14. Rész -Érzelmi hullámok-

2015. Szeptember 6. ( Vasárnap )

Hogy is mondjam...eléggé eseménydús estén vagyok túl. Persze ki gondolt volna hogy Cam este kijelenti hogy miattam dobta a barátnőjét és velem akar lenni. Hát igen. Miután ezt tudósította velem le sem lehetett törölni a vigyort a számról. És hát Dávid..na igen. Természetesen nem vártam hogy részegen lesmárol és nem akar elengedni de szerintem belőle így jött ki a feszültség az elmúlt évek miatt. Megígértem a többieknek hogy elmesélem mi történt 4 évvel ezelőtt, ezért reggel amikor felkeltem elkezdtem visszapörgetni a fejemben az eseményeket egészen 4 évre visszamenőlegesen. Nem sikerült. A fejem tele volt mindennel, és képtelen voltam gondolkodni. Ki kellett szellőztetnem, sürgősen. Felkaptam a bemelegítő ruhámat, bedugtam a fülembe a fülesemet és elmentem egy kicsit sétálni a kellemes szeptemberi időjárásba. A nap épphogy sütött, a szél pedig kellemesen simogatta a bőrömet. Üvöltött a Wild Wild Horses-tól az Ordinary life és a pulzusom minden lendületnél az egekig ugrott. Pörgött az agyam és próbáltam feleleveníteni a múltban történteket. Homályosan emlékszem mi hogy volt, de ha az életemen múlt volna se tudtam volna tisztán visszaemlékezni a részletekre. 

~~~

Egy órát voltam távol. Kitisztult fejjel értem haza és nagyjából elő tudtam rukkolni a többieknek a sztorival. Lezuhanyoztam, átöltöztem és átmentem Kriszékhez ahol már mindenki ott volt. Persze..vasárnap mi mással töltenénk az időnket?

Barbi és Klau a gép előtt ültek és éppen egy új kajálda weboldalát böngészték. 

- Sziasztok! - ordítottam, mert a zene szokás szerint bömbölt.

Erre mindenki felkapta fejét és intett egyet. 

Cam ellépett a mikrofon elől és egyenesen felém indult. Ott bujkált egy kis félmosoly a száján de próbált olyan maradni mint mindig: laza, menő, határozott, céltudatos és olyan Cam-es.

Most valahogyan mégis olyan más volt. A szeme mintha szomorú lett volna.

A szívem felugrott a torkomba és mosoly terült szét az arcomon.

Cam odaért, és megölelt majd megpuszilta a nyakamat. A hideg szélsebesen futott végig a testemen és szorosabban öleltem.

- Na jólvan gerlicéim gyertek üljünk le dumálni. - üvöltött nekünk Pisti.

Cam is meg én is ezt csak egy mosollyal nyugtáztuk és odamentünk a szőnyeghez.

- Iza, arra gondoltam elmehetnénk valamerre. Mondjuk moziba. - mondta Ati miközben próbált a leglazábban elhelyezkedni a szőnyegen. Erre mindenki felnevetett én meg csak ránéztem Atira és megráztam a fejem, jelezve neki az elutasításomat. 

- Nem baj. Mondasz te még igent úgy is.

Vigyorogva leültem Cam mellé a szőnyegre, mire mindenki kérdőn nézett felém.

- Most mi van? Mit néztek? - kérdeztem 

- Azért jöttünk főleg mert állítólag van valami amire mindannyian nagyon kíváncsiak vagyunk veled kapcsolatban. Szóval? Ki ez a Dávid? - lökte oda nekem Pisti.

- Na jó várjatok. Ez elég bonyolult mivel nem ma történt és elég megrázó élmény volt. Nagy nehezen fel tudtam eleveníteni de még mindig nem tiszta.

- Nem baj mondjad már Iza már nagyon kíváncsi vagyok. - türelmetlenkedett Barbi.

- Oké..Szóval: 4 évvel ezelőtt Egerben volt egy zenei fesztivál ahol az iskolánk fellépett egy musicallel. Ott találkoztam Dáviddal. Az egész csupán 3 nap volt viszont olyan volt mintha egy évig lettünk volna ott. Miután felléptünk a csoporttal Dávid megszólított és elkezdtünk beszélgetni. Egész nap együtt mászkáltunk, és hülyéskedtünk. Ő a családjával és a rokonaival érkezett oda, mintegy kiruccanásképpen. Reggeltől estig együtt lógtunk mivel a kísérőtanárunk megengedte az egész napos csatangolást. Estére aztán az egyik közeli szállodában szálltunk meg. Másnap reggel korán elindultunk hogy mindenféle programban részt tudjunk venni. És akkor láttam meg Dávidot ahogyan éppen rakják befelé egy mentőhelikopterbe. Odaszaladtam a szüleihez akik sokkos állapotban és tele zúzódásokkal álltak és nézték ahogyan a fiúkat éppen viszi el a mentő. Megkérdeztem mi történt mire az anyukája elkezdett sírni. Az ezt megelőző napon találkoztam egyébként velük is és nagyon szimpatikusnak tűntek. Az apukája odafordult hozzám és elmesélte hogy tűz ütött ki a lakókocsijukban amivel jöttek és Dávid életveszélyes állapotba került mivel kimentette a kisöccsét a tűzből. A kisfiú csak könnyebb sérüléseket szenvedett de Dávidhoz mentőhelikoptert kellett hívni hogy minél hamarabb eljuttassák egy kórházba. Én ezt akkor 14 évesen nagyon nehezen tudtam feldolgozni és egyből  elsírtam magam. Dávid akkor volt 17 éves és még előtte állt az élet. Onnantól kezdve minden este erről a jelenetről álmodtam és imádkoztam hogy maradjon életben. Megpróbáltam megtalálni őt a közösségi oldalakon de elfelejtettem a vezeték nevét és egy idő után feladtam a keresést. Sokáig emésztettem magam a történteken de ahogy teltek az évek a feledés homályába veszett. Egészen tegnapig.

Hát nagyjából ennyi.

Mindenki elgondolkodva nézett.

- Szóval akkor ő nem a csávód? - kérdezte Ati

- NEM! Jesszus, dehogy. Ati ez abszurd. Miért lenne?

- Mert tegnap lekapott.

- Mert részeg volt.

- Ja akkor értem. 

- Amúgy se tetszik. És egyébként meg 3 évvel idősebb mint én. Mármint ezzel nincs baj mert hát kit érdekel hogy idősebb csak na. Nem az én esetem.

- Akkor ki a te eseted? - fordult felém Cam.

- Szerintem eltértünk a témától. 

- Mi a baj Iza? Nagyon vörös lettél. - poénkodott tovább Cam

- Jaj, na nemár. Tereljük a témát.

- Ahogy akarod.

Babi és Klau vigyorogva hallgatták a beszélgetésünket.

- Tudunk beszélni négyszemközt? - kérdezte Cam

- Persze.

Kimentünk a teraszra és leültünk a padra.

- El akarok neked mondani valamit. Eddig még kétes volt az esélye hogy erre sor kerül de sajnos most már 100%.

- Megijesztesz Cam. Miről van szó?

Látszólag feszengve érezte magát mert amikor rám nézett egyből elkapta a tekintetét és  a távolba meredt.

- El kell mennem.

- Hova? - döbbentem le

- Anya meg apa úgy döntöttek hogy elköltözünk.

- Micsoda???

- Próbáltam velük megbeszélni hogy hadd maradhassak itt, hiszen nemsokára nagykorú vagyok és simán lakhatok egyedül de erről hallani se akartak.

- Ez komoly? Elmész? És mikor?

- Holnap

- Holnap ?????- pattantam fel hirtelen és éreztem ahogyan a szememben gyűlnek a könnyek.

- Iza, kérlek ne haragudj.

Kifújtam a levegőt és lassan visszaültem a padra majd halványan Camre mosolyogtam.

- Miért haragudnék? Nem te tehetsz róla. Csak sajnálom.

- Hidd el én is sajnálom. Nem akarlak titeket itt hagyni de sajnos mennem kell.

