor felkeltem még Cam aludt. 
Kb. 10 percig csak néztem ahogyan alszik. Szinte csodálattal bámultam a tökéletes arcát. Hogy lehet valaki ennyire szép? Merthogy ő már a 'helyes' fogalmat mérföldekkel meghaladta..

- Jóreggelt - mosolygott rám Cam széles vigyorral
- Neked is. - mosolyogtam rá félénken
- hogy aludtál?
- Nagyon jól. Azt hiszem napok óta most aludtam először nyugodtan. Te?
- Egy ideje nem alszok jól, többször felkelek este és nagyon nehezen alszok vissza, de már 2 napja nyugodtan végig alszom az éjszakát. Lehet azért mert itt vagy mellettem.- nézett mélyen a szemembe, aztán ránézett a kezemre. - Fáj?
- Nem. És már a bokám se fáj annyira.
- Örülök

Cam felült az ágyon, és akkor vettem észre, hogy nincs rajta felső... Huuuhhhhh szia gyomorgörcs...
Szálkás, gondosan kidolgozott felsőtest. Miért nem lepődök meg ?

- Elmegyek lezuhanyzok. - szakítottam félbe a nyújtózkodását.
- Jólvan. Anya tegnap átment hozzátok és hozott még tiszta ruhát neked. Anyukád itt hagyta a kulcsodat.
- Ó okés. És merre vannak?
- Be hozom jó?
- Oké, köszi.

Cam kiment a szobából én pedig felültem és nyújtózkodtam egyet...

Amikor visszajött pont elcsípett nyújtózkodás közben, de úgy tett mintha nem látta volna.
- Itt vannak a ruháid. Segítek bemenni a fürdőszobába.
- Oké, az nem lenne rossz.
- Na gyere.

Cam segített feltápászkodni az ágyból, de nem igazán tudtam ráállni a lábamra. Nem nagyon kéne még erőltetnem a járkálást. Röhögve visszaestem az ágyra, aztán Cam hirtelen felkapott az ölébe, és úgy kezdett el vinni.
- Hé tegyél már le, inkább ugrálok féllábon, naaaa. - kacagtam Cam ölébe.
- Nem. Nem teszlek le mert akkor holnapig se jutunk el a fürdőszobáig.
- jó jó, de fürödni egyedül is tudok.
- kár - nevetett Cam, én pedig röhögve beleütöttem a vállába.
- Vigyázz mit mondasz nagyot tudok ütni
- Ajaj attól félek én is.

Cam lerakott a mosógép tetejére,és így pont vele szemben voltam. Még mindig nevettünk. A lábam között állt, és jóízűen nevetett, aztán magához húzott és megölelt.

- Szeretek veled lenni. - suttogta a fülembe.
A hideg végigfutott mindenemen, elhunytam a szemem, és szorosan megöleltem.
- Na megyek. Fürödjél. Boldogulsz egyedül?
- Persze, menj csak.
- Oké, akkor a szobában leszek.
- Oké, én meg majd megyek.

Annyira jól esett a meleg víz a bőrömnek. Kétszer is hajat mostam, aztán kiszálltam valahogy. Féllábon törölköztem, aztán felvettem a ruháimat. Dórinak nagyon jó stílusérzéke van. Felvettem a fehér atlétát, a fekete pamut rövid gatyámhoz, plusz egy fehér hosszabb zoknit ami kb. a térdemig ért aztán megszárítottam a hajamat. Hajvasalót nem találtam, ezért a maga kis természetes hullámosságával hagytam. Összeszedtem a ruháimat, aztán az ajtófélfába kapaszkodva elindultam a szoba felé.

Beléptem a szobába. Cam éppen az ágyon ült és telefonozott. Amikor észrevette hogy bejöttem felnézett.

- Húha.. Jól nézel ki.
- Köszönöm, igyekszem törött fejjel is jól kinézni.
- Tényleg.. Így hogy mostál hajat?
- Hát már nem fáj. Összehúzódott vagy nemtudom. Kicsit érzékeny még ha hozzáérek. Nem vészes.
- Akkor jó. Gyere menjünk kész a reggeli.
- Oké.