- És hova költöztök?

- Londonba.

- Londonba?? Azt hittem legalább Magyarországon maradtok. Na de London...

- Hát igen.. Iza..

- Igen?

- Nem kéne beszélnünk többet.

- Micsoda? Ezt hogy érted?

- Úgy ahogy mondom. Ne haragudj meg emiatt rám de csak rossz lenne mindkettőnknek.

- Nem Cam... Nem lenne rossz. Azt hittem legalább néha beszélhetnénk Skype-on vagy valami.

- Igen de így nehéz lesz tőled elszakadnom.

- Ezt hogy érted?

Ekkor Cam magához húzott és megcsókolt. A kezével a hajamba túrt a másikkal pedig a derekamat fogta át. Nem tudom hogy miért voltam boldog ebben a szomorú pillanatban hiszen ez a csók egyértelműen a búcsú jelképe volt, de nem tudtam másra gondolni. A szívem vadul kalapált, a pulzusom pedig az egekbe szökött. Éreztem ahogyan az adrenalin szétárad a testemben. Cam ekkor a homlokát a homlokomhoz támasztotta és szomorúan rám mosolygott. 

- Vigyázz magadra Iza. Remélem nem felejtesz el és még látjuk egymást.
Eddig bírtam. Elkezdtem zokogni és Cam vállára borultam. Próbáltam minél közelebb kerülni hozzá és az illatát magamba szívni hogy örökre érezzem. Természetesen ez lehetetlen, de egy próbát megér, nem?
- Ca-am..Nagy-o-o-n fogsz hiá-ányozni.. - hüppögtem bele a vállába.
- Te is nekem..nagyon. Tudod már az első nap amikor megjelentél itt azt gondoltam hogy különleges lány vagy akire megérne várni egy életen át, de nem hittem hogy ilyen kevés ideig lehetek veled. 
Cam sóhajtott egyet, majd megölelt. 
- Lehet hogy kínszenvedés lesz, de talán mégsem olyan rossz ötlet ez a Skype dolog...Nem akarlak elveszíteni.
- Akkor fogunk beszélni? - töröltem le a szememet.
- Természetesen - simította meg az arcomat mosolyogva.

Az órák csak repültek, sajnos jobban mint bármikor. Egész nap Cam közelében voltam és minden egyes percben a sírógörcs kerülgetett. Néha odajött és adott egy puszit vagy megölelt amikor senki se látta, de ettől csak még rosszabbul lettem. Aztán eljött az este és egyben a búcsú is. Mindenki elköszönt Cam-től, majd szép lassan hazaszállingóztak. 
- Át tudsz jönni egy  kicsit? Anyáék szeretnének tőled elköszönni. - szólalt meg Cam amikor kimentünk a kapun.
- Persze, szívesen. - mosolyogtam rá.

Amikor megláttam a házuk előtt álló teherautót egy kellemetlen görcs költözött a gyomromba és torkomba, majd könnyek szöktek a szemembe. Erőt vettem magamon és beléptem a házba ahol Cam anyukája éppen egy dobozba pakolt össze pár konyhai cuccot, az apukája pedig a laptop előtt ülve telefonált. Mikor megláttak mindketten elmosolyodtak majd odajöttek köszönni.
- Szia drágám, örülök hogy eljöttél. - mosolygott rám Dóri, majd megölelt.
- Én örülök hogy hívtatok. Sajnálom, hogy elmentek.
- Mi is hidd el de sajnos muszáj. Sodródunk az árral, és továbbállunk.
- Remélem tetszeni fog London. 
- Biztos nagyon szép lesz. Szerencsére Cam is jól beszéli az angolt meg mi is, így ezzel legalább nem lesz baj.
- Igen ez fontos. - kuncogtam Dórival.

Lassacskán eljött a végső búcsú ideje és készülődtem haza.

- Hazaviszlek. - állt fel Cam az asztaltól.
- Rendben.

Elköszöntem a szüleitől, sok szerencsét kívántam, majd Cammel hazafelé vettük az irányt.
A házunknál aztán nem bírtam tovább és elbőgtem magam.
- Hé hé Iza..na..ne sírj már. Nem lesz semmi baj. Majd skype-olunk, meg írunk egymásnak.
- De az nem olyan mintha délutánonként Kriszéknél bandáznánk és aztán hazakísérnél, majd másnap ugyan ezt tennénk. 
- Semmi sem lesz már ugyan olyan mint eddig de valahogyan megoldjuk. Mindenesetre nekem már indulnom kell mert reggel korán indulunk.
- Rendben.. de ha odaértetek azonnal írj.
- Inkább felhívlak, ha nem baj.
- Nem, persze. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. Vigyázz magadra nagyon.
- Te is Cam.

Ekkor Cam odahajolt hozzám és gyengédek megcsókolt. Beletúrtam a hajába és próbáltam ezt a végső pillanatot magamba szívni. Nem tudom hány perc telhetett el, de túl hamar véget ért. Kiszálltam a kocsiból, és bementem a házba. Fent a szobámba bebújtam az ágyba és összekuporodva sírdogáltam ameddig el nem nyomott az álom.

13. Rész -Csak veled és senki mással-

2015. Szeptember 5. ( Szombat )

Tegnap este amikor haza értünk, anya már készült a csajos filmezős estére. Bepocoltunk a kanapéra, ölünkben egy rakás kajával és innivalóval, majd kezdetét vette a filmezős este. Anya és apa estére elmentek otthonról, ezzel is nyerve egy kis nyugalmat maguknak meg persze nekünk is, a húgom pedig egy új osztálytársánál aludt. Szóval a ház a miénk volt. Filmeztünk, nevettünk, tökéletes volt minden.

Reggel 11-kor keltünk fel a későn fekvés miatt. Anyáék már hazaértek de el is mentek itthonról dolgozni, a húgom meg majd délután jön haza valamikor. Egyszóval, a ház megint a miénk. Mikor ez tudatosult mindannyiunkban elszabadult a pokol. Bömbölt a zene miközben próbáltunk összeütni valami reggelit, és ezt tetőzte még hozzá a fantasztikus tánctudásunk is. A végeredmény pedig nem is lett annyira rossz. Megreggeliztünk, és közben eldöntöttük, hogy ma elmegyünk bulizni egy jót.
- A fiúkat nem kéne hívni magunkkal? - kérdezte Klau
- Minek? Csak a nyakunkon lennének egész este és úgy is mindig oda mennénk ahova ők akarnak.- fakadt ki Barbi
- Ahh jogos, akkor nem.
- És hova szeretnétek menni? - kérdeztem
- Hát én ilyen bulizós helyre nem akarok..-mondta Klau húzott szájjal
- Úgy érted diszkóba? - nevettem fel
- Akkor az. Én nem járok diszkóba. - nevetett.
- Oké, akkor ötlet?
- Hát..- szólalt meg Barbi. - Lesz egy házibuli nem messze innen. A sulinkból rendezi egy végzős srác és az mehet aki csak akar.
- Oké akkor meg van beszélve! Oda megyünk.

A délután folyamán minden lehetséges ruhadarabot felpróbáltam, de nem volt hiába mert végül megleltem a számomra tökéleteset.

Fél 7 fele megjelent nálam Barbi és Klau, mivel addig ők is hazamentek pénzt kérni, átöltözni stb, viszont elkészülni együtt készültünk el. Ez szerintem ilyen csajos dolog.
- Hűha Iza de jó a ruhád. - jött oda hozzám tágra nyílt szemmel Barbi, majd Klau is bólogatva helyeselt.
- Köszönöm, de a tiétek is szuper.
Barbi egy pink ruhát vett fel (mi mást?!), Klau pedig egy sötétzöld testhez simulósat.
Nyolc óra környékén már mind a 3-an készen álltunk elindulni. Azért is öltöztünk ki így mert állítólag Kevinnél (végzős házigazda) mindig "elvárás", hogy az emberek jól öltözöttek legyenek, bár szerintem ez baromság. Nem mindegy ki mibe megy?! Na mindegy is. Nem akarok se én, sem pedig a csajok kilógni azért, mert nem értünk egyet a társadalommal.

~~~

Amikor megérkeztünk csak egy óriási palotára lettem figyelmes. Láttam már korábban is amikor reggelente mentem suliba, de nem gondoltam volna, hogy egyszer ide fogok jönni. Kiszálltunk a kocsiból és odasétáltunk a bejárathoz, ahol egy két méter magas ember állt.

- Jó estét fiatalok. Kérlek fáradjatok beljebb. 

- Köszönjük

A ház előtt egy óriási udvar volt és úgy nézett ki mint azokban a tipikus amerikai filmekben a luxusvillák. Tátott szájjal sétáltunk befelé és szinte el sem hittük hogy itt vagyunk. A bejárat egy óriási ajtóhoz vezetett. Ha eddig csodálkoztunk, akkor most szó szerint  leesett az állunk a látványtól. Bentről még álomszerűbb volt a ház. 

- Sziasztok.- jött oda hozzánk egy magas srác - Kevin vagyok, a házigazda.

- Szia Kevin - lépett oda hozzá Barbi és megölelte, mire a fiú mosolyogva viszonozta. - Bemutatom a barátnőimet. Ő itt Klau, ő egy másik iskolába jár de azért gondolom nem baj hogy elhoztam.

- Nem persze hogy nem. 

- Akkor jó. Ja igen! Ő pedig Iza. Most jött át a mi sulinkba.

- Szia Iza. Még nem is láttalak. - mosolygott rám a srác.

- Hát nem nagyon ismerek senkit a suliba még, ezért a szünetek nagy részét a teremben töltöm.

- Értem. Hát akkor itt az ideje megismerkedned mindenkivel ugyanis a suli nagy része itt van.

- Nem hiszem hogy meg tudok jegyezni ennyi embert de igyekszem.

Így hát elindultunk körbenézni as házban. Millió ember lófrált mindenfelé és senkit nem ismertem. Ellenben Barbi  minden második emberrel leállt beszélgetni. Múltkor említette Márk hogy a társaságot amelybe bekerültem mindenki ismeri, de nem hittem volna hogy ennyire népszerűek. Még Klau is ismer egy csomó embert a mi sulinkból, bár lehet hogy fordítva helyesebb mivel inkább az emberek jöttek oda hozzá és nem ő hozzájuk. Már lehetett vagy fél 10 és még mindig nem jártuk be a házat. Hirtelen egy ismerős arcot pillantottam meg a tömegben, és gyorsan odamentem hozzá.
- Márk! Szia! - ordítottam túl a zenét.
- Szia Iza, hát te mit keresel itt?
- Barbi hívott és eljöttem.
- Jól tetted örülök hogy itt vagy. - mosolygott rám, majd megölelt.
- Én is örülök.

Márkkal elmentünk táncolni, és hihetetlenül jól éreztem magamat. Aztán hirtelen feltűnt Cam.
Pistivel, Atival, és Krisszel volt. Szerencsére nem vett észre, mert én közbe eltűntem a nagy tömegbe.
Váratlanul egy kéz ragadott meg és húzott magával. Hátranéztem és láttam hogy egy fekete hajú srác próbál kihúzni a tömegből. Amikor sikerült kijutnunk végre kaptam levegőt.
- Jól vagy? -kérdezte a srác
- Eddig is jól voltam. Miért rángattál ki onnan? - fakadtam ki.
- Ne haragudj de nagyon sok ember volt ott és nem akartam megkockáztatni hogy bajod esik.
- De hát nem is ismersz. Akkor meg miért aggódtál volna?
- Szóval nem ismersz meg?
- Miért kellene felismerjelek? Sosem láttalak. Vagyis.. Jó nagyon ismerős vagy de nem tudom honnan.
- Emlékszel 4 éve arra a zenei fesztiválra Egerben?
- Persze, az iskolánk fellépett.
- Na látod. Most nézz rám és emlékezz.
Belenéztem a fiú szemébe, és akkor rájöttem.
- Úristen! - ordítottam fel. - Dávid !!!!
Sikítva a nyakába ugrottam és úgy öleltem magamhoz ahogyan csak az erőm engedte.
- Iza úgy örülök hogy jól vagy. Azt hittem sosem látlak már.
- El sem hiszem hogy itt vagy. Mi történt veled? Mesélj el mindent részletesen.
- Jó ígérem mindent elmondok majd de most bulizzunk. Pesten laksz ?
- Igen nemrégen költöztünk ide. Te?
- Én Szentendrén lakok, itt van nem messze, csak Kevinhez jöttem fel. De akármikor át tudok jönni ide.
- Ennek örülök. Na gyere bemutatom a barátaimat.
- Rendben.
Dávid követett engem és odamentünk Barbiékhoz.
- Csajok be szeretném mutatni nektek egy régi ismerősömet. Ő itt Dávid.
- Dávid, ők itt Barbi, - mutattam a szöszire - és Klau. - mutattam a vörösre.
- Nagyon örülök csajok.
- Mi is úgy szint! - válaszolt Klau mindkettőjük helyett.
Egy szempillantás alatt feltűnt mellettünk Cam is és a többiek. A fiúk illedelmesen bemutatkoztak egymásnak aztán Dávid félrehívott.
- Iza nekem most mennem kell Kevinhez mert segítenem kell neki. Nem biztos hogy összefutunk még, de azért a számodat megadhatnád, és akkor majd csörgök ha erre járok.
- Oké rendben de minél előbb mert nagyon kíváncsi vagyok hogy mi történt veled.
Dávid bólintott majd telefonszámot cseréltünk. Én visszamentem a többiekhez, ő pedig eltűnt a tömegben.
- Ki ez a gyerek? - kérdezte Pisti Felhúzott szemöldökkel
- Egy régi ismerősöm. Nem akarok most ebbe belemenni.
- De ugye ő nem fogja betörni a fejedet? - röhögött fel Ati, mire Cam oldalba vágta.
- Nem, dehogyis. Ő nem olyan tényleg. Örül hogy életben van.
- Te miről beszélsz? - fordult felém Cam.
- Semmiről. Mondtam már hogy hanyagoljuk a témát. Ez nem publikus.
- Rendben, ettől függetlenül viszont beszélhetnénk?

Bólintottam a fejemmel, mire Cam kézen fogott és elkezdett kifele húzni a tömegen keresztül az udvarra. Az egész csak fél perc lehetett nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Kiértünk az udvarra, majd elsétáltunk egy nagy szabad terület felé. Leültünk egy szép kis padra, ahonnan már alig lehetett látni a házat.
- Iza.. - törte meg a csendet Cam.
- Igen? - fordultam felé
- Úgy láttam sokat jelent neked az a fiú.
- Igen ez így van.
- Értem..

Ezután nem mondtam semmit mert a gondolataim elkalandoztak.
Ezért hozott ide? Csak ezért? És ennyiért?

- Ne vedd tolakodásnak, de mi volt köztetek? - szólalt meg hirtelen Cam.
- Semmi. Miért?
- Akkor meg miért ölelgetted és miért mondtad hogy fontos neked?
- Cam állj már le. Mi bajod van? Találkoztam egy régi ismerősömmel és ennyi. Miért vagy ennyire kiakadva?
- Azért mert az a srác pont úgy nézett rád mint a kis osztálytársad.
- Most már tényleg nem értelek.
- Hogy is hívják?? Márk! Na ő. Ez a Dávid vagy ki pont úgy nézett rád mint ő.
- Cam.. Márk is és Dávid is csak a barátaim. Lehet hogy Dávidot jobban szeretem de ez csak átmeneti állapot. Csak meglepődtem hogy itt van. De ettől függetlenül még nem vagyok belé szerelmes.
- Értem. Szóval nem szereted?
- Persze hogy nem.
- Akkor Márkot se?
- Nem! Őt se. De nem értem mire ez a felhajtás.
- Semmire. Menjünk vissza.
- Menjünk.
Visszasétáltunk a házba, de a többiek már nem voltak ott ahol eddig álltunk, így hát elindultunk őket megkeresni. Cam végig fogta a kezemet, én meg halványan mosolyogtam magamban.
Hiszen Cam féltékeny volt az előbb nagyon.