Lepakoltam a cuccaimat az ágyra, aztán elindultunk reggelizni. Ez így mind szép és jó, csak annyi volt az akadály hogy egy lépcsőn kellett lemenni. Megkapaszkodtam a korlátba, Cam pedig megfogta a derekamat és segített lépkedni. Amint hozzámért végigfutott rajtam a hideg és el is pirultam egy kicsit szerintem.
Amint leértünk az étkezőbe, Dóri felpattant az asztaltól

- Iza, mit csinálsz? Ágyban kéne lenned.
- Már nem vészes annyira. Kicsit sántítok de tudok menni nagyjából.
- Hát jól van rendben. Ja! Majdnem elfelejtettem..anyukád hívott és már jönnek hazafele. Olyan 1 óra körül itt lesznek érted.
- Ó ez jó hír, köszi hogy szóltál.
- Nincs mit. Na gyertek enni.

Reggeli után Cammel kimentünk a kertbe, és leültünk egy padra.

- Köszönöm hogy vigyáztál rám. - mosolyogtam rá
- Nincs mit. Semmiség. Mire valók a barátok. - mosolygott rám ő is.

Barátok..barátok vagyunk. Király. Nagyszerű. Szeretek a barátja lenni. Hogyne.

Abban a pillanatban Ati bukkant fel, és bejött.

- Sziasztok. Hű Iza nagyon jól nézel ki.
- Köszi Ati. Te se vagy rossz - nevettem rá, mire ő is elnevette magát. Egyvalaki viszont nem nevetett. Cam. Ült a padon és nézett maga elé.
- Minden okés? - nevettem rá Camre és beleütöttem egy picit a vállába.
( BARÁTOK VAGYUNK!!!!! Szóval mondhatom Atinak hogy jól néz ki és beleüthetek Cam vállába mint egy 'haver' )
- Persze. Nincs baj. - nézett rám, aztán felállt. - Iza.
- igen ?
- Elugrok Kriszhez, majd jövök jó?
- Oké. Menj csak.
- Ati jössz?
- Aha megyek, szia Iza gyógyulj.
- szia Ati - integettem neki oda aztán felálltam és bebicegtem a házba.

Cam nem ért haza mire anyáék értem jöttek ezért nem tudtam elköszönni tőle. Dóri felszaladt a cuccaimért, mert én végig a nappaliba voltam, aztán elköszöntem.

- Köszönöm hogy itt lehettem. Nem tudom hogy háláljam meg.
- Iza drágám az a fontos hogy nincs semmi bajod. Örülök hogy megismertelek.
- Én is nagyon. Szia!

Megöleltem Dórit aztán apu segített kimenni a kocsihoz. Anya bent maradt még beszélni Cam anyukájával, és aztán elindultunk haza.

Otthon édes otthon. Vagyis... Egy hét alatt lehet ilyet mondani? Akkor legyen csak "végre otthon" .
Felmentem a szobámba nagy nehezen, aztán anyu bejött hozzám.
Nagyon sokat beszélgettünk. Nyilván az elmúlt napokról. Bence és az apja felszívódtak. Bence anyukája külföldön van(?). Ezért nem találták őket sehol. Anyu nem akarja belevonni a rendőrséget, mert ismeri Bence apukáját, és tudván hogy mindenhova elér a keze, nem sok esélyünk lenne ellenük. Apa is kezd ebbe beletörődni, de hát ő férfi.. Nyilván el fog tartani egy ideig.

Este 7 fele csengettek.
Pont a nappaliba tévéztem, anyu meg apu elmentek bevásárolni, a húgom pedig ott maradt Debrecenbe az egyik barátnőjénél, és majd vasárnap jön haza.
Odamentem az ajtóhoz. Cam volt az.

- szia..mit csinálsz itt?
- szia. Csak áthoztam a kabátodat mert otthagytad nálunk.
- oké, köszi..
- nincs mit, szia
- szia..

Okéé... Ez érdekes volt. Na mindegy. Fiú.. Majd megnyugszik vagy ilyesmi..gondolom. Egyébként egész nap Pistivel telefonáltam, folyamatosan beszéltünk és nagyon sokat nevettem rajta.

Az este további része lényegében lényegtelen mert csak ültem meg feküdtem és hát ugyebár arra nem sok mindenki kíváncsi...