Fél óra elteltével még mindig  nem találtuk őket. A tömegből kiszúrtam Dávidot. Oda hajoltam Camhez hogy hallja amit mondok.
- Ott van Dávid. Kérdezzük meg hogy nem-e látta a többieket.
Igazából nem érdekelnek a többiek. Olyan finom illata van Camnek.
Cam bólintott majd ismét megfogta a kezemet, de ezúttal rákulcsolta az övére. Hatalmasat dobbant a szívem, holott tudtam hogy ez nem jelent neki semmit. Valahol mélyen viszont reménykedtem hogy mégis, hiszen amiket kint mondott egyértelmű jelei annak hogy féltékeny. Ennek ellenére még nem volt velem őszinte az érzéseivel kapcsolatban. Folyamatosan ingadozok. Egyszer boldog, aztán meg szomorú vagyok miatta.
Odaértünk Dávidhoz aki már egy kicsit szétcsapta magát. A szeme csillogott az alkoholtól és éppen egy lánnyal táncolt. Amikor meglátott abbahagyta a táncolást és odajött hozzám.
Felkapott az ölébe és elkezdett szorongatni. Nem tudom miért de nem lepődtem meg, sőt egészen viccesnek találtam. Viszont az már nem volt az amikor éreztem, hogy tömény alkoholos lehelet közeledik a szám felé. Dávid rátapasztotta a száját az enyémre és nem engedte, hogy elvegyem onnan. A kezemmel elkezdtem ütni a vállát és próbáltam ellökni magamtól de nem volt hozzá elég erőm. Valószínűleg Cam nem volt a közelembe mert nem hiszem hogy hagyta volna ezt. És jól sejtettem. Fél szemmel láttam ahogyan Cam löki félre az embereket és jön felém. Elkapta Dávid karját mire ő hanyatt esett. Annyira be volt rúgva hogy fel se bírt állni a földről. Cam odajött hozzám.
- Jól vagy? - kérdezte kétségbeesett arccal.
- Hol voltál? Miért hagytál itt? - fakadtam ki, mire Cam magához húzott és szorosan megölelt.
- Ne haragudj.. Csak.. Nem tudom. Amikor megláttam hogy Dávid felvesz az ölébe úgy gondoltam hogy ez kell neked. Hogy ő kell, és kint amikor rákérdeztem csak nem mondtál igazat. Sajnálom. Többet nem hagylak magadra. Ígérem.
Már nem voltam mérges. Az illata..A hangja..A jelenléte. Megnyugtatott.
Felnéztem Camre, mire ő mosolygott egyet és nyomott egy puszit a homlokomra. A hasamba a pillangók tomboltak és semmiképpen sem akartak lenyugodni.
Kézen fogva sétáltunk a házban és folyamatosan összemosolyogtunk. Annyira jó volt vele lenni.


Végre megpillantottuk Barbiékat a tömegben és odamentünk hozzájuk. Már látszott rajtuk, hogy ittak. Ezt onnan is lehetett tudni, hogy Klau is és Barbi is a nyakamba ugrottak. Eközben viszont én folyamatosan csak Camen agyaltam.
Hirtelen oldalra pillantottam és láttam hogy egy szőke csajszi lóg a nyakában. De nem az unokatestvére volt az. Csak álltam ott mint egy szobor és néztem őket.
Cam ekkor kiszabadult a lány karjából és elkezdett vele üvölteni, mire a lány arcon vágta és elment. Ekkor Cam vigyorogva felém fordult és csak megrántotta a vállát.
- Miért ütött meg az a lány? - kérdeztem
- Mert a volt barátnőm.

És ettől a szótól teljesen kibuktam. Nem tudom miért de nem nyugtatott meg az hogy már nem a barátnője hiszen az előbb ott lógott a nyakába.

- Szóval a volt barátnőd?
- Igen. Szétmentünk, de nem bírja elfogadni.
- Te dobtad ki?
- Igen, miattad.
- Miattam??
Teljesen lesokkolva álltam Cam előtt, mire ő csak bólintott. 
- Ezt nem értem. Hogy érted hogy miattam?
- Első nap amikor megjelentél Krisznél azonnal tudtam hogy rossz emberrel vagyok együtt. Direkt nem jelöltelek be sehol mert nem akartam hogy lásd hogy kapcsolatba vagyok. Másnap találkoztam Bettivel és szakítottam vele.
- És mit mondott?
- Kérdezte, hogy miért csinálom ezt, és hogy ki miatt dobom ki.
- És erre te?
- Erre én mondtam hogy mással akarok lenni.
- És ő ekkor mit csinált?
- Elment

Egy percig még szótlanul álltam, de aztán erőt vettem magamon és megkérdeztem.

- És kivel akarsz lenni?
- Csak veled és senki mással.

12.Rész -Váratlan fordulat-

2015. Szeptember 4. ( péntek )

Kisírt karikás szemmel ébredtem fel.
Amikor a tükör elé álltam rendesen megijedtem. Próbáltam valamelyest jobb fejet csinálni magamnak, de a helyzet menthetetlen volt. Nulla életkedvvel indultam el a suliba. Anya elvitt, így nem kellett senkit sem megkérni hogy dobjon el. Barbi tegnap elmondhatta Klaunak hogy mi történt mert miután hazaértem folyamatosan kaptam az üzeneteket. Erőm viszont nem volt rájuk reagálni. Mondtam anyának, hogy ha bárki keresne, nem akarom látni és mondja azt hogy alszok. Késő délután kaptam üzenetet Pistitől hogy volt nálunk, de anya elküldte. Nem reagáltam rá. Nem volt erőm. Teljesen összetörtem. Ez az egész Bencés dolog, Cam meg az a csaj... Folyamatosan az agyamba van a kép ahogyan átkarolja. Nem úgy karolta át mint egy havert, hanem úgy mint egy barátnőt. Egyszóval lelkiekben megszűntem létezni, és csak a testem hajlandó iskolába menni.
Felbaktattam a terembe és letettem magamat a hátsó padba. Utánam nem sokkal Márk is megérkezett.
- Szia Iza. Hogy vagy?
- Szia. Hát nem túl jól.
- Valahogyan gondoltam. Rá van írva az arcodra, hogy teljesen kész vagy idegileg.
- Teljesen.
Levettem a kabátomat, mire Márkból olyan nevetés tört ki, amilyet még isten nem hallott. Hirtelen lenéztem a pólómra, és megértettem hogy min röhög ennyire.
Reggel annyira siettem hogy elfelejtettem átvenni a pólómat és a malac mintás pizsama felsőmbe jöttem el. Itt már én sem bírtam. Kitört belőlem a nevetés és ahogyan Márkra néztem elmúlt minden fájdalmam. Őszintén és jóízűen nevettem.
Ezzel elvoltunk egy darabig. Amint abbahagytuk a nevetést egymásra néztünk és megint kitört belőlünk.

Első óránk matek volt. Elkezdtük azokat a szép kis egyenleteket. Óra végére ismét kikészültem, de most már nem depressziós értelemben, hanem szimplán a matek miatt.
Szünetben találkoztam Barbival a folyosón.
- Szia Iza. Jobban vagy? - ölelt át barátságosan a barátnőm.
- Szia. Igen mondhatjuk. Eléggé el voltam kenődve, meg azért még most is, de Márk feldobott. Szerencsére.
- Márk? - kerekedett el a szeme
- Aha. Osztálytársam, nagyon jó fej.
- Ja, jó. Azt hittem már bepasiztál.
- Dehogyis. Nem fogok az első helyes fiúval járni. (bár Cam kivétel lenne) Na de nekem mennem kell mert ének lesz.
- Okés. Puszi Iza, vigyázz magadra.
- Puszi Barbi, te is.
Bevártam Márkot a teremnél mert közben leszaladt a büfébe nekem meg magának csokiért.
- Megjöttem. Nem tudom melyik csokit szereted ezért hoztam párat. Remélem jó lesz valamelyik.
- Nem kellett volna az egész büfét felvásárolnod. Én az összes csokit szeretem.
Márk felnevetett, majd bementünk a terembe. A mai ének órán népdalokat énekeltünk. Bevallom őszintén nekem nem a kedvenceim dehát ha egyszer ezt kellett csinálni nincs mit tenni. Annyira hamar elrepült az óra hogy észre sem vettem és már csengettek is. Harmadik óránk angol volt. Érdekesebbnél érdekesebb szabályokat tanultunk meg az angol  nyelvtanról. (Remélem a cinizmus kivehető volt...) Angol után szolfézs következett, amin végig csak kottáztunk. Egyszer el is aludtam közbe, Márknak úgy kellett felkeltenie. Utolsó előtti óránk tánc volt, amin természetesen táncoltunk. Vagyis a többiek táncoltak, én nem, mivel a lábam még fáj és ezáltal a kispadra szorulok. 6. óránk osztályfőnöki volt. Az ofő beszámolt a heti tudnivalókról mik történtek bla bla bla. Leszidott egy-két embert aztán le voltunk tudva. Óra közben jött egy sms-em. Pisti írt és azt kérdezte nem-e megyek ma Kriszékhez. Gondolkodás nélkül rávágtam hogy megyek, hiszen nagyon régen láttam már Kriszt is meg a többiekkel is alig voltam. Ezalatt a Márkkal eltöltött nap alatt jöttem rá, hogy igazából a semmiért siránkozok hiszen ha Camnek barátnője van akkor legyen vele boldog. Nekem semmi jogom sincsen ebbe beleszólni. Hát igen...ezt az agyam szépen eldöntötte, már csak a szívemnek kell elmagyaráznom. Meg amúgy is. PÉNTEK VAN!!! Ilyenkor nem szabad otthon ülni és sírni azért mert a srác akit szeretsz nem is érdeklődik irántad. Menni kell és szórakozni. És én is ezt fogom tenni, pláne hogy ma ott alszik nálunk Barbi meg Klau. Mindezt már csak anyuéknak kell felvázolnom és rendben is vagyok. Osztály főnöki óra vége fele Márkkal csináltunk pár 'végeazelsőhétnek' képet és egyből fel is raktuk.

Hát igen...Értelmesek vagyunk nagyon. Ez a képen is nagyon jól látszik (mármint nem látszik).

Miután kicsöngettek óráról kimentünk a suli elé és rágyújtottunk. Hamarosan csatlakozott hozzánk Barbi is. 

- Sziasztok!- jött oda a szöszi ugrálva

- Szia Barbi mizu?

- Nincsen semmi alig várom már az 5 órát. Ugye mondta Pisti hogy ma 5-re gyere Kriszhez?

- Persze, kaptam sms-t. Csak előtte még haza kell ugranom. Lepakolom a cuccaimat, átöltözök és megyek. Addig legalább te is haza tudsz ugrani a cuccaidért amiket hozol hozzánk, meg majd Klaunak is szólni kéne hogy el ne felejtse.

- Jó okés akkor most írok neki egy sms-t hogy rakjon el mindent. 

- Oké, én meg akkor megyek mert sose készülünk így el.

- Iza nem baj ha nem viszlek haza? Nagyon sokfelé kell mennem. Klau ki van kapcsolva nem megy át neki az üzenet szóval még leugrok hozzá is. Ugye nincs harag?

- Nincs persze. Menj csak csajszi majd találkozunk 5-kor Kriszéknél.

- Oké puszi!

- Szia!

Barbi beszállt a kocsijába és elhajtott, én meg nem tudtam hogy hazamenni.

- Annyira látványosan szenvedsz hogy az már szinte fáj. Vigyelek haza? - röhögött Márk a kocsi mellett állva.

- Igen az most nagyon jól jönne.

- Okés akkor induljunk.

Beszálltunk  a kocsiba és elindultunk haza. Az út nem volt hosszabb 10 percnél, és az egészet végig röhögtük olyan apróságokon amiken az átlag ember még csak az arcizmát se rándítja meg, dehát mi ilyenek vagyunk. Megállt a házunk előtt, én meg kiszálltam.

- Nem akarsz bejönni? - kérdeztem 

- Nem zavarok? Azt hittem készülnöd kell.

- Dehogy zavarsz. Csak átöltözök, összedobom a szobát egy kicsit és kész is vagyok. 

- Akkor jó. Menjünk.

Felmentünk a szobába. Én elmentem átöltözni, Márk pedig addig megvárt a szobában. Felvettem egy fekete bőr nadrágot egy pink toppal és tádááá. Mikor visszamentem a szobába Márk felnézett.

- Hűű azt a ku..-harapta el a végét. - Úgy értem nagyon jól nézel ki.

- Ahh köszi, sajnos csak ezt találtam. Valószínüleg minden mosásban van. 

- Nekem nem baj. - nevetett fel Márk mire én is felnevettem és belevertem egyet a vállába.

- Azt gondoltam.

Gyorsan összedobtam a cuccaimat amiket vinni akarok, átpakoltam egy másik táskába és kész is voltam. Háromnegyed 5-ig Márkkal a nappaliban filmeztünk. Fogalmam sincs hogy mi volt a címe a filmnek, de még amikor kikapcsoltam a tévét akkor se lett vége pedig már vagy 2 és fél órája tuti ment. Márk felajánlotta, hogy elvisz Kriszékhez, és így nem kell sétálnom. Nem mintha akkora nagy távolság lenne, de na. Szerintem csak kíváncsi volt hogy hol lakik Krisz és hogy hol szoktak lógni.

Beszálltunk az autóba és elindultunk. Kemény 2-3 perc alatt ott is voltunk mert még egy zene se tudott lemenni. Kiszálltam a kocsiból, elköszöntem Márktól és megköszöntem neki hogy elhozott majd bementem.

A zene bömbölt. Ha jól hallottam éppen a Chalk Outline ment az én drága kedvenc együttesemtől. Amikor Barbi meglátott azonnal odaszaladt és a nyakamba ugrott, majd mikor Klau is kiszúrt ugyan ezt tette. Miután kiugráltuk magunkat oda mentem Pistihez.
- Csá raszti - vigyorogtam rá olyan idétlenül ahogy csak tudtam. Erre Pisti felnevetett és megölelt.
- Csá hercegnő. Mizu?
- Nincsen semmi. Kicsit szomjas vagyok, megyek iszok valamit utána meg majd dumálunk.
- Oké.

Miközben mentem a konyha felé összefutottam Krisszel aki követte Pisti példáját és ő is megölelgetett. Beszéltem vele néhány szót aztán mentem tovább...egészen addig ameddig bele nem botlottam egy újabb emberbe. Ati is úgy szint megölelt mint mindenki. Vele is leálltam beszélgetni. Természetesen elhívott moziba, én pedig nemet mondtam. Ez lassan rituálé lesz.
- Nembaj Iza. Egyszer úgy is igent mondasz. - hagyott ott ezzel a mondattal Ati. Hát jó.
Végre elértem a konyháig ahol...na neeeee...Cam állt. Pont rá nem vagyok kíváncsi. Vagyis igazából mindig kíváncsi vagyok rá, csak a büszkeségem többet ér ennél.
- Szia Iza. Hát te? - kérdezte Cam meglepett fejjel, majd lerakta a kezéből a poharat.
- Szia Cam. Krisz szólt hogy jöjjek. Remélem nem zavarlak. - mosolyogtam rá ártatlanul. Láttam ahogy az arca eltorzul és ideges lesz, amitől még jobban mosolyogtam.ű
- Mi a fene bajod van neked Iza? - mordult rám a semmiből.
- Nekem ? Az égvilágon semmi.
Végig higgadtan és kimérten beszéltem hozzá. Persze az hozzátartozik hogy belül korántsem voltam nyugodt. Szokás szerint röpködtek a pillangók.
- Látom hogy semmi. Figyelj..Az a lány akivel tegnap voltam...
- Cam! - ordítottam rá, mire abbahagyta a mondat felénél - Nem érdekel hogy ki az a lány. Remélem boldog vagy vele. Engem nem érdekelsz. Maradjunk szigorúan két ember aki köszön a másiknak.
- De én ezt nem akarom - lépett közelebb, majd megfogta a kezemet és rákulcsolta az enyémre. - Én ezt akarom.
Megállt a világ körülöttem. Mintha hirtelen nagyon melegem lett volna és fáztam volna egyszerre. A hasam fel-le liftezett. Éreztem ahogyan Cam közelebb húz magához, majd megölel.
- Nem akarok veled veszekedni - suttogta a fülembe. - Kérlek felejtsük el.
Sóhajtottam egyet mire ő elhúzódott és bele nézett a szemembe.
- Az unokatestvérem. - mondta
- Mi? - zökkentem ki teljesen ebből a romantikus pillanatból. - Miről beszélsz Cam?
- A szőke lány. Akit megöleltem. Ő az unokatestvérem.
Levert a víz és egy idétlen vigyor ült ki a számra. Végigjátszottam a fejembe a jelenetet újra és újra és egyre csak szélesedett a vigyorom. A tudat, hogy az a lány az unokatestvére nagyon megnyugtató.
Már csak egy valamit nem értettem.
- De ha az a lány az unokatestvéred akkor amikor neked álltam hogy menj vissza a kis csajodhoz miért nem mondtad ?
- Azért mert azt akartam hogy egy kicsit forgasd magad rajta hogy ki az a lány.
- Ez csúnya volt. - tettettem sértődöttet, de nem tartott sokáig mert Cam újra magához húzott és szorosan megölelt, majd nyomott egy puszit az arcomra. Tetőtől talpig elpirultam. Ez tuti. Sőt, 100%...

Kimentünk a többiekhez, és zenéltünk egyet. Én Hien-től az Édes kis suttogást énekeltem. A hangulatom meghaladta a legmagasabb fokozatot. Barbi is beszállt a szám negyedétől, majd Klau sem bírta tovább, és ő is velünk énekelt. A végén kaptunk egy nagy tapsot a srácoktól, plusz én egy titkos mosolyt Camtől. Ha 10-es skálán kellene megmondanom mennyire szeretem azt hiszem a válasz 10/100 lenne.
Pár óráig még zenélgettünk, aztán megjött a pizza amit Peti rendelt amikor mi énekeltünk. Szegén ember a vonal másik végén szerintem elképzelni nem tudta hogy mi történhet itt.
Leültünk a szőnyegre és megkajáltunk közbe pedig röhögtünk mindenfélén.
Összességében ennyi történt. Talán még azt lehetne megemlíteni hogy néha amikor Cam eljött mellettem megsimította a karomat vagy a hátamat, meg néha rám mosolygott mikor senki nem látta.
10 óra körül hívott anya hogy lassan menjünk, mert nemsokára kezdődik a Nagyfiúk, és azt a csajokkal meg akarjuk nézni.
Odamentem egyenként mindenkihez, és elköszöntem tőlük. Camnél kicsit szorosabbra sikerült az ölelés és talán egy kicsit meg is szagoltam a finom illatát, de az még belefér.
Kiléptünk az ajtón és indulhatott a csajos este.

11.Rész -Káosz-

2015. Szeptember 3. ( csütörtök  )

Negyed 7 körül kimásztam az ágyból, majd a fürdő szobában készülődtem. Szokásos reggeli smink, és ma kivételesen begöndörítettem a hajamat. Mivel állítólag ma is jó idő lesz, fekete bőrállagú szoknyát vettem fel egy világos kék pántos toppal. Észrevettem hogy már mankó nélkül is tudok járni. Igaz hogy még egy kicsit fáj, de nem vészes. Már nem is bicegek. Mindenesetre, amikor Cam bicebócának hívott az nagyon tetszett, találó volt.
Kocsiba még nem ülök, mert az kockázatos lenne. Összedobtam a cuccaimat és lementem a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, hogy anya elvigyen suliba. Meglepetésemre, egy árva lélek se volt a házba. Találtam egy cetlit az asztalon, amin anya kézírása szerepelt:

,Iza kicsim. Nem tudunk elvinni, mert korán be kellett jönnünk dolgozni. 7-re érted megy Barbi. Puszi, anya.'

Ránéztem az órára és 6:58-at mutatott. Felkaptam a fekete félcipőmet, kézbe fogtam a kulcsomat és a táskámat, majd kiléptem az ajtón, és megvártam Barbit a ház előtt.
Kicsivel 7 után megérkezett, Klauval.
- Szia Barbi, köszönöm hogy elviszel.- szóltam oda a szöszinek, mire ő csak legyintett egyet.- Úristen, Klau te még élsz?- pattantam be visítva a hátsó ülésre.
-Szia Iza. Annyira örülök hogy látlak. Akartam írni hogy csinálhatnánk valamit, de így hogy találkoztunk megbeszélhetjük itt is. 
- Okés, nekem a hétvégén bármikor jó. Elmehetnénk valahová 3-an. Mit szóltok?
- Nekem jó - lelkendezett Barbi
- Nekem is - helyeselt Klau
- Oké, akkor pénteken nálam alszotok, szombaton pedig majd csinálunk valamit.
- Király. 
- Egyébként most hova megyünk?
- Eldobjuk Klaut suliba, mert Pisti nem tudta elvinni. - fordult félig hátra Barbi.
- Pisti ? 
- Ja, Földi. Vele szoktam menni reggel, csak most a héten mindig elaludtam és addigra ő már elindult. -duzzogott Klau.
- Értem. - kuncogtam halkan.

Kb 10 perc elteltével befordultunk egy nagy épület elé, ahol millió diák lófrált. A szememmel végigfutottam az embereken, majd megállapodott egyen. Cam ott állt Pisti mellett. Éppen akkor gyújtott rá, majd miután elrakta a gyújtóját, a fél karjával átkarolt egy szőke hajú lányt. A szívem hirtelen óriásit dobbant, a szám kiszáradt és egyből könnyek szöktek a szemembe. Ez csak egy dolog jele lehet. Halálosan beleszerettem Cambe. És ezek szerint viszonzatlanul. Az a sok üres szó amikkel dobálózott.. Még hogy szeret velem lenni. Legyen a szőke kis barátnőjével. Eközben Klau és Barbi már kiszálltak a kocsiból, és kérdőn néztek felém. 
Erőt vettem magamon, megtöröltem a szememet óvatosan, majd kiszálltam én is. 
Pisti egyből kiszúrt minket, és mosolyogva jött felénk. Fél szemmel odanéztem Camre és láttam hogy már nem öleli a lány derekát, hanem engem néz, és le van fehéredve.
Hát sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Így járt. Főjön csak a saját levében. Arra mérget vehet hogy én biztos hogy nem fogok hozzászólni.
Mindeközben Pisti odaért hozzám és nagy meglepetésemre felkapott a nyakába és megpörgetett, mire én hangosan felnevettem.
Láttam, hogy Barbi és Klau vigyorogva nézik a jelenetet, majd megláttam hogy Cam már nem áll ott, hanem megy befele a suliba, mögötte pedig a szőke csajszi baktat. Ismételten annak a bizonyos gödörnek a legalján éreztem magam, amit az ilyen összetört szívű tinilányoknak ástak ki. Vettem egy mély levegőt és mosolyt erőltettem az arcomra. 
- Miujság hercegnő? - kérdezte tőlem Pisti.
- Hercegnő?
- Ja, igen. Mert úgy nézel ki. Meg úgy is élsz. Hé! Hol a mankód?
- Tényleg Iza. Miért nem hoztad? - szállt be a beszélgetésbe Klau is.
- Nem vészes. Már anélkül is tudok járni. Már csak picit fáj. 
- Azért vigyázz magadra, nehogy megsérülj megint. - lépett oda hozzánk Cam, mire én tágra nyílt szemmel néztem rá.
Ezt most remélem nem gondolta komolyan. Az előbb törte össze a szívemet, most meg ide jön és figyelmeztet hogy vigyázzak magamra nehogy bajom legyen. Mit képzel magáról?
- Kösz, Cam hogy szólsz. Majdnem elfelejtettem hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Végül is folyamatosan csak hibákat követek el, ugye ? - szerintem a mondat végére már a fejem vörösebb volt mint egy paradicsom, a hangom pedig már megüthette a magas c-t, merthogy mindenki néma csendben állt, és engem meg Camet nézték.
- Iza, neked mi bajod van? Miért ordibálsz velem? 
Láttam Camen hogy szégyelli magát, mégis annyira kifejezéstelen arcot vágott hogy az már szinte nevetésre kényszerített.
- Hogy mi bajom van? Az égvilágon semmi. De komolyan. Minden a legnagyobb rendben. És azért ordítottam veled mert egy barom vagy. 
Abban a pillanatban rezgett egyet a telefonom, és láttam hogy üzenetet kaptam Márktól, hogy valami Bence engem keres a sulinál.
- Úr isten... - suttogtam magam elé, majd egy kellemetlen érzés költözött a mellkasomba. 
- Iza, mi a baj? - nézett rám Barbi aggódva.
- Azonnal oda kell mennünk a sulihoz. Siessünk. 
- Oké, de baj van? 
- Majd odafele elmondom.
- Oké. Menjünk.
- Odaintettem a többieknek, aztán túl nagy lendülettel próbáltam elindulni. Teljes testsúllyal a fájós lábamra támaszkodtam, majd a fájdalomtól térdre estem. 
- Hé! - kapott utánam Cam. - jól vagy? 
Felnéztem a szemébe, és láttam hogy  aggódva néz rám. Könnyek szöktek a szemembe, és a fejemet csóválva felálltam a földről.
- Nem, Cam. Nem vagyok jól. - suttogtam magam elé, de olyan hangnembe hogy meghallja. - először ott ment tönkre a napom mikor kiszálltam a kocsiból és megláttalak azzal a lánnyal. Utána meg megint feltűnik ez a nyomorék.. Sietnem kell, nem érek rá itt sajnáltatni magam. 
- Milyen nyomorékról beszélsz? Ki tűnt fel? 
Cam arca a normálisból vörösre váltott, és láttam hogy ha nem mondok semmit akkor nagyon ideges lesz. Ez kell nekem.
- Mennem kell. Ne avatkozzatok bele. Megoldom.
- Iza! Mondd már el az isten szerelmére. Ne idegesíts fel.
- Hagyjál már Cam! Nem a te dolgod. Foglalkozz a barátnőddel. Engem már nem érdekel.
- Iza. Ne csináld ezt. Veled megyek.
- Nem, Cam. Nem jössz. Ezt nekem kell lerendeznem Bencével.
- BENCE??? Az a Bence ????
Abban a pillanatban Cam sarkon fordult és elkezdett futni a kocsija felé.
- Ajaj.. Barbi menjünk gyorsan.
- Én ezt még mindig nem értem, de jó.
- Csak kérlek siess. Majd a kocsiba elmondom.
Beszálltunk a kocsiba, és láttam ahogyan Cam előttünk elhajt. A feje lángolt. Nagy vonalakban elmondtam Barbinak hogy Bence itt van, Cam begőzölt ezért és hogy tegnap Cam elém jött és milyen jól elvoltunk ma meg megláttam azzal a csajjal és bla bla bla.  Folyamatosan csak beszéltem, szegény Barbi pedig próbálta feldolgozni a sok információt amit rázúdítottam. 
Nemsokára megérkeztünk a sulihoz. Szerencsére Barbi tudott egy rövidebb utat ezért hamarabb odaértünk mint Cam. A suli előtt pedig megláttam Bencét.
Kiszálltam a kocsiból és oda fordultam Barbihoz. 
- Várj meg itt. Ha baj van szólok. Nincs első órám most írt Márk, szóval ráérek. Neked van?
- Van, de nem érdekel. Megvárlak. Csak vigyázz magadra és siess.
- Jó vigyázok. És ha látod Cam-et mondd meg neki hogy ne aggódjon, sietek. 
- oké.

Elindultam a suli felé és Bence pedig megindult felém. Egy kicsit sántítottam még, de nem volt vészes.
- Iza... Beszélhetnénk?
- Mit keresel itt Bence?
- Beszélni szeretnék veled. 
Láttam rajta hogy egy hamar biztos nem adja fel. Úgy gondoltam meghallgatom.
- Rendben. Mondd mit szeretnél.
- Oké, köszi. Szóval csak bocsánatot szeretnék kérni a múltkori miatt. Kérlek szépen hallgass végig.

Bence nagyon őszintének tűnt. Úgy döntöttem nem mondok inkább semmit, csak bólintottam, mire ő folytatta.

- szóval...tudom hogy nincs mentség arra amit tettem, de nagyon sok minden történt velem az elmúlt hónapokba mióta nem vagy az életem része. Anya lelépett egy pasival és külföldre költözött.. Apa teljesen kibukott és elkezdett inni. Egyfolytában velem ordibált, többször el is ment otthonról és majd csak hajnalba került elő. Engem folyamatosan bántott ez az egész. Teljesen összeroppantam. Nem láttam kiutat a depresszióból, így a kábítószer után nyúltam. Napról napra jobban lettem. Amikor nem voltam magamnál, nem éreztem anya hiányát és nem érdekelt hol van apa. Amikor feljöttünk Pestre, a szállodában beszúrtam magamnak egy újabb adagot és azután jöttem rá hogy te itt vagy Pesten. Gondolkodás nélkül eljöttem hozzád. Hidd el nem azzal a szándékkal jöttem hogy lefeküdjek veled, csak miután annyira bunkón fogadtál a drog megtette a hatását és már nem voltam önmagam. Miután mindez megtörtént apával elmentünk innen. Azóta terveztem hogy eljövök és megmagyarázom neked. Mióta benned kárt tettem végérvényesen is lemondtam a drogokról. Te nyitottad fel a szememet. Nem kérem hogy bocsáss meg, csupán annyit szeretnék hogy megértsd a problémámat. Hogy miken mentem keresztül. 

Ekkor Bence a kezébe vette a kezemet és kifolyt egy könnycsepp a szeméből. 

- jaj Bence... Soha nem bocsájtom meg azt amit velem tettél viszont hihetetlenül sajnálom hogy ez történt veled..ha szóltál volna időben, tudtam volna segíteni. 

Hirtelen a suli előtt leparkolt a BMW és Cam pattant ki belőle, mire Barbi odaszaladt és visszatartotta. Odanéztem és láttam ahogyan Cam mereven bámul ránk. Hirtelen elrántottam a kezemet Bence kezéből és visszafordultam hozzá.

- Most mennem kell mert indul a vonatom vissza Debrecenbe. Örültem hogy láttalak Iza. Ja és azt még el akarom mondani, hogy még mindig nagyon szeretlek.. Persze nem várom el hogy viszont szeress, csak akartam hogy tudd. Remélem még találkozunk.
- Szia Bence. Vigyázz magadra és ha van valami baj, írj és segítek.
- Látod..pont ezért szeretlek. Azok után ami történt, így állsz hozzám.

Erre én csak mosolyogtam egyet, és integetve visszamentem Barbiékhoz.

- Na mi volt? - kérdezte Barbi.
- Semmi. Megbeszéltük.
- Te megbocsájtottál annak a senkinek? - mordult rám Cam. - Iza gondolkozz már mit tett veled az a barom. 
- Cam. Nem tudsz semmit. Nekem elmondta hogy mit miért tett és kész. Ő a volt barátom. Ő volt az első szerelmem, és eléggé régóta ismerem már ahhoz hogy meghalhassam ha van valami baja, függetlenül attól amit tett velem.
- Iza ez komoly? Te komolyan ennyire hülye vagy? Szerinted komolyan gondolta?  - Cam már szinte fortyogott a dühtől.
- Egyébként is te mit keresel itt? Minek jöttél ide? Menj vissza a kis barátnődhöz és engem hagyj békén. 
Cam nem mondott semmit, csak sarkon fordult beült a kocsiba és elment. 
A napom hamar elszaladt ugyanis nem volt első órám utána pedig volt 2 tánc egy matek és egy irodalom. Nem szóltam senkihez. Márkkal váltottam néhány szót, de különösebben ő sem érdekelt ma. Két ember körül forogtak a gondolataim. Akit szeretek, és akit szerettem.

Suli után Barbi hazavitt és a nap további részében a szobámba zárkózva gondolkodtam és újrajátszottam a nap eseményeit. Újra és újra. Amikor eszembe jutott Cam meg az a lány, mindig rám tört a sírás.
Kis idő múlva álomba sírtam magam.

10.Rész -Egyszer lent, máskor fent-

2015. Szeptember 2. ( szerda ) Arra keltem reggel 6-kor, hogy valami nedves és érdes dolog mozog a kezemen. Amikor kinyitottam a szememet megláttam magam mellett az én drága kiscicámat aki éppen a kézfejemet nyalogatta. - Szederke. Hát neked nincs jobb dolgod mint hogy alvó emberekre hozd rá a frászt korán reggel? Erre a kis szőrgombóc csak nyávogott egyet aztán mintha értette volna amit mondok neki lemászott az ágyamról és kiment. Negyed 7 körül kikúsztam az ágyból és elmentem készülődni. Cam nem írt, nem hívott. Semmi. Általában amikor Camre gondolok beáll a hasamba egy kellemetlen görcsféle. Ez biztos annak a jele hogy egyáltalán nem érdekel. Igen. Ez biztos. Fogat mostam, aztán felraktam egy 'másodiknapasuliban' sminket ami azért kapta ezt a nevet mert szerintem ettől egyedi. A valóságban ez mindössze egy kis szemhéjtus, szempillaspirál, szájfény kombináció. Állítólag még marad a jó idő ezért megkockáztattam egy koptatott rövid nadrágot. Felvettem egy V kivágású fehér rövidujjút, hozzá pedig a fehér Conversemet és indulásra készen álltam...volna. De se anya se apa nem tudott elvinni engem suliba mert sietniük kellett dolgozni. A húgom iskolája két saroknyira van innen, tehát neki egyszerű. Ellenben az én sulim a város közepén van. Kétségbeesetten doboltam a kezemmel az ebédlőasztalon és gondolkodtam hogy mit kéne most csinálni. Hirtelen felkaptam a telefonomat és tárcsáztam. - Szia Iza mizu? Régen beszéltünk. - Szia Pisti. Egy szívességet szeretnék kérni. Ráérsz most? Nem tudnál elvinni suliba? - 2 perc múlva ott vagyok érted. - okés köszi. Pisti nem hazudtolta meg magát. 2 percen belül tényleg ott volt a házunk előtt. Kiléptem a kapun, és az egész napom abban a pillanatban el is romlott. Az anyósülésen ugyanis Cam ült. - Sziasztok.-köszöntem a lehető legnyugodtabb hangon, majd el helyezkedtem hátul. - Szia Iza. Mi történt? Miért kell elvinni? - kérdezte Pisti. - Mivel a lábam még nem gyógyult meg, és mankóval bicegek így én még vezetni nem tudok. Anya meg apa meg korán elmentek dolgozni. - Ja értem. Akkor gyorsan kidobunk mert nekünk is sietni kell. - Oké. Egy suliba jártok? - Igen. Így legalább tudok együtt járni reggel ezzel a barommal. - biccentett röhögve Cam felé, mire ő is felnevetett és belevert egyet Pisti vállába. - Jut eszembe, Iza. Délután Kriszéknél leszünk. Mondta hogy szóljak neked is. Ugye jössz? - Persze. Ki nem hagynám. - Oké, akkor jó. 10 perccel később Pisti leparkolt a suli előtti parkolóba. - Kiszállunk mi is. Szívjunk el egy cigit. - Oké. A suli felé nézve kiszúrtam Márkot, és odaintettem neki, mire ő elkezdett felénk jönni. - Szia Iza, sziasztok. Márk megölelt, majd kezet fogott a srácokkal. Pisti olyan idióta fejet vágott hogy muszáj volt röhögnöm. - Most mi van mit nevetsz? - nézett rám Pisti halál komolyan, de azért láttam a szemében a jókedvet megcsillanni. - Téged nevetlek. Vicces fejet vágtál. - Én mindig, tudod. Rámosolyogtam, majd oda fordultam Márkhoz. - Iza menjünk be, mert tesivel kezdünk és még át kell öltözni. - Oké, egy pillanat. Visszafordultam a srácokhoz, gyorsan megöleltem Pistit és már mentem is volna Márkkal de Cam utánnam szólt. - Mivan nekem nem jár ölelés bicebóca ? Mindezt olyan édes arckifejezéssel mondta, hogy muszáj voltam mosolyogni. Odabicegtem Camhez és átöleltem. Az illata felszaladt az agyam egy olyan részébe ahol megbénított valami ideget, és megszűnt hirtelen minden körülöttem. A hasam görcsbe rándult szokás szerint, és legszívesebben egész nap egy fogyatékosságot sejtető vigyor kíséretében mászkáltam volna. Cam szorosabban megölelt. - Ne haragudj a tegnapiért. Tényleg nagyon sajnálom. -mondta halkan. Elhúzódtam tőle és a szemébe nézve rá mosolyogtam. - Nem történt semmi. Csak kérlek ne legyél velem olyan távolságtartó. Én próbállak megismerni de nem engedsz közel. - Igyekszem. Rámosolyogtam aztán mentem is be a suliba Márkkal. Tesivel kezdtünk. Az év első tesije, balesetvédelem bla bla bla.. Szempillantás alatt kicsengettek. Nem kellett átöltözni, nem értem Márk miért mondta. A terembe felfelé menet beszélgettem az egyik lány osztálytársammal, azt hiszem valami Fanni.. Aranyos csajnak tűnik. Vállig érő szőke haja van, aranyos arca és mogyoróbarna szeme. Szimpatikus. Második óra angol volt. Erről nem tudok nyilatkozni. Angolból jó vagyok, de az nem azt jelenti hogy az órák érdekesek. Bemutatkoztam a tanárnak, mondanom kellett pár mondatot magamról és le voltam tudva. Harmadik óra földrajz volt. Unalom unalom unalom és unalom. De tényleg. Negyedik óra rajz volt. Le kellett rajzolnunk a képzeletbeli világunkat. Hát nálam volt egy kis Cam figura, egy repülő macska, én, mint híres énekes és sok értelmes dolog. Kreatív vagyok. Kaptam is rá egy ötöst. Na jó igazából majdnem mindenki kapott, csak azok nem akik nem is dolgoztak. Ötödik és hatodik óra ének volt. Hajnal Mariann tanárnő belépett a terembe, és kérte hogy álljunk fel. Kicsit bemelegítettük a hangszálainkat, aztán elkezdtük az ének óra legjobb részét. Az éneklést. Mivel én vagyok az új nyílván mindenki kíváncsi volt rá hogy hogy tudok énekelni. - Izabella kérlek mutasd meg nekünk hogy hogy tudsz énekelni. A zenét te választod ki. Itt egy laptop. Gyere ide, keress egy számot. Rá van kötve a hangfalra. Odamentem és beírtam YouTube-ra az első számot ami eszembe jutott: Rihanna- Stay Elindítottam, és elénekeltem. Hatalmas tapsot kaptam aminek nagyon örültem. Szeretem ha elismerik az emberek hogy jó vagyok benne. Ez nem beképzeltség, szimplán én ebben vagyok jó. Más meg a matekot érti...na igen. Visszaültem Márk mellé, és óra végéig énekeltünk. Egyszer Márk is jelentkezett hogy énekelne egyet kint az asztalnál. Gyönyörű kristálytiszta hangja van. Az egész előadása közben rázott a hideg. Egyszer rámnézett éneklés közben, mire én küldtem neki egy bátorító mosolyt. Mivel dupla ének volt szünet után visszamentünk és folytattuk tovább. Felháborítóan tehetséges emberekkel vagyok összezárva. Az egyik srác, azthiszem Benedeknek hívják, gitározott és mellé énekelt egy számomra ismeretlen dalt, de nagyon tetszett. Eltelt a nap. Kimerítő volt, de nagyon jó. Mikor kimentem a suliból elköszöntem Márktól mert sietnie kellett valahova, de nem is volt baj hogy nem maradt, mert a parkolóban egy ismerős terepjáró mellett egy ismerős arc mosolygott felém. Cam. - Hát te? - kérdeztem mosolyogva - Jöttem érted. Szóltam anyukádnak hogy nem kell jönnie. Éhes vagy? - Hát mondhatjuk igen.. - Akkor menjünk. Tudok egy jó kis kajáldát. Itt van nem messze. - Okés. Életem legjobb napja. Cam értem jön ÖNSZÁNTÁBÓL, elvisz kajálni, és folyamatosan csak mosolyog. Beültünk a kocsiba és Cam felé fordultam. - De nem kell menni Kriszékhez? - Még ráérünk. Szóltam hogy később megyünk. - Ja jól van.. - Na és milyen napod volt? - fordult felém mosolyogva, miközben kötötte be magát. - Fárasztó, de jó. Nagyon jó. Tetszik a suli. - Látod. Én megmondtam hogy nem kell félni. Beilleszkedsz hamar. - Igen, én is úgy érzem. Tényleg nagyon aranyos mindenki. Ezután nem beszéltünk többet, mert Cam bekapcsolta a rádiót és jobbnál jobb számokat adtak amiket előszeretettel énekeltem. Tipikusan nem tudtam egyiknek sem a címét. Valahogyan, ha szól a rádió mindig a legjobb számokat adják, de a címe soha nem derül ki. Leparkoltunk egy kajálda előtt, és bementünk. Cam vett kettő gyros tálat, és leültünk egy asztalhoz. Rajtunk kívül nem sok ember volt. Nem tűnt felkapott helynek, de a kaja nagyon finom volt. Amióta beszálltam az autóba a sulinál, egy kérdésen forgattam magam. - Cam. - Hmmm ? - nézett fel a tálból teli szájjal. - Miért jöttél elém igazából? Erre letette a kezéből a villát, lenyelte a falatot és a szemembe nézett. - Emlékszel mikor valamelyik nap amikor nálunk voltál a vállamra felkapva bevittelek a fürdőbe ? Bólintottam. - Amikor felraktalak a mosógépre és megöleltelek, azt mondtam szeretek veled lenni. - Igen, ez így volt. - Ezzel meg is válaszoltam a kérdésedet, de te olyan vörös lettél mint egy rák. Csak nem elpirultál bicebóca? - mosolygott rám a lehető legédesebben ahogy csak emberi lény tud. - Nem pirultam el, csak melegem van. - Persze. Akkor maradjunk ennyiben. Miután megettük a kaját, Cam hazavitt. Kiszálltam a házunknál és behajoltam a kocsi ablakán. - Köszönöm hogy elvittél kajálni, nagyon jól éreztem magamat. Viszont nem hiszem hogy megyek ma Kriszékhez, mert a szobám még mindig nincsen kész. Anya mondta tegnap este hogy ha hazaértem pakoljam össze. Megmondanád a többieknek, hogy legközelebb megyek? - Persze, jó pakolást. Jó legyél bicebóca. Holnap találkozunk. Mi lesz holnap? Csütörtök. Biztos lesz megint bandázás Krisznél. Bementem a házba, felhúztam a szobámba, és estig csak pakoltam. Miután kellőképpen kifulladtam, elmentem fürödni, aztán szó szerint beestem az ágyba